A Pécsi Orvostudományi Egyetem laboratóriumában másfél éven át folytak állatkísérletek, több mint ezer egéren végzett mesterséges megtermékenyítést a dr. Csaba Imre professzor vezette munkacsoport, mire az országban elsőként hajtottak végre sikeres beavatkozást emberen.
Ha már nem szeretnétek több gyereket, de van még a korábbi lombikprogramból két megtermékenyített petesejtetek… akkor azzal vajon mi a teendő? Olvassátok el egy érintett édesapa gondolatait e nehéz kérdésben.
„Csak az elmúlt fél évben négy nőgyógyászt fogyasztottam el, szégyellem magam, mint az összes nőismerősöm, akik évek óta keresik a nagy őt, de az istennek nem találják. Biztos velem van a baj. Kötődési problémáim vannak a nőgyógyászokat illetően.”
A férfiaknál is ketyeg a biológiai óra? A Covid-fertőzés veszélyes a férfi nemzőképességére? Hogyan lehet vér szerinti gyereke annak, akinek az ondómintájában egyetlen hímivarsejtet sem találnak? Okozhat-e meddőséget a szűk nadrág, és tényleg csodát tesznek-e a táplálékkiegészítők? Cikkünkből minden kiderül!
„Egy gyerek ugyanolyan gyerek, nem lesz attól más, hogy egy embriológus rakta össze sejtenként, és nem otthon, hagyományos módszerrel készült. Senki nem fogja tudni megkülönböztetni egymástól a két módszer végeredményét. És senkinek nincs joga azt mondani, hogy ha csak ez az egy eszköz, megoldás küzd le egy akadályt, akkor ne lehessen igénybe venni.”
„Az egész lombik legnehezebb része a várakozás. Valahogy teljesen megváltozik körülötted az idő. Mindig csak a következő lépésre vársz, és addig nem tudsz haladni, amíg az ki nem derül. Van, hogy napokat, máskor heteket kell várni a következő lépésre, és ez mindig idegtépő.”
„Úgy vagyok vele, hogy én már felszívtam magam erre a dologra, most már megcsinálom tisztességesen – két hetet és egy műtétet kell kibírni, az altatást is vállalom, lesz, ami lesz. […] Legyen kipipálva, legyek túl rajta. Mondhassam később, hogy én megtettem, amiről azt gondoltam, soha nem leszek rá képes.” Kétségbeesés, lázadozás, összpontosítás, dacból is akarás. Ennyi minden kavarog abban, akinek természetes úton nem sikerül teherbe esnie.
„…még egy évvel korábban is azt hangoztattam: majd a gyerek eldönti, hogy mikor szeretne jönni, és hogy irracionálisan sokat nem szeretnék tenni érte, például egyáltalán nem látom magam előtt, hogy képes lennék lombikra, akkor inkább nem lesz gyerek, én ekkora áldozatot nem tudok hozni ezért a dologért, majd akkor utazunk sokat, és úgy is nagyon boldog életünk lesz. Haha!”
„Nekem ugyan nem volt hormonálisan megterhelő a kezelés, de rengetegen vannak, akiknek az. De vállalják újra meg újra. Lelkileg sem lehet egyszerű a sikertelen próbálkozás(ok) után ismét összerakni magukat és úgy dönteni, hogy nem adják fel, újabb harcba kezdenek, csak mert annyira szeretnének életet adni, anyává, családdá válni. Éppen ezért teljesen érthetetlen számomra, amikor ezt a nehéz testi-lelki vállalást bárki élet ellen valónak tartja, és megkérdőjelezi, hogy nem a legnagyobb szeretet és önzetlenség, életigenlés hajtja azt, aki végigcsinálja.”
„Kutatták a meddőség lelki hatásait, és azt találták: megtudni, hogy nem, vagy csak nehezen fog összejönni a baba, az akkora sokk, mint mikor valakivel közlik, hogy daganatos beteg.” Ismerkedjetek meg Fatimah Shokoyával, a fiatal orvostanhallgatóval, aki úgy döntött, mindazt, amit az orvosi egyetemen tanult, meddő párok szolgálatába állítja.