-

Egy történet

A gyerekem lisztérzékeny. Miután felvették az iskolába, szóltam az osztályfőnöknek, aki felháborodva utasította el, hogy a gyerekemet tanítsa, és kérte: írassuk át egy speciális intézménybe, mert ő aztán biztos nem fogja azt figyelni, mit eszik a gyerek, és felelősséget sem vállal azért, ha valami baja lesz! Én harcba szálltam, mert azt gondoltam, hogy a gyerekem nem fogyatékos. Joga van ugyanolyan iskolába járni, mint bárki másnak. Beszéltem az igazgatóval, aki azt mondta: hagyhatom az iskolában, de azért gondoljak bele, milyen lesz az élete az osztályban egy ilyen indulás után. Persze semmit nem adtak írásba. Később elmentem a fenntartóhoz is, ami akkor még az önkormányzat volt, de ők is úgy viselkedtek, mintha egy osztályfőnök bármit megtehetne. Végül jogvédőkhöz fordultam. Mélységesen felháborít ez az egész. A gyerekem hónapokig ki volt téve az osztályfőnök vegzálásának. Aztán végül hiába adtak nekünk igazat, mégis elhoztam a gyereket. Remélem, nem azt tanulja meg ebből az egészből, hogy akkor jár jobban, ha feladja akkor, is amikor igaza van.

A gyerekek közötti hátrányos megkülönböztetés nagyon gyakori, és az empátia hiányával is rendszeresen szembesülnek a szülők. Viszont csak kevesen vannak olyanok, akik (mint a fenti eset főhőse) végigjárják a jogszabályok adta összes utat, és kihasználnak minden lehetőséget arra, hogy igazuknak – és a gyerekük igazának – érvényt szerezzenek.

Más oldalról nézve a fenti esetet, az is felmerülhet, vajon minden eszközt felhasznált-e a szülő annak érdekében, hogy a konfliktust rendezze. Lehetett-e volna más utat választani? Lehet, hogy igazságot szolgáltattak, de jobban érzi-e most magát a gyerek? S persze nem utolsó sorban: mit tanult ebből az egész ügyből a tanár, az iskola, az igazgató? Vajon legközelebb hogyan állnak hozzá egy ilyen ügyhöz? Kiderült-e a szereplők számára, miért olyan fontos, hogy a gyerek abban az osztályban maradhasson, amelyikbe felvették, és persze az osztályfőnök szembesült-e azzal, hogy a gyerekkel kapcsolatos döntése a felelősség elől való menekülést szolgálta, nem pedig a valódi konfliktusrendezést – és egyáltalán nem a gyerek legfőbb érdekét?

Anyatigrisek és apaoroszlánok

Sokféle szempontot kell a szülőnek mérlegelnie, és sokszor (teljesen érthetően) az indulatok, a felhorgadó düh akadályozza az anyatigriseket és apaoroszlánokat abban, hogy alaposan végiggondolt döntéseket hozzanak.

Vannak esetek, amikor pont a gyerek érdekében dönt úgy a szülő, hogy inkább „lenyeli a békát” – nehogy a gyerek lássa kárát az ő kritikájának.

Máskor azt érzi, esélytelen lenne bármilyen küzdelem az iskolával és a teljes apparátussal szemben, úgyhogy bele sem megy. De persze vannak olyan helyzetek is, amikor a szülő azt mondja a gyereknek: „Ilyen az élet. Tűrj! Az iskola így is az életre tanít.”

Nem minden gyerekjogi jogsértés ugyanolyan súlyú. Sokszor mégis a kisebb jogtalanságok, és érzéketlen iskolai reakciók teszik igazán tönkre a gyerek mindennapjait. A fenti esetben a diszkrimináció egy igen komoly alapelv megsértését jelentette. De a gyereknek legalább annyira tönkreteszik a mindennapjait azok az „apróságok”, ha a tanár nem engedi ki pisilni óráról (mert „úgyis csak lógni akar"), vagy rendszeresen irracionális mennyiségű házi feladatot ad fel egyik napról a másikra, ami miatt a gyerek nem tud pihenni, játszani, stb.

A sorozat következő részében végigvesszük majd a jog adta lehetőségeket is, de előtte gondoljuk végig, mit tehetünk, ha azt érezzük, nincs minden rendben, ami az iskolában zajlik, de nem akarjuk „ráborítani az asztalt” senkire. Ez különösen azért is fontos, mert az a sajnálatos igazság, hogy az iskolai életben gyakorlatilag minden gyerek belefut előbb-utóbb egy olyan helyzetbe, amikor azt érzi, ami történt, az nem volt OK, de (mindenféle okok miatt) nem szívesen bonyolódna hosszas hivatalos eljárásokba.

Tanácsok a hétköznapi gyerekjogsértések „túlélésére” és kezelésére

1. Először is ne tégy úgy, mintha semmi nem történt volna! A gyerek által megélt jogtalanság, igazságtalanság, inkorrektség súlyától függően, de mindenképpen reagálj valamit. Na hagyd magára a gyereket, ne „nyomd le” a jelzését. Bármilyen konfliktusba került, jó eséllyel tudsz neki segíteni: hogy jobban értse a folyamatokat, a saját érzéseit, a reakcióit. A segítés nem feltétlenül azt jelenti, hogy helyette teszel meg valamit. Néha csak annyit: meghallgatod, és vele együtt gondolkozol azon, mit lehetne tenni.

2. Tudd, hogy mi zajlik az iskolában! Beszélj a gyerekeddel, kérdezd őt arról, hogyan telnek a napok a suliban. Mi volt jó és mi volt rossz a napi események közül. Igazából bármilyen kérdés megteszi, aminek révén többet megtudhatsz arról, hogyan érzi magát a gyereked az iskolában. A tanár és más felnőtt iskolapolgárok tekintélyt képviselnek, a gyereknek nem könnyű „ellenük vallani.” Ezért fontos, hogy beszélgess a gyerekkel, és élő, bizalmi kapcsolat legyen közöttetek.

3. Építs ki kapcsolatot a tanárokkal, más felnőtt iskolapolgárokkal! Legyenek élő kapcsolataid a szülőtársakkal is. Így könnyebben kiderülhet, hogy adott tanár, portás, takarító, konyhás néni, stb. csak a te gyerekedre pikkel, vagy másoknak is nehézségeik vannak vele.

4. Ha a gyerek általánosságban panaszkodik valakire vagy valamire, kérd meg őt, hogy mondjon konkrét példát. Próbáld megérteni a helyzetet.

5. Bármit is mesélt a gyerek, először próbálj meg nyugodtan (mindenféle megbélyegzéstől vagy hibáztatástól mentesen) beszélgetést kezdeményezni és megoldást találni. Talán félreértett egy helyzetet. Ilyenkor nem érdemes rögtön ügyvédekkel vagy eljárásokkal indítani. Ha kiderül, hogy tényleg rendezni kell egy vitát, akkor első körben próbálj ki alternatív módszereket (mediációt, stb.).

6. Alkalmazd a 24 órás szabályt! Azaz, ha a gyerek által elmondottak, vagy az általad tapasztaltak után 24 órával még mindig azt érzed, hogy lépned kell, akkor lépj, és kezdj el a fentiek szellemében megoldást találni. De az is lehet, hogy 24 óra elteltével enyhül a düh, a frusztráció, és tisztábban, higgadtabban látjátok a helyzetet.

7. Fejleszd a gyerek önvédelmi képességét. Humorral, kiállással, a jogai ismeretével ellenállóbb lehet.

8. Olvass utána, hogy milyen jelei vannak a bántalmazásnak, rossz bánásmódnak. Ha felmerül benned a gyanú, hogy a gyereked erőszak áldozatává vált az iskolában, ennek mindenképpen érdemes utánajárni, akkor is, ha ő nem beszél róla. A gyerekekkel szembeni erőszakkal kapcsolatban csak a zéró tolerancia elfogadható (arról nem is beszélve, hogy a  törvény is ezt írja elő)!

Az iskolatársak

Tudnod kell, hogy az iskolai gyerekjogsértések igen nagy százalékát a kortársak követik el, ezután következnek a tanárok és más iskolapolgárok. Vannak olyan ügyek is, amelyek rendszerhibát jeleznek, és az adott tanár legalább annyira áldozat, mint a gyerek. Más esetekben egyszerűen arról van szó, hogy a felnőttek nem tekintik jogalanynak a gyereket, és azt gondolják, bármit megtehetnek vele.

Akármi is történik azonban az iskolában, érdemes higgadtan és megfontoltan eljárni. A jog nem jogosultságot jelent, és legfőképpen nem hatalmaz fel senkit arra, hogy mások jogait megsértse. Az erőszakmentes kommunikáció, és a konfliktusmegoldás minden esetben elsőbbséget élvez a hagyományos jogi eljárásokhoz képest. Mert soha ne felejtsd el, hogy azzal is példát mutatsz a gyerekednek, ahogyan a konfliktusokat rendezed.

dr. Gyurkó Szilvia

Olvasd el Szilvi előző írását is, amely arról szól, mi köze a gyerekjogoknak ahhoz, hogy egy diák kimehet-e pisilni óráról, ihat-e óra közben, vagy megfelelő időt és segítséget kap-e a dolgozatokra való felkészüléshez. KATT IDE!

Kép via flickr.com