Mindenkinek más az útja a gyerekvállalásban; sokak számára azonban méltatlanul nehéz, kacskaringós út vezet az anyaságig. Hazánkban nagyjából háromszázezer nő küszködik termékenységi gondokkal, illetve meddőséggel; köztük Krajnyik Cintia is, akit másfél évvel ezelőtt diagnosztizáltak endometriózissal és adenomiózissal. Két nagy műtéten esett át azóta, amelyek során arra is fény derült, számára az egyetlen járható út a gyerekvállalásban a lombik maradt. Cinti túl van egy abbamaradt vetéléssel végződő beültetésen, és mindamellett, hogy példaértékű erővel és méltósággal viseli a lombikkal járó teljes kiszolgáltatottságot – ami számára a szülei elvesztésének traumáját is újra és újra a jelenbe hívja –, minden erejével azon van, hogy másokat is segítsen ezen az úton, és a saját története felvállalásával próbálja meg ledönteni a meddőséget, illetve a lombikot övező súlyos tabukat. A Beszélnünk kell! legújabb epizódjában D. Tóth Kriszta és Orvos-Tóth Noémi vendége Krajnyik Cintia.
–
Ezúttal nemcsak hallgathatod, de nézheted is a Beszélnünk kell! epizódjait:
Az endometriózis diagnózisának felállítása az első tünetek megjelenésétől számítva az Egyesült Államokban átlagosan 11, az Egyesült Királyságban 7, míg itthon 4 évet vesz igénybe, és ennek nagyon súlyos következményei vannak.
Mára mind az endometriózis, mind a meddőség vagy a nehezített teherbe esés olyannyira gyakori problémává vált, hogy szinte nincs köztünk olyan, akinek a szerettei, ismerősei körében ne lenne érintett. Mik a lehetőségek és a gyógyulási esélyek? Erről kérdezte dr. Imre Rubent, az Istenhegyi Géndiagnosztikai Centrum Meddőségi Diagnosztikai Centrumának vezető szakorvosát és dr. Tömösváry Zoltán endometriózisspecialistát Bereczki Szilvia.
Az egész úgy kezdődött, hogy Cinti kitalálta, rendszeresen eljár majd úszni a közeli uszodába. Csak közben kiderült, hogy annyira nem is tud úszni. Így kötött ki a háromévesekkel a tanmedencében.
Szerintünk meglehetős önkritikára vall, ha valaki a hétköznapi hősökre vonatkozó kérdésnél megemlíti a barátját a saját menstruációja előtti napokban. De persze ennél sokkal komolyabb dolgok is kiderülnek a WMN-csapat újabb tagjának Proust-kérdőívéből.
A Hello, WMN! megújulásának egyik eleme, hogy mostantól a csapat pár tagja is válaszol majd a bemelegítő kérdésekre. Most például Fiala Borcsa, Mózes Zsófi és Krajnyik Cinti. Olvassátok, szeressétek és csapjatok le a maradék jegyekre! (Link a cikkben!)
Elmesélem, hogy kezdődött a WMN és az én közös utam, ami most újabb mérföldkőhöz érkezett. Búcsúzom, de csak egy időre, és még így sem teljesen. És semmiképpen sem örökre.
Nényei Lujza életének fő mozgatórugója a nem-ártás. Egy közmű nélküli házikóban lakik, vegetáriánus, permakultúrás kertészkedést folytat, befőz, savanyít és fermentál. Fiala Borcsa interjújában elárulja, hogyan csinálja mindezt.
A családi vállalkozásokban a fiatalok nemcsak egy céget, hanem gyakran egy álmot is örökölnek – egy életművet, amit a szüleik húsz-harminc évig építettek fel munkával, áldozattal, szenvedéllyel. De ez az örökség könnyen teherré válhat, ha az ő álmuk nem ugyanaz, mint a szüleiké.
Miért érezhetik magukat a kisgyerekes apák elmagányosodva? Ez az érzékeny írás a szülővé válás rejtett, apai rétegeit mutatja meg – tabuk nélkül, pszichológusszemmel.
