Az öregedés miatti szorongás ma már egyre fiatalabb életkorban elkezdődik, ám ahogyan a fiatalok élete is csak ritkán olyan egyszerű, mint amilyennek a sztereotípiák mutatják, az öregség sem olyan problémás, ahogyan azt lefestik. Az öregedésnek két jellemző hibás megközelítése van, melyek valójában ugyanazon gerontofóbiának, azaz az öregedéstől való félelemnek és az idősekkel szembeni ellenszenvnek a különböző aspektusai.

Az egyik szerint az öregedés egy elkerülhetetlen hanyatlási folyamat, és az idősek csak terhet jelentenek. E felfogás szerint voltaképpen az idős embernek egy tulajdonsága marad, az, hogy idős. Minden más tulajdonság eltűnik. Ki ne félne ettől?

Ezzel szemben áll az életkor tagadása, amely azzal érvel, hogy különféle kezelésekkel, diétákkal, étrend-kiegészítőkkel és edzésformákkal eltörölhető az időskor. Ez a felfogás az öregedést és a halált tabunak és személyes sértésnek tekinti.

Mivel a kor annyira megbélyegzett a kultúránkban, többé-kevésbé elhatárolódhatunk az öregektől, ez viszont hozzájárulhat az idősek bántalmazásához – a témáról Mózes Zsófi írt egy átfogó cikket. A rokonok vagy akár az idősotthoni dolgozók nagyobb valószínűséggel bánnak velük rosszul azok miatt a sztereotípiák miatt, amelyek bugyutának, tehetetlennek, infantilisnek, önállótlannak állítják be őket.

Csakhogy van egy harmadik út is, amely magáévá teszi az öregedés folyamatát, és közben felfedezi, hogy az élet annál izgalmasabb és gazdagabb lehet, minél idősebbek vagyunk. Ha hajlandóak vagyunk túltekinteni a sztereotípiákon, azt találjuk, hogy az öregedés, mint az élet más időszaka, nyereségek és veszteségek keveréke. Az egész életciklus alatt a gyász elengedhetetlen emberi feladat, mely helyet szabadít fel új minőségek és élmények számára.

Az emberek bármely életkorban képesek megújulni; tanulhatunk és fejlődhetünk az utolsó leheletünkig. Gyönyörű példa erre Maggie Kuhn, a Gray Panthers (Szürke Párducok) csoport alapítója, aki a 30. születésnapját a legrosszabbnak tartotta, ellenben még 89 évesen is termékeny életet élt.

Az utolsó csepp a pohárban egy ajándék varrógép volt

Az 1970-es évek közepére Maggie Kuhn szerte az USA-ban ismertté vált. Gray Panthers mozgalmának ekkor már 100 ezer tagja volt több mint 30 államban. Évente körülbelül 160 ezer kilométert tett meg, legalább 200 előadást tartott. Számos tévéműsorban feltűnt, a média olyan jelzőkkel illette őt, mint „tűzgolyó”, „dinamó” vagy „Amerika ráncos radikálisa”. 1978-ban a World Almanac az Egyesült Államok 25 legbefolyásosabb nője közé választotta. Fárasztó menetrendjét részben mottója, a „naponta legalább egy merész dolgot csinálj” táplálta. 

Kuhnt 1970-ben, 65 éves korában nyugdíjazták a presbiteriánus egyháznál betöltött állásából, mivel elérte a nyugdíjkorhatárt. Pedig szerette a munkáját, maradni akart.

Kuhn akkor már évek óta küzdött egyébként az idősek jogaiért. Miután 1961-ben a Fehér Házban részt vett egy idősekkel foglalkozó konferencián a presbiteriánus egyház képviseletében, elkezdte látogatni az otthonokat, és elkeseredett, hogy bánnak az ott lakókkal. A presbiteriánus Social Progress című folyóirat szerkesztőjeként arra ösztönözte az egyház tagjait, hogy vegyenek részt az idősek helyzetének javításában. 

Miután nyugdíjazták, még inkább felháborodott azon, hogy egy bizonyos kor után az ember visszavonulni kényszerül. Különösen bosszantotta, hogy munkahelyétől búcsúajándékként egy varrógépet kapott.

„Zavarban voltam. Megsértettek, és ahogy telt az idő, egyre dühösebb lettem. Valami átkattant a fejemben, és megláttam, hogy a problémám nemcsak az enyém. A kétségbeesésbe süllyedés helyett azt tettem, ami a legtermészetesebb volt számomra: felhívtam néhány barátomat és összehívtam egy találkozót” – írta később önéletrajzában, a No Stone Unturned, The Life and Times of Maggie Kuhn-ban.

A találkozón részt vevők mind kényszernyugdíjazás előtt álltak. „Felfedeztük, hogy új szabadságot kaptunk” – írta Kuhn. „Nem voltunk többé felelősek semmilyen vállalatért vagy szervezetért. Kockázatot vállalhattunk, megszólalhattunk.” 

„Idősen azt az arcot viseled, amit te magad formáltál”

A szervezet célja az időseket érintő ügyek, mint a nyugdíjkérdések és az életkor miatti diszkrimináció kezelése mellett szélesebb körű társadalmi problémák, például a vietnami háború elleni fellépés volt. A Gray Panthers alapüzenete az volt, hogy az időseknek át kell venniük az irányítást az életük felett és aktívan dolgozniuk kell azokért az ügyekért, amelyekben hisznek.

Tévhit, hogy az öregség betegség, egy szörnyű betegség, amit sosem ismersz el, ezért hazudsz az életkorodról. Nos, ez nem betegség – ez egy diadal. Mert túlélted. A kudarcot, csalódást, betegséget, veszteséget – mégis itt vagy” – mondta.

Kuhn egyáltalán nem volt az a fajta nő, aki időskorára visszahúzódik, vagy ahogy ő maga mondta: „bingózik és tologatós társasjátékkal játszik”. Sőt: mozgalma nem ritkán radikális aktivizmust hirdetett. Keményen ragaszkodott ahhoz, hogy az időseket érintő kérdések is szerepeljenek bármilyen társadalmi reformprogramban. Szenvedélye volt, hogy minden sztereotípiát ledöntsön, amely az idősekkel szemben fennállt, különösen az idősebb nőkkel szemben.

„Valójában azt gondolom, hogy a nők és az idősek a társadalom legnagyobb fel nem használt energiaforrásai. Hetvenes éveimben már szabadon beszélhetek és cselekedhetek olyan módokon, ahogyan fiatalabb koromban nem tudtam. Nem festem a hajam és nem varratom fel az arcom. Élvezem a ráncaimat, amiket kiváltságos jelvényeknek tekintek – keményen megdolgoztam értük! Azt hiszem, fiatalon azt az arcot viseled, amit Isten adott, idősen pedig azt, amit te magad formáltál. Légy rá büszke!”.

Azt vallotta, hogy az öregséggel új feladatokat kap az ember: az idősek lehetnek hidak nemzedékek, kultúrák és társadalmi rétegek között, új szövetségek építői. Felügyelhetik a bíróságok, városi tanácsok és más döntéshozó testületek munkáját, kiállhatnak fogyasztói és betegjogok mellett, leleplezhetik a korrupciót. Figyelhetik a média és a nagyvállalatok működését, etikus magatartásra és környezetvédelemre ösztönözve őket. Tapasztalatukkal és példájukkal taníthatják a fiatalokat, figyelve igényeikre és kérdéseikre – hiszen amikor elszigetelődnek, mindenki szegényebb lesz. Az időskor így nem visszavonulás, hanem a társadalom gyógyításának és megerősítésének ideje lehet.

Frappáns válaszok a diszkriminációra

Kuhn eszköztára a harcban gyakran hangos, nyilvános tüntetésekből, politikai lobbitevékenységből és helyi szervezkedésből állt. A mozgalom tagjai az egyik karácsonyon például mikulásjelmezben tüntettek a kötelező nyugdíjazási politika miatt egy áruház előtt, olyan táblákat tartva, amelyeken az állt: „vajon a Mikulás túl öreg már ahhoz, hogy dolgozzon?”. Az Amerikai Orvosi Szövetség idős amerikaiak egészségügyi ellátásának figyelmen kívül hagyása ellen is felléptek: orvos- és nővérjelmezben „házi látogatást” tettek az egyesület kongresszusán, ahol azt állapították meg, hogy a szervezet „szívtelen”.

Kuhn úgy látta, az időseknek hatalmas szabadsága van, hogy kiálljanak ügyekért, ugyanakkor óriási felelősségük is, hogy vállalják a változások kockázatait, amire a társadalmak gyógyulásához szükség van.

„Az öregség nem betegség, hanem diadal, hiszen még mindig itt vagy” - Maggie Kuhn, „Amerika ráncos radikálisa”
Forrás: Getty Images/Bettmann

Az aktivistáknak szóló tanácsában így fogalmazott: „Hagyd magad mögött a biztonságot. Tedd kockára a testedet. Állj ki azok elé az emberek elé, akiktől félsz, és mondd el a véleményed – még ha remeg is a hangod. Amikor a legkevésbé számítasz rá, lehet, hogy valaki tényleg meghallgatja, amit mondasz.”

A Gray Panthers nemcsak az idősek jogaiért küzdött, hanem szilárd intergenerációs szövetségeket épített, hogy a nemzedékek közösen harcoljanak az olyan ügyekért, mint a megfizethető lakhatás, a jobb egészségügyi ellátás, a faji egyenlőség a foglalkoztatásban, a gazdasági igazságosság és a környezetvédelem. Több száz szervezetük volt, és tagjaik között sok fiatal is tevékenykedett. 

A szexualitásnak a halálunkig virágoznia kellene

Kuhn egyetértett azzal a gondolattal, hogy sok idős férfi és nő úgy érzi, áldozatai az időskorral kapcsolatos sztereotípiáknak, ám hangsúlyozta, az idősek is felelősek ezeknek a hiedelmeknek a létrehozásáért és fenntartásáért. „Több olyan mítosz is létezik, amelyek káros hatással vannak az idősekre. Először is ott van az a mítosz, hogy az időskort katasztrofális betegséggé sztereotipizálják. Az időskor nem betegség – hanem erő, túlélés, győzelem mindenféle megpróbáltatás és csalódás, próbatétel és betegség felett.”

Egy másik kártékony mítosz, amelyet gyakran emlegetett, miszerint az időskor feltétlenül elbutulással jár. „Ez a fajta gondolkodás borzalmasan felbosszant nyilatkozta. –  Pszichológiai vizsgálatok bizonyították, hogy a tanulás nem életkorhoz kötött.”

Kegyetlen előítéletnek tartotta azt is, miszerint az időskor szexmentes. „Elmondhatom neked, hogy ez nem így van. A szexualitás nem kell, hogy elhalványuljon. Sőt, akár új irányt is vehet. Valójában egészen a rigor mortis (testmerevség a halál beállta után) bekövetkeztéig virágoznia kellene! (...) Az időskor kétségtelenül lehet a szexuális és érzéki örömök és felfedezések időszaka.”

Azt a vélekedést, mely szerint az időskor haszontalan, egész lényével cáfolta. „Ez a mítosz abból ered, hogy technológiai társadalmunk úgy dobja ki az öregeket, mint az autókat a roncstelepre. Mi, idősek rengeteg képességgel és tudással rendelkezünk, és azt állítom, hogy ha összefogunk, nem lenne olyan probléma, amit ne tudnánk megoldani. A kötelező nyugdíjaztatás – amit én is megtapasztaltam – tökéletes példája az ageizmusnak. Ez a hozzáállás azzal jár, hogy az időseket haszontalannak tekintik, akik legfeljebb csak pihenésre és szórakozásra alkalmasak.”

Kuhn az öregedés pozitívumait is többször hangsúlyozta: „Először is előny, hogy ki tudom fejezni a véleményemet, amit igyekszem is megtenni, de előtte persze meg kell dolgoznom érte; különben hamar leírnak mint bolond öregasszonyt. Másodszor tetszik, hogy túléltem sok ellenséget; sok volt kritikusom már nincs közöttünk! A harmadik pedig, hogy valahogy csodának tartom, hogy képes vagyok a fiatalok hihetetlen energiájával élni, miközben használom azt a tudást és tapasztalatot, amit egy hosszú, teljes élet ad.”

Maggie Kuhn 89 éves korában bekövetkező haláláig aktív résztvevője maradt a Gray Panthersnak, és sokan forradalmárként tekintenek rá. Személye és mozgalma közvetlenül hozzájárult jelentős reformokhoz Amerikában: mint például az idősek otthoni ápolásának reformja, a kötelező nyugdíjazási szabályozások megszüntetése és az időseket érintő visszaélések elleni küzdelem az egészségügyben. Több könyvet és önéletrajzot is írt, és élete végéig képviselte, hogy az időskor a személyes beteljesedés ideje, amikor életünk szálait össze lehet fonni. 

Bánosi Eszter

nytimes

theguardian

womenofthehall

huffpost

A kiemelt kép forrása: Special Collections Research Center, Temple University Libraries