„Nem a túlélés lenne a feladata egy 26 éves lánynak”

–

„Nagyon megijedtem, amikor kiderült: visszajött a betegség”

A most 44 éves Prosinger Lívia mindig is igyekezett tájékozottnak lenni a rákos megbetegedéseket megelőző szűrővizsgálatokat illetően, és rendszeresen járt nőgyógyászhoz is, így joggal hihette: ha lesz tünete, azt időben észreveszi. 2017-ben történt, hogy elé került egy cikk, amelyből megtudta: bőrelváltozás – narancsbőr, behúzódás, pirosodás, duzzanat – is jelezheti a mellrák jelenlétét. „Aznap este zuhanyzás közben észrevettem, hogy az egyik mellem belső felén felbukkant egy piros folt. Elkezdtem kitapogatni, és éreztem: van mögötte egy kemény csomó.”

Másnap a nőgyógyásza elküldte ultrahangra. Ám mivel csak másfél hónappal későbbre kapott időpontot, korábbi lehetőséget keresett, mert tudta, a gyorsaság milyen sokat számít ebben a helyzetben.

Az ultrahangos vizsgálatból kiderült: daganatos csomó van a mellében, hónalji áttéttel. 

„Rá egy héttel már a Semmelweis Egyetemen voltam mammográfián. Ami nagyon tanulságos: ott a mammográfián nem látszott semmi. Mint a doktornőtől megtudtam: ötből egy esetben nem veszik észre a daganatot mammográfiával, a fiatalok mellében az ultrahang ugyanis hatékonyabban tud működni, ezért nagyon fontos a komplex emlővizsgálat, amely rutinszerűen mindkettőt tartalmazza.”

Az ultrahang, majd a biopszia Lívia esetében visszaigazolta a rák gyanúját. Az is kiderült: nagyon mélyen volt a csomó, így Lívia igen helyesen járt el, hogy nem várta ki a másfél hónapos várakozási időt, a rák ugyanis félő, addigra elérte volna az izmokat is.

„Mivel korai mellrák volt áttéttel a nyirokcsomóban, javasolták, hogy vegyük le a mellemet.” Líviának ezek után bőrmegtartó masztektómiája volt. Kivették a bal oldalon az összes nyirokcsomót, a melle egész mirigyállományát, eltávolították a mellbimbóját (a bimbóudvart azonban nem), majd a megmaradt bőrbe betettek egy helyreállítást előkészítő expandert. Ezt töltötték aztán egy szelepen keresztül, hogy a bőr kellőképpen kitáguljon, mire megkaphatja az implantátumot. 

„A bőröm tágításának folyamata lezajlott abban a fél évben, amíg a kemoterápiás kezelés is tartott. Ez azért is volt nagyon fontos, mert bár masztektómiám volt, mégsem éreztem, hogy elveszítettem a mellemet, hiszen ott volt az új előkészületben. Csak egy másfél éves, átmeneti időszakot kellett kibírnom, amíg aszimmetrikus voltam.”

Lívia hosszú, hullámos, szőke haja is kihullott a kemoterápiától. „Nekem az sokkal többet jelentett, mint a mellem, úgyhogy beszereztem egy hasonló árnyalatú parókát, mint a hajam.”

A kemótól a többségtől eltérően szinte azonnal, már az első kezelést követően rosszul lett. 

„Aznap taxival kellett hazamennem, és már ott a kocsiban a sapkámba hánytam.”

A kezeléseknek hála egy darabig úgy tűnt, minden rendben van, sikeresen megszabadult a daganattól. 2022 őszén azonban sorozatos derékfájdalmak kezdték kínozni, amik csak nem akartak elmúlni, hiába járt gyógytornára. Kiderült: kiújult a rák, méghozzá gerincáttéttel. „Mindez úgy, hogy nekem nem volt agresszív a daganatom, végigcsináltam a kemót és a sugarat, elfogadtam a hormonterápiát, és nem vagyok genetikailag sem érintett. A prognózis jó volt. Ám mivel egyszer volt már egy áttét, ezek a sejtek nagyon meg tudnak bújni. Egy mellet még le lehet venni, de értelemszerűen a csigolyákat nem tudják eltávolítani, ezért nagy ijedség volt, amikor kiderült: visszajött a betegség.”

A terápia ezúttal szájon át szedhető gyógyszer lett, aminek következtében – ha hatékony tud lenni – visszahúzódik a daganat. Emellé Lívia kétszer kapott sugárkezelést, valamint a petefészkét is kivették, hogy megtámogassák a hormonterápiát.

Ezek együtt végül sikeresnek bizonyultak: januárban negatívak lettek Lívia leletei, akárcsak a júliusi kontroll.

Azóta napi szinten szedi a gyógyszert, havonta jár vérvételre, időnként infúzióra, és nagyon szigorúan betartja azokat a szabályokat, amiket előírtak a számára. „Inaktív áttéttel egy módosított, de teljes életet tudok élni.”

„Testközelből éreztem meg a halált”

Czinki Adriana 26 évesen, nyolc évvel ezelőtt betegedett meg. „Nagyon gyorsan osztódóak voltak a sejtek, emiatt annyira sebesen kellett cselekedni, hogy mire kettőt pislogtam, már folyt is a kemoterápia.”

Adriana a huszonhatodik születésnapja után nem sokkal tapintott ki egy csomót a bal mellében. Mivel a nagymamája petefészekrákban halt meg, tudta: muszáj azonnal kivizsgáltatnia magát. Az első orvos, akit felkeresett, megnyugtatta: bizonyára jóindulatú a daganat, hiszen ilyen fiatalon nem lehet mellrákos. Adriana szerencsére nem hagyta ennyiben. Elment az onkológiára, ahol vastagtűs biopsziást végeztek el nála.

„December 18-án hívott az orvos, hogy be lehet menni a leletekért. Akkor lett furcsa az egész, amikor kérte: üljünk le.”

Hamarosan ijesztő szavak röpködtek: rák, kemó, műtét… Adriana pedig úgy érezte magát, mint akit víz alá nyomtak. 

Karácsony előtt voltak, de tudta: nem szeretne egy ilyen súlyos bárddal a feje felett ünnepelni. „Ekkor kezdődött a tizenhat kemó, amire azért volt szükség, mert ez valóban egy nagyon agresszív típusú daganat volt. Szerencsére hamar látszott, hogy húzódik visszafelé.” A kemó után három műtétre is szükség volt, teljes masztektómiával mindkét oldalon, mivel kiderült: BRCA pozitív, azaz örökölte a mutációt, így az emlőrák kialakulásának a rizikója is nagyon nagy nála, és ez más női szerveket is érinthet.

Később azt is megtudta: tripla negatív mellrákja van, ami a fiatalkori megbetegedések többségére jellemző. „A tripla negatív emlőrák esetében a hormonkezelés nem hatékony, ezért a terápia alapját a kemoterápia, az immunterápia és a műtét képezi, amelyekre ennél a típusnál különösen nagy hangsúlyt kell helyezni” – mondja el Adriana.

Ami a jövőbeni terveit illeti: a párjával szeretnének kisbabát, azonban a szülés után a petevezetőit el kell majd távolítani, ezzel is csökkentve a petefészekrák kialakulásának esélyét, menopauza idején pedig a petefészkeit is ki kell majd venni.

„Huszonhat éves voltam, amikor megjelent a daganat. Nem a túlélés lenne a feladata ebben a korban egy lánynak. Gyakorlatilag a betegség alatt nőttem fel.

Sokat köszönhetek ennek a betegségnek, pozitív és negatív dolgokat egyaránt. Testközelből éreztem meg a halált.”

„A betegség kívülállóvá tesz”

Szabó Borbálának semmi tünete nem volt, úgyhogy fel sem merült benne, hogy mellrákja lehet. „Hisz az mindig valaki mással esik meg, ugye?” – ironizál. A munkahelyén keresztül azonban lehetősége nyílt elmenni szűrővizsgálatra. „Emlékszem, ahogy 2023. decemberében merengek a lista felett, mit ikszeljek. Végül azért esett a mammográfiára és ultrahangra a választásom 43 évesen, mert eszembe jutott: volt a családban egy rokon, aki 41 évesen lett mellrákos.” 

Januárban jutott el a vizsgálatra, ahol a radiológus szembesítette vele: nagy valószínűséggel rosszindulatú mellrákja van. „Semmi kitapintható tünetem nem volt, de még a műtét előtt közvetlenül sem. Kicsi, 13 milliméter körüli daganatról volt szó, amit szerencsére időben észleltünk.” 

Borbála szerencsésnek tartja magát, amiért el tudott jutni erre a vizsgálatra, hiszen 45 éves kor alatt nehezen elérhető az állami szűrés, ha nincsenek tünetek.

„Ez egy nagyon korai stádiumban elkapott mellrák volt. Úgy éreztem magam, mint aki szakadékba zuhant. Van egy kilenc éves kisfiam…” 

Azt mondja, idővel hozzá lehet a „rettegett betegség” gondolatához szokni. De a kettős érzés megmarad. „Ahogy elindulnak a kezelések, az lesz a normális világ. Megy az ember tömegközlekedéssel, maszkban a kemoterápiára, és abszolút kívülállónak érzi magát. Miközben mindenki más a hétköznapi életével van elfoglalva, neki egy célja van: a kemoterápia után minél hamarabb rendbejönni.”

Mivel kicsi volt a daganat, Borbála terápiája rögtön műtéttel kezdődött. Kiderült, hogy genetikai mutációja van, ezért orvosi konzultáció után úgy döntött: eltávolíttatja mindkét mellét. Azonnal kapott implantátumokat is. Ezután következett a kemoterápia,  háromhetente egy kezelés.

„Műtétek előtt különköltöztem egy lakásba pár napra, hogy egyedül legyek, mert csak így tudtam elviselni ezt az egész helyzetet. Szükségem volt erre az extrém befelé fordulásra. De az egész olyan, mint egy hullámvasút.”

Borbála kezeléseinek java része idén nyáron ért véget, most már csak gyógyszereket szed. „A betegség gyökeresen megváltoztatta az életemet. Rádöbbentem, hogy komoly életmódváltásba kell kezdenem.”

Tavaly szeptember óta fogyott 30 kilót, ahogy fogalmaz: „a betegség és a gyógyszerek ellenére”, hiszen tudja, hogy kockázati tényező a túlsúly.

A félelem azonban nem múlt el belőle. Ha napokig fáj a feje, vagy a térde, óhatatlanul megijed: mi van, ha mindez az áttét jele?

De bízik az orvostudományban, hiszen látja, milyen óriási fejlődések vannak ezen a téren. „Nekem segít az ebben való hit.”

Nyolc nőből egy az élete során mindenféle rizikótényező nélkül emlődaganatos lehet

Dr. Virga József, a Debreceni Egyetem onkológus szakorvosa elmondja: bár a mellrák jellemzően az idősebb nőket érinti, és a hagyományos orvosi felfogás szerint is inkább hatvanéves kor fölé helyezhető a betegek átlagéletkora, ma már megjelennek fiatalabb betegek is. Ennek a hátterében számos tényező szerepet játszhat, így például hogy hamarabb jelenik meg az első menstruációs vérzés, de az is, hogy kitolódott a gyerekvállalás is. De vannak olyan életvitellel kapcsolatos tényezők is – mint például az alkoholfogyasztás, dohányzás, elhízás – melyek kockázati tényezőnek számítanak – magyarázza Virga doktor.

„Egyúttal azonban a tudatosság is nagyobb lett, illetve a vizsgáló módszerek is sokat fejlődtek. Az emberek jobban odafigyelnek a testükre, és hamarabb fordulnak orvoshoz, ha bajt észlelnek – ez utóbbi inkább jellemző a fiatalabb életkorú betegekre.”

Ami a tüneteket illeti, Virga doktor aláhúzza Lívia történetét: a bőr megváltozására mindenképp figyeljünk oda! 

„Akár ha narancsbőr-szerű elváltozás jelenik meg, vagy ha az emlőbimbó befelé fordul, a bőr behúzódik és egy adott ponthoz rögzül: ezek mind jelezhetik a rákos folyamat jelenlétét. Ha megduzzad az emlő, vagy pirossá válik, úgyszintén gyanúra ad okot.”

Az újszerű tünetek, jelek észlelése után érdemes minél előbb orvoshoz fordulni. Lehet, hogy egy banális ok áll a tünetek hátterében, de mindenképp vizsgáltassuk ki, a szakszerű diagnózist pedig bízzuk a szakértőre. „Az is lehet, hogy egy olyan elváltozás áll a háttérben, ami jelenleg jóindulatú, de bizonyos hányadban hosszú idő alatt elfajulhat. Ezeket borderline lézióknak nevezzük, sebészi eltávolításuk indokolt lehet.”

Ami a családi érintettséget illeti, dr. Virga József elmondja: a daganatos betegségek kialakulásának hátterében genetikai eltérések állnak, ami sok esetben öröklött. „A szervezet saját mechanizmusai, melyek a hibákat kijavítják, időnként elromlanak. Ahhoz, hogy daganat alakulhasson ki, többnek is el kell romlania. Ezen hibás javítómechanizmusok egy része sajnos örökíthető is, ezek közül a legismertebb és leggyakoribb a BRCA1 és -2 gének mutációja, de összességében a BRCA1 és BRCA2 gének hibája az összes emlődaganat csupán kis hányadát okozza, jelentőségük 50 éves kor alatt azonban nagyobb az átlagosnál. Amikor valakinek a családjában jelent már meg daganat, az azt jelzi: ott a hibajavító mechanizmusok hajlamosak arra, hogy elromoljanak.

Ha a közvetlen családban volt emlődaganatos, az jelentős mértékben növeli a rizikót. Főleg úgy, hogy az emlődaganat kockázata más tényezők nélkül is viszonylag magas: nyolc nőből egy az élete során mindenféle rizikótényező nélkül emlődaganatos lehet.”

A szűrés és a célzott vizsgálat fogalmai között különbséget érdemes tisztázni. Jelenleg Magyarországon 45 év felett érhető el az ingyenes mammográfiai vizsgálat,  országosan szervezett behívásos népegészségügyi szűrővizsgálat keretében 2 évente. „A szűrés a tünetmentes populációban végzett vizsgálatot jelenti azelőtt, hogy a betegség tünetet adna, vagy megjelenne. Ennek mindig van egy jól meghatározott célcsoportja” – magyarázza a szakember. – „Ez Magyarországon az emlőrák esetében 45-65 év között van, mivel ebben az életkorban a leghatékonyabb a rákmegelőző állapot és az emlőrák diagnózisa (a korosztály kiterjesztéséről mindkét irányban jelenleg is szakmai diskurzus folyik). Az emlőrák jellemzően hosszú idő alatt alakul ki, ezért is alkalmas a szűrésre. Azaz: ilyenkor van lehetősége az egészségügyi rendszernek korán beavatkozni. Akit korai stádiumban ismerünk fel, azt szinte száz százalékig meg tudjuk gyógyítani, ezért nagyon fontos a szűrés. Azon betegeken, akik 30 év alatt vannak, nem végezhetünk – jogszabály szerint sem – szűrést, hiszen nem felelnek meg a kritériumoknak, nem tartoznak a szűrés kapcsán meghatározott korosztályba. De ilyenkor ezt a fajta vizsgálatot nem is célravezető elvégezni, hiszen e kor alatt az ultrahangos vizsgálat tud hatékony lenni.”

Az viszont más megítélés alá esik, ha valakinek panasza van, és azért fordul az ellátórendszerhez. „Az már nem szűrés, hanem célzott vizsgálat.”   

A cikk az AstraZeneca Kft. támogatásával készült.
2025.09.25.
HU-11168

Fiala Borcsa