Arccal a kassza felé: a Squid Game 2. évada egy maratoni előzetes

–

Nem örülök neki, hogy ismételnem kell magam. Ugyanis amit elmondanék a Squid Game második évadáról, részben már leírtam a Joker folytatásáról szóló cikkemben: ideje lenne komolyan venni, ha a készítő nem tervez folytatást a művének, az alkotók pedig egyszer ellenállhatnának a kísértésnek meg a dollárhegyeknek, és kitarthatnának eredeti víziójuk mellett. (Bezzeg a Kaost meg elkaszálták, fene a pofájukat, pedig abban bőven volt még muníció, és a stáb is a folytatásra készült – elnézést, ezt a húzást még nem tudtam megbocsátani a Netflixnek.)

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a Squid Game második évada ugyanúgy egy kalap felejteni való lett, mint a Joker 2.

De jelen állás szerint ugyanabba a hibába esett a Netflix mint a Warner Bros. – és hasonlóan engedett a nyomásnak Donghjok, mint Todd Phillips. Ugyanakkor a gothami bohóc sztorijával ellentétben, a dél-koreai sorozatnak még van esélye szépíteni a beharangozott harmadik, egyben utolsó évaddal, de ez most sovány vigasz csupán.

A folytatás ugyanis önismétlő, csapongó, néha vontatott, néha fénysebességgel száguld, és amikor igazán kezd fordulatossá válni, elvágják az egészet. Az üzenetét – miszerint saját magunk legnagyobb ellenségei vagyunk – koherensen és kicsit szájbarágósan végigviszi, de nem mond túl sok újat. Görbe tükröt tart megint – és ezt jól is csinálja. De a hetedik rész után olyan érzésem volt, mintha egy maratoni előzetest láttam volna, a készítők pedig kínosan ügyeltek arra, hogy egyetlen puskagolyó nem sok, annyit se lőjenek el a nagy finálé előtt, ami – már világos – a harmadik évadban érkezik. Ez leginkább a mellékszálak esetében szembetűnő: be- és visszahoznak érdekes karaktereket, felvillantják egy-egy új szempont megismerésének lehetőségét,

majd az égvilágon semmit nem kezdenek vele annak érdekében, hogy a java az utolsó felvonásra maradjon.

Járt utat a járatlanért el ne hagyd!

El sem tudom képzelni, mekkora lehet a teher az alkotó vállán, amit egy ilyen sikeres sorozat rajongói a csillagos égig feltornázott elvárásaikkal ráhelyeznek, de azt hiszem, ez olyan nyomás, ami alatt nehéz jól teljesíteni.

Azt sem tudhatom persze biztosan, hogy a streamingcég fejesei rakták irányba, vagy Donghjok maga érezte úgy, hogy nem érdemes letérni a kitaposott ösvényről, de biztató kezdés után a sorozat második felére behúzták a kéziféket, és újracsomagolva előadták az első évad megoldásait:

• az még oké, érthető, logikus és izgalmas lépés, hogy Gihun visszakerül a játékba 456-os sorszámmal, de
• ismét van beépült gonosz nagyon eredeti sorszámmal,
• utálni való fő seggfej karakter ellenszenves bandával,
• gyámolításra szoruló tinilány,
• idős játékos, akit az utolsó pillanatban megint mindig megmentenek,
• bolond, kívülálló nő,
• szervkereskedelem,
• és egymás legyilkolása.

Az első, piros lámpa–zöld lámpa játékot kivéve a „kihívások” újak, ötletesek és látványosak is, de állatira túlnyújtották a legtöbbet.

Ráadásul az is elég hamar világossá válik, hogy kik az „eldobható” játékosok, és kik azok, akiknek haja szála sem fog görbülni a játékok alatt, így nagyon izgulni sem tudunk különösebben, csak ritkán, és pillanatokra.

Viszont vannak érdekes új karakterek is, akik szintén arra várnak, hogy kibontakozhassanak, mert ebben az évadban ők is csak a felszínt kapargatják.

A gyilkolászás pedig kegyetlen, fröcsögő véres, de ebben sem hoz olyasmit a széria, amit az előző évadban ne láttunk volna.

Figyelj, tök jó lesz… jövőre

A legnagyobb szívfájdalmam a folytatással kapcsolatban a már említett, egyhelyben toporgó mellékszálak halmaza. Két elég izgalmas karaktert is követhetünk Szong Gihun küzdelme mellett: a rendőrt, aki az első évad végén felfedezte, hogy eltűntnek hitt bátyja a játékok kegyetlen játékmestere; és egy Észak-Koreából menekült lányt, aki a magenta overálos, maszkos őrök egyikeként dolgozik. Állatira érdekelt volna, hogy

A) Hvang Dzsunho hogyan tervezi elkapni a testvérét úgy, hogy mindenkinek hazudik arról, ismeri-e a Frontember kilétét;

B) hogyan és miért áll be valaki egy ilyen kegyetlen játékba őrnek, hogyan toborozzák őket, milyen kiképzést kapnak, és egyáltalán: ki ez az észak-koreai lány, és hogyan került ide, mert úgy tudom, a kommunista országból lelépni nem egyszerű és veszélytelen mutatvány.

Ez a két melléksztori azonban nem megy sehova: Dzsunho végig egy hajón szerencsétlenkedik, az pedig kínosan hamar egyértelművé válik, hogy miért; az őrlányról pedig csak annyit tudunk meg, hogy keres valakit, illetve, hogy nem hajlandó asszisztálni a szervkereskedelemhez, ki tudja, miért. 

Mindkettő történetben benne van, hogy izgalmas lehet a kifutása, de olyan, mintha Barney Stinson mesélné őket, és ott tartunk, hogy feszülten várjuk, mi következik a „wait for it” felkiáltás után. Érezzük, hogy van itt muníció, de amit ebben az évadban mutatnak ebből a két történetből, az édeskevés.

Hogy mekkora időhúzás az egész második évad, a végében csúcsosodik ki igazán: ezt a sztorit nem fejezték be, csak elvágták.

Értem, hogy cliffhanger, és működik is abból a szempontból, hogy nyilván mindenki meg fogja nézni, mi történik egy ilyen fordulópont után. De ezen kívül nem felel meg semmilyen szempontból annak, milyen egy lezárás, olyan érzés, mintha ennél a jelenetnél kifogyott volna az író tollából a tinta, így hát eddig forgatták csak le a szériát. 

2025-ben érkezik a harmadik, befejező évad, és hát, ha eddig nagyok voltak az elvárások a készítőkkel szemben, most triplázódik az egész, rajtuk a világ szeme: meglátjuk, képesek-e úgy befejezni a történetet, hogy tanulnak a hibáikból, és nem követik el újra azokat.

A Squid Game második felvonása nem lett élvezhetetlen, még csak nagyon rossz se, ígéretesen indult, de sok szempontból nem közelíti meg az első színvonalát, ami egy ekkora sikerű szériánál már nem túl rózsás helyzet.

Olyan, mintha az írónak nem lett volna elég ötlete a folytatásra, ami viszont volt, azt igyekezett úgy elnyújtani, hogy ki tudja tölteni a streamingcég elvárásait az epizódszámokat illetően.

Azoknak, akik még nem látták a második évadot, azt javaslom, inkább várják meg a befejezést, és együtt nézzék meg a kettőt, hátha úgy már értelmet nyer sok minden, és remélhetőleg elmarad az a kesernyés szájíz, amit most érzek.

A Squid Game (Nyerd meg az életed) második évada december 26-tól a Netflix kínálatában érhető el.

Dián Dóri