„Aki időt nyer, életet nyer” – A mozgás szerepe az SM-terápiában

–

A műsorvezető azzal indít, hogy a rendszeres testmozgás javítja a testi és az agyi funkciókat egyaránt. Ennek orvosi hátteréről kérdezte a főorvos asszonyt. A beszélgetés legfontosabb gondolatai következnek kedvcsinálóként az izgalmas podcasthoz.

1.

Régebben az edzést inkább tiltották az SM-betegeknek, az utóbbi 15 évben azonban fordult a kocka: a testmozgás szerepe, jelentősége felértékelődött. A tiltás oka évtizedeken át az volt, hogy úgy gondolták, a testmozgás rossz hatással van a szklerózis multiplexre, mert azt látták, hogy amikor néhány beteg elkezdett sportolni, a tüneteik rosszabbodtak, például hirtelen megjelenő egyensúlyproblémákat, izomgyengeséget és kimerültséget tapasztaltak. Ma már tudjuk, hogy a tünetek testmozgás hatására észlelt rosszabbodása valójában csupán átmeneti jelenség, és rendszeres testedzés esetén a tünetek enyhülnek, sok betegnél teljesen meg is szűnnek, ahogy egyre fittebbé válnak.

2.

A testmozgás pozitív hatást fejt ki lényegében az összes szervre és szövetre. A szklerózis multiplexet tekintve a mozgás idegrendszerre kifejtett hatásait még vizsgálják a szakemberek, egyelőre nagyon sok a kérdőjel, remélhetőleg a tudásunk idővel bővülni fog ezen a területen is.

Jelenleg is folynak klinikai vizsgálatok, amelyek a testmozgásnak az SM-betegség különböző aspektusaira, közöttük a kognitív funkciókra gyakorolt hatását kutatják. Úgy tűnik, hogy a memória, és talán a tanulási képesség is azon funkciók közé tartozhat, amelyek javíthatók testmozgással.

3.

A szklerózis multiplexről sokan azt gondolják, olyan betegség, amely az izmokra, a koordinációra és a motoros képességekre van hatással, pedig a betegek 60–80 százalékának kognitív (gondolkodásbéli) érintettsége is van. A főorvos asszony szerint, ha nem is feltétlenül a testmozgás az optimális módszer a kognitív működés javítására, de kedvező lehet más módszerek kiegészítéseként, és talán idővel bebizonyosodhat, hogy a sport meglehetősen hatékonyan képes megőrizni a kognitív funkciókat.

Erre már sok példát láthatunk más betegségben: ha valaki sok évig rendszeresen sportol, akkor általában jobbak maradnak a kognitív funkciói. Tehát ez a megőrző vagy megelőző hatás nagyon fontos aspektusa lehet a testmozgásnak.

4.

A testmozgásnak sokkal hangsúlyosabb szerepet kellene kapnia az SM-terápiában, mint amit jelenleg betölt. Van pozitív változás, hiszen a mozgás ellenjavallatától eljutottunk addig, hogy sok SM-mel élő ma már viszonylag rendszeresen sportol. Tehát a dolgok jó irányba haladnak, de ez sajnos még nem általános világszerte, beleértve Magyarországot is.

5.

Az MSMBA betegszervezet iSMeretek névre hallgató betegtájékoztató sorozatának „Életmód” kártyája is részletezi a mozgás fontosságát. Sajnos kutatásokból tudható, hogy az SM-betegek általában kevésbé aktívak, mint az átlag lakosság. Egy felmérés szerint egy átlagos SM-beteg csak három-négyezer lépést tesz meg egy nap, ami körülbelül fele az átlaglakosság mozgásmennyiségének. A kevesebbet mozgó betegek pedig hajlamosabbak más betegségekre is (például koszorúér-betegség, sztrók, cukorbetegség vagy depresszió stb.).

A főorvos asszony úgy tapasztalja, hogy amint kialakul valakinél az SM-betegség, jelentős csökkenés látható a fizikai aktivitási szintjében, és ez tovább romlik, ahogy a betegség súlyosbodik. Jó volna, ha sikerülne elérni, hogy ezek az emberek rendszeresen mozogjanak a terápia mellett, mert annak a pozitív hatása biztosan megmutatkozna.

6.

Ha a hivatalos ajánlásokat nézzük, akkor egy SM-betegnek hetente minimum kétszer kellene sportolnia, amibe beletartoznak az aerob mozgásformák és az úgynevezett erősítő edzések is, kombinálva. A kíméletes kezdetek után idővel növelhető az intenzitás a beteg terhelhetőségétől függően. Fontos a rendszeresség, és az, hogy jóleső legyen a mozgás. Sokat számít a motiváció, hogy a betegnek hosszú távon is legyen kedve a testmozgáshoz. 

 

Gyakorlatilag nem sokban más a stratégia, mint amit bárkinek javasolnak az orvosok az egészséges életmód részeként. Lényegi eltérés ugyanakkor, hogy a beteg állapotához kell igazítani a gyakorlatokat, és mivel a tudásunk ezzel a betegcsoporttal kapcsolatban még eléggé korlátozott, velük nagyon óvatosnak kell lenni, és célszerű mindenképpen szakember, gyógytornász segítségét igénybe venni.

Az SM-betegek jelentős hányadának gondja van a hőmérséklet-emelkedéssel, különösen az év meleg időszakában. A nagyon meleg környezetben történő testmozgás nem túl jó ötlet számukra. Mások a saját testhőmérsékletük emelkedésére reagálnak érzékenyen. Az emberi test maghőmérséklete körülbelül háromszoros mértékben növekszik az aerob edzés hatására, mint az erősítő edzés esetében. Ha tehát valakinek ilyen problémája van, érdemes olyan mozgásformákkal kezdenie, amelyek nem emelik annyira a testhőmérsékletét. Aztán, amikor ezt már megszokta, akkor lehet esetleg belekezdeni rövid ideig tartó aerob mozgásformákba is. Azt tapasztalták, hogy ahogy a betegek egyre jobban alkalmazkodnak az edzéshez, úgy idővel egyre inkább képesek tolerálni a magasabb hőmérsékletet is.

7.

A testmozgással talán lassítani tudjuk a betegség súlyosbodását, a kutatási adatok jelenleg erre utalnak. A betegség előtti állapotot azonban nem lehet edzéssel visszanyerni, különösen a már véglegesen kialakult károsodások vonatkozásában, ennek az ígéretével soha nem szabad kecsegtetni a beteget, mert az csak csalódáshoz, frusztrációhoz vezetne.

Ugyanakkor van egy mondás, mely szerint, „aki időt nyer, életet nyer”, és ez az SM-re is nagyon érvényes.

A betegség gyanúja esetén minél hamarabb fel kell állítani a diagnózist, és meg kell kezdeni a kezelést. Újabban egyes kutatócsoportok azt javasolják, hogy sokkal többet kellene vizsgálni a testmozgás preventív hatásait, vagyis a lehető leghamarabb meg kellene azt kezdeni a betegség során. Hasonló ez a stratégia, mint a gyógyszeres kezelés terén: a korán megkezdett terápia sokkal hatékonyabb.

Számtalan jó történetet hallanak az orvosok a betegektől, hogy miután elkezdtek mozogni, sokkal jobban lettek. „És itt nem az számít, hogy meddig jut el a beteg a mozgásban: félmaratont fog futni, vagy esténként húsz percet sétál a férje karjára támaszkodva, mert már csak így tud sétálni – a lényeg, hogy elkezdte, kitartott, és sikerült! Mindkettőre láttam már példát” – mondja a főorvos asszony.

Sajnos hazánkban kevés az SM-betegeket célzó sportolási, mozgási lehetőség, még sokat kell fejlődnünk ezen a téren. De a Magyar Szklerózis Multiplex Betegekért Alapítvány honlapján most szerveződik ebben a témában online betegedukáció, gyógytorna kisfilmekkel, motiváló riportokkal, tematikus tornával. Ha ilyen kezdeményezések születnek, akkor az nagyon megkönnyítheti a betegek helyzetét.

További hasznos információkért hallgassátok meg a szklerózis multiplexről szóló podcast második részét, amelyet pár hét múlva követ majd a folytatás!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Westend61

MAT-HU-2100727