„Hogyan legyek elég erős mindehhez? Hogyan legyek elég erős, hogy el tudjam majd viselni, ami rám vár? És hogyan viseljem majd el, ha kiderül, nem vár rám semmi?”
Mit okoz a meddőség tabusítása és az ebből fakadó információhiány? Miért nincs értelme a férfi- és női meddőségről külön beszélni? Milyen arányban érinti a férfiakat és a nőket a termékenységi probléma? És hogyan hat a stressz a termékenységre? Többek közt ezekre a kérdésekre is választ ad egy friss hazai kutatás.
„Utólag visszagondolva, óriási szerencsénk volt, hogy nem kerültünk be az állami rendszerbe, valószínűleg sok sikertelen beavatkozás okozta csalódástól menekültünk meg ezáltal” – írja olvasónk. De mi lesz akkor, amikor az embernek már nem marad más választása?
Itthon nagyjából minden hetedik párt érinti a meddőség, amelynek kezelése nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is rettentően megterhelő; sokszor évekig elhúzódó, valódi versenyfutás az idővel. Épp ezért nem mindegy, milyen lehetőségek állnak a gyerekre vágyó párok rendelkezésére: milyen várólistával, orvosi gárdával, infrastruktúrával bíró intézmények közül választhatnak az érintettek.
A férfiaknál is ketyeg a biológiai óra? A Covid-fertőzés veszélyes a férfi nemzőképességére? Hogyan lehet vér szerinti gyereke annak, akinek az ondómintájában egyetlen hímivarsejtet sem találnak? Okozhat-e meddőséget a szűk nadrág, és tényleg csodát tesznek-e a táplálékkiegészítők? Cikkünkből minden kiderül!
A Beszélnünk kell! történetének rendhagyó adásában most nem ketten, hanem hárman ülnek a stúdióban: Grecsó Krisztián író, szerkesztő, apuka mesél D.Tóth Krisztának és Orvos-Tóth Noéminek őszintén arról, mit él meg, milyen folyamatokon megy keresztül egy örökbefogadó szülő, mire megérkezik az, akire mindennél jobban vágyott. Hallgassátok:
Azt szokták mondani, egy nő két dologért képes mindenre: hogy legyen vagy hogy ne legyen gyermeke. Ez a történet az első variáció megpróbáltatásairól mesél:
„…még egy évvel korábban is azt hangoztattam: majd a gyerek eldönti, hogy mikor szeretne jönni, és hogy irracionálisan sokat nem szeretnék tenni érte, például egyáltalán nem látom magam előtt, hogy képes lennék lombikra, akkor inkább nem lesz gyerek, én ekkora áldozatot nem tudok hozni ezért a dologért, majd akkor utazunk sokat, és úgy is nagyon boldog életünk lesz. Haha!”
„Nekem ugyan nem volt hormonálisan megterhelő a kezelés, de rengetegen vannak, akiknek az. De vállalják újra meg újra. Lelkileg sem lehet egyszerű a sikertelen próbálkozás(ok) után ismét összerakni magukat és úgy dönteni, hogy nem adják fel, újabb harcba kezdenek, csak mert annyira szeretnének életet adni, anyává, családdá válni. Éppen ezért teljesen érthetetlen számomra, amikor ezt a nehéz testi-lelki vállalást bárki élet ellen valónak tartja, és megkérdőjelezi, hogy nem a legnagyobb szeretet és önzetlenség, életigenlés hajtja azt, aki végigcsinálja.”
„Kutatták a meddőség lelki hatásait, és azt találták: megtudni, hogy nem, vagy csak nehezen fog összejönni a baba, az akkora sokk, mint mikor valakivel közlik, hogy daganatos beteg.” Ismerkedjetek meg Fatimah Shokoyával, a fiatal orvostanhallgatóval, aki úgy döntött, mindazt, amit az orvosi egyetemen tanult, meddő párok szolgálatába állítja.