Így sajátította ki és központosította az Orbán-rendszer a korrupciót – Jancsics Dávid

Sokféle ok húzódhat a gyermektelenség hátterében. Bár a hazai társadalom gyerekközpontú, és a mindenkori kormányok is évtizedek óta a születésszám növeléséért küzdenek, tavaly minden eddiginél kevesebb gyerek született Magyarországon. Ez a trend pedig nemzetközi színtéren is megfigyelhető. De vajon miért? És mire lenne igazán szükség a gyerekvállalási kedv javulásához?

Nem minden autista ember fehér, középosztálybeli és/vagy férfi, és egyre többen vannak azok is, akik csak most, felnőtt korukban jutnak el a diagnózisig. Akár évtizedeket is leélnek a mélyebb önmegértés lehetősége nélkül egy olyan világban, ahol másodpercek törtrésze alatt formálunk egymásról véleményt, és gyakran elutasítjuk azokat, akiket „furának” észlelünk. Hogyan érthetnénk meg egymást jobban?

Az első autizmussal kapcsolatos leírásokban zömében kisfiúkról írnak, csak az elmúlt 10-20 év hozta meg azt a felismerést, hogy lányok, nők esetén is lehet autizmusról beszélni. A diagnózis pedig, akkor is ha későn érkezett, generációk életét terelte új mederbe.

A kollektív narcizmus szintje magas, idehaza is: sokak nemzeti öntudata felfújt, de bizonytalan, ezért vágyják az erős, védelmező, bosszúálló vezetőt. És meg is kapják, immár 15 éve. A Lélektani határban arról beszélgetünk, mi hozhat változást, és mi kell ahhoz, hogy végre százezrek vonuljanak utcára a Pride-on, vagy más rendezvényen.

Ki ne emlékezne a Szerelem, szex, gyengédség rovatra – de hogyan értékeljük mai fejjel? A Lélektani határban arról is beszélgetünk, miként válhatott a 18. század elején a maszturbáció a bűnök bűnévé, miért lett Alfred Kinsey-ből popkulturális ikon, és milyen társadalmi-gazdasági harcok dúlnak jelenleg is mindannyiunk szexualitása körül.