„A mama nem beteg, hanem bátor” – Ötvenéves a szklerózis multiplexben szenvedő Selma Blair
Ma ünnepli ötvenedik születésnapját Selma Blair, aki színészként nem futott be akkora pályát, mint amit megérdemelt volna, ám amióta nyilvánosan is felvállalta gyógyíthatatlan autoimmun-betegségét, a szklerózis multiplexet, azóta igazi ikonná vált. Both Gabi köszöntése.
–
Két év is hosszú idő
Két évvel ezelőtt Filákovity Radojka kolléganőm kiváló CIKKET írt Selma Blairről szintén a születésnapja alkalmából. Ha nem ismeritek a színésznő sztoriját, akkor javaslom, olvassátok el Radi írását, mielőtt elkezditek az enyémet, ugyanis tényleg remekül összefoglalta az életét. Nem is akarom megismételni azt, amit egyszer már megírtunk, inkább az elmúlt két év eseményeit próbálom felvillantani ebben az írásban.
Introducing Selma Blair
Ha egy színészt olyan betegség támad meg, ami a mozgásában és a beszédében is akadályozza, akkor nincs más választása: vagy örökre eltűnik a közönség szeme elől, vagy totálisan felvállalja a nehézségeit.
Itthon talán Kulka János az egyetlen olyan színész, aki a betegsége után is folytatta a munkát. Szerencsére olyan alkotótársakkal dolgozik, akik figyelembe veszik az állapotát, és ahhoz mérten alakítják a terhelését. Gyárfás Dorka ÍRT A játszma című filmről nemrégiben, amelyben az afáziában szenvedő Kulka játssza a főszerepet. Korábban a forgatáson is készített egy RIPORTOT az alkotókkal, ezt is érdemes elolvasni.
És akkor most nézzük, hogyan mutatkozik be Selma Blair a róla szóló filmben…
Lefegyverzően őszinte és elképesztően esendő, amikor vállalja, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben is jelen legyen a kamera, vagy ha arra nincs lehetőség, mert például izolálódnia kell a környezetétől a kezelések miatt, akkor saját maga rögzíti telefonjával az éppen aktuális állapotát.
Fia, Arthur születése óta szenvedett a szklerózis változatos tüneteitől, sőt, már gyerekkorában is történtek vele váratlan és furcsa esetek, amikor cserben hagyta a teste. Ám hiába járt orvostól orvosig, többnyire elintézték azzal, hogy a megmagyarázhatatlan fájdalmak, az elviselhetetlen fáradtság és az időnkénti koordinációs, sőt beszédzavarok csak a rossz mentális állapota miatt vannak.
Igazi megkönnyebbülés volt számára, amikor annyi év után, 2018 októberében végre megszületett a diagnózis, és kimondták, hogy a szklerózis multiplex áll a háttérben.
Miután rendkívül agresszív tünetekkel járt a betegség, és minden más kezelés eredménytelennek mutatkozott, így Selma bevállalta az egyik legkockázatosabb beavatkozást is, az őssejt-transzplantációt, ami akár a halálát is okozhatta volna. Majdnem bele is halt, a klinikai halál állapotából hozták vissza. Erről így beszélt a filmben: „Nem tudtam szólni, hogy nem kapok levegőt, mert nem kaptam levegőt”.
Megrendítő élmény végigkövetni az egész folyamatot, de vannak olyan pillanatok is a filmben, amikor tényleg megáll a nézőben az ütő, például akkor, amikor a jókedvű bolondozás közben egyszer csak elveszíti a beszédkészségét, összeakad a nyelve, és hiába próbál nem tudomást venni róla, egyszerűen nem tud beszélni. Egyik pillanatról a másikra omlik össze előttünk, és – mint annyiszor a film során –, most sincs feloldás, hacsak a sírást nem nevezhetjük annak. Együtt sírunk vele, de együtt nevetünk is.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Nevetünk, amikor a kezelés előtt saját kisfia vágja le a haját, ami amúgy is kihullott volna, és Selma a levágott hajából bajuszt készítve grimaszol, de sírunk, amikor fiát, Arthurt a kezeléssorozat előtt elviszi az édesapja, ő pedig vidáman búcsúzik tőlük, majd amint becsukódik az ajtó, kétségbeesetten zokogni kezd.
Selma a legnagyobb nyomorán is képes nevetni
Felszabadultan bohóckodik a kamera előtt, de ugyanígy a könnyeinek sem szab gátat, amikor reménytelennek érzi a helyzetét, vagy fájdalmak kínozzák.
Van egy olyan megrendítő jelenet is, amelyben a fiának készít uzsonnát, majd felviszi az emeletre. Drukkolunk neki mindvégig, hogy ne zuhanjon le a meredek lépcsőn, miközben a tálcával egyensúlyozva tényleg fokról fokra küzdi föl magát. Ez akár a metaforája is lehetne Selma egész sorsának. Fokról fokra halad, de nem adja föl, és végül eléri a célját.
A filmben is eléri persze a lépcső tetejét, Arthur elveszi a tálcát. Selma pedig azt mondja: „Ma ennyit tudtam csinálni, másra már nincs erőm”.
Selma Blair az egyik leggyönyörűbb és legcsúnyább nő, akit valaha láttam. Igazi kaméleon. Talpig sminkben is csúnyának tűnik olykor, és kopaszon, felpuffadt arccal, kisírt szemmel is földöntúlian gyönyörű.
Egy sebezhető felnőttet látunk és egyben egy megsebzett kislányt, aki mindent, de mindent azért csinál, hogy elfogadják és szeressék. Ezt az elfogadást kereste mindenhol, mert épp az a személy, aki az egyik legmeghatározóbb lett volna életében, az édesanyja folyamatosan kritizálta pici babakora óta. Az elfojtott érzelmek, a traumák sorozata végül egy gyógyíthatatlan betegséghez vezetett, ami érdekes módon Selma kiteljesedésével járt, mert életében először semmit nem titkol el, tisztán áll a világ előtt, minden esendőségével, hibájával együtt. És azt mondja: vállald fel magad, akármilyen is vagy.
A film ledarál, összetör, mélybe húz, és a végén mégis felemel.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Mean baby – A memoir of growing up
Ezzel a címmel jelent meg néhány hete a színésznő könyve. Gyerekkora óta írónak készült, de éppen imádott angoltanára mondta neki a középiskolában, hogy „te színésznő leszel”, pedig ő azt szerette volna hallani, hogy író lesz belőle. Akkor nem örült ennek a hírnek, mert úgy érezte, ezzel azt mondja a tanára, hogy vacakok az írásai.
Most, hogy a színészetet egyelőre fel kellett adnia, megvalósíthatta régi-régi álmát is, és könyvében szintén kíméletlen őszinteséggel tárja fel azt, amit mindenki más titkolni igyekszik. Az öngyilkossági kísérleteit, az alkoholizmusát, az ezzel járó – kiszolgáltatott állapotban – őt ért szexuális abúzusokat, a szüleivel való rettenetesen ellentmondásos viszonyát, a betegségével járó elképesztően nehéz helyzeteket, és azt, hogy mennyire megváltoztatta őt az anyaság.
Kendőzetlenül őszinte írás lett. Selma most már nem hajlandó szégyellni magát azért, amilyen. Egész eddigi életét meghatározta a szégyen, de sikerült búcsút mondania neki.
Bűnösnek érezte magát, pedig semmilyen bűnt nem követett el, csak azt szerette volna, hogy szeressék úgy, ahogy van. Ma már büszkén vállalja, hogy ő az, aki. Esendő ember, mint te… vagy én.
Az álságos csillogás világában, ahonnan ő jött, nagyon kevesen vannak, akik nem akarják utólag fényezni magukat, ha éppen lebuktak valamivel. Ő nem színez át semmit. Megírja feketén-fehéren, hogy mit csinált, hol tart, és kimondottan az a célja ezzel, hogy példát mutasson a világnak, erőt adjon az embereknek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Embertelenül sok testi és lelki szenvedéssel járt ez az út. És hihetetlenül sokat segít azzal, hogy megmutatja nekünk: a pokol legmélyebb bugyrából is van visszaút.
Arthurtól, a fiától tudjuk, hogy az a legbátrabb, aki a gyengeségeit sem takargatja.
Drága Selma! Azt kívánom, hogy élj száz évig, és a következő ötvenben ne kelljen szenvedned, örülj annak, hogy ennyien szeretnek, és hidd el, végre hidd el, hogy te vagy ezen a világon az egyik legszerethetőbb ember!
Both Gabi
Források: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
Kiemelt kép: Getty Images/Rich Polk/Getty Images for Discovery
