Szex, halál, pénz – Mikor és hogyan érdemes beszélgetni róluk a gyerekkel?
Támogatott tartalom

Elgondolkodtató, hogy a leggyakoribb tabutémák közé tulajdonképpen az élet alappillérei tartoznak: születés, test, szexualitás, halál, megélhetés. Az elmúlt évtizedekben sokat puhult az ellenállás a tabuk kapcsán, az egyre nyitottabb párbeszéd pedig közelebb visz a tudatossághoz. A szülőknek azonban bizonyos szempontból nehezebb lett: a gyerekek ugyanis mára sokszor nem a kognitív és érzelmi érésüknek megfelelő formában találkoznak a felsorolt témákkal. Melyik életkorban mi a szerencsés megközelítés, ha a pénzről, a halálról vagy épp a testünkről beszélünk? Víg Sára gyermekpszichológussal segít választ találni a kérdésekre Széles-Horváth Anna.
–
Tabutémákkal többféle kontextusban találkozhatunk, és ezek sokszor helyhez, közösséghez kötötten változnak. Vannak azonban alapvető topikok, amelyeket az adott társadalom kínosnak ítél nagyobb publikum előtt, vagy akár négyszemközt megvitatni. A szülő-gyerek kapcsolat egyik ellentmondása, hogy sokszor kezel tabuként egy-egy igazán fontos témát: holott éppen az lenne a legfontosabb, hogy ezeket az alapértékrendet érintő kérdéseket a gyerek a saját szüleivel tudja értelmezni, megbeszélni.
„A tabuk kapcsán kétféle erőteljes változást tapasztalhatunk az elmúlt években: az egyik, hogy lazulnak a korlátok, és sokkal több mindenről mer szabadabban beszélni az a generáció is, amely még titkok között nőtt fel. A másik viszont, hogy bizonyos témák jóval korábban kerülnek a gyerekek szeme elé, vagy talán pontosabban fogalmazva, nem olyan formában, ahogy azt a kognitív képességeik megkívánnák” – hangsúlyozza Víg Sára gyermekpszichológus.
A tabudöntés akkor hasznos, ha jó időben lépi át a korlátokat
A szexről például természetesen jó nyíltan beszélni a szülő–gyerek-kapcsolatban, de ez nem azt jelenti, hogy ugyanazt kell róla megtárgyalni óvodáskorban, mint kamaszként. „Egy óvodásnál valójában a testről fontos kommunikálni: a saját testéről, hogy az csak az övé. Vagy a bugyiszabályról, a gyerek testrészeiről, azok funkciójáról. Nem konkrétan a szexről, és nem is kell, hogy hasonló tartalmakkal találkozzon” – fejti ki a szakember.
Víg Sára szerint a tabuknak fontos szerepe van a személyiségfejlődésben, abból a szempontból, hogy bizonyos határokat is megtestesítenek, amelyeket a különböző életkorokba érve átlépünk. Így egyre nyitottabban és bővebben beszélünk róluk. „Az internet viszont olyan határokat is eltöröl, ami jó értelemben vett tabu: egyszerűen vannak dolgok, amelyekről nem hogy beszélnie, de gondolkodnia sem kellene egy 4-5 évesnek” – figyelmeztet a pszichológus.
A kisgyerekeknél viszonylag egyszerű az eszköz, amellyel a leginkább érdemes kommunikálni: a mesék, a fejből mondott vagy megírt történetek, a kitalált vagy életből merített családi sztorik mind a párbeszédet segítik, ráadásul szimbólumokkal dolgoznak. Utóbbiak éppen olyan szinten segítik a kognitív feldolgozást, ahogy a gyereknek adott helyzetben vagy életkorban szükséges. „A mesében tényleg ott az élet: a szerelem, a szegénység és gazdagság, az igazi értékek, a barátság, a csalódás, a halál és a születés is” – magyarázza Víg Sára, miért érdemes a népmesék és műmesék világához nyúlni. Utóbbiak már gyakran íródnak célzottan egy-egy tabutéma köré.
Ráadásul, ahogy a pszichológus mondja: a mesék a szülőket is támogatják a felszabadulás folyamatában. Hiszen a szimbólumokkal segítenek olyan témákról beszélgetést indítani, amelyekről talán a mai anyákkal és apákkal kevésbé nyíltan kommunikáltak gyerekkorukban.
Mire a pénz értékét fel tudnák mérni, már tele vannak hamis illúziókkal
A modern tabutémák egyik legnagyobb ellentmondását a pénz kérdése hordozza magában. Miközben a dolgok anyagi értéke fontosabb lett, mint valaha – sokszor már a legkisebbek körében is –, azt, hogy valójában mit jelent valaminek az ára, egyre idősebben értik meg a gyerekek. Ennek oka, hogy később önállósodnak például a szülő nélküli boltban vásárlást tekintve, miközben sokszor átugorják a kézpénzzel való fizetés gyakorlatát.
„A pénz értéke és a pénzköltés nagyon szorosan összefügg a kognitív fejlődéssel, hiszen kell hozzá egy matematikai és morális érettség. A gyerekeknél ez a folyamat is fokozatosan zajlik: egy kisiskolás már gazdálkodik egy csoki, egy újság árával, és érdemes is biztosítani számára lehetőséget, hogy néha maga vásároljon ezt-azt. Nagyjából a felső tagozattal jön el, amikor ténylegesen elkezdik felmérni a pénz értékét. Ehhez azonban hozzákapcsolódik az előzetes ismeret és tapasztalás, amit megszerzett a családban. Mi a viszonyunk a pénzhez? Mi az, ami valóban szükséges? Mit jelent költeni vagy spórolni valamire? Ezek a magukba szívott értékek, és aztán a pénzzel való „gyakorlás” együtt alakítja majd ki, hogyan állnak hosszú távon a pénzügyekhez” – részletezi a gyerekpszichológus.

Hogyan lehet a pénz tabu, ha közben ekörül forog a világ?
A pénz tabu mivolta elsősorban a felnőttek között alakul ki, hiszen sok érzékeny, fájó témát rejt magában. Bár mára többet beszélünk a pénzről, mint valaha – hiszen a közösségi médiában is hatalmas szerepet kap, hogy mit fontos azonnal megvásárolni, és az mennyibe kerül – mégis egyre távolabb kerülhetnek a gyerekek attól, hogy reálisan lássák a tárgyak értékét.
„A praxisomban sajnos nem egy olyan esettel találkozom, hogy kiskamaszok – egyébként értelmes, okos gyerekek, akik átlagos keresetű családban élnek –, egyszerűen nem értik, miért nem veszik meg a szüleik a csillagászati összegű táskát, cipőt, vagy teljesen felesleges kozmetikumokat.
Többször el kell magyarázni, hogy mennyi a szülők keresete (ami már lehet, hogy összesen nem fedezi adott tárgyat), abból mit visz el az élelmiszer, a rezsi, az iskola, a ruházkodás, az esetleges törlesztőrészletek. Marad-e egyáltalán hó végére, és ha igen, azt miért fontos félretenni? Ezekről beszélgetni kell a gyerekekkel, hogy reálisan lássák a pénz fogalmát” – hangsúlyozza a pszichológus.
Víg Sára szerint sok kiskamasz egyáltalán nincs tudatában, milyen anyagi helyzetben van a család, illetve milyen tételeket kell fizetni havonta a lakhatásért, étkezésért. A pszichológus munkája során azt is tapasztalja, hogy az otthoni értékrend mellett mennyire meghatározó a csoportnyomás: dolgozott például testvérekkel, ahol az egyikük szinte elvesztette a realitásérzékét a pénz kapcsán, mégpedig egyértelműen az osztályában kitörő divathullám hatására. Miközben a másikuk egy másik közösségben nehézségek nélkül tudott azonosulni a családi értékrenddel.
Bár közhelyesnek tűnik, de muszáj leírni, mert igaz: a legnagyobb változást a pénzkérdésben is a közösségi média hozta el. „Ma már mindenki az egész világgal hasonlítja össze magát. Régen bementél az általános iskolába, és voltak jómódúak, meg szegényebbek, de nem létezett ennyiféle márka, és maximum a padtársad cipője után tudtál sóvárogni. Ma már a social platformokon a gyerekek mindent látnak, ami csillogóbb, fényesebb, drágább. Miközben semmit, ami az övékénél kevesebb és halványabb. Ez pedig teljességgel elmossa akár a pénzzel kapcsolatos valóságos értékítéletet is” – hívja fel a figyelmet a szakember. Pontosan ez a világszintű társadalmi változás a pénz kapcsán, amire kognitív szempontból nincsenek megérve a gyerekek.
„A szülők között is egyre nagyobb megfelelést szül a pénz: kinek milyen zsúrja, ajándékai, ruhái vannak már egészen kiskorban. Sokan félnek a társadalom megítélésétől, igyekeznek mindent prezentálni, miközben ijesztő a kép, hogy ezek a gyerekek a munka világába kilépve, hogyan fogják felmérni a fizetésük és a kiadásaik értékét” – mutat rá a pszichológus a hosszú távú veszélyekre.
Még nagyobb a zűrzavar, ha a tabu egyszerre túl sok és túl kevés
A mai tabutémák többsége régen beágyazódott a társadalomba, így nincs minta a róluk való párbeszédre. Miközben annyit változik rövid idő alatt a környezetünk, hogy a jelenben is nehéz kialakítani bármiféle kapaszkodót. A legtöbb tabu a felnőttek szorongásaiból ered, mint például, amikor egy fogyatékkal élővel való találkozás során inkább nem kommunikálnak, csak mert nem tudják, miképpen viselkedjenek. Miközben a gyerekek számára ezek még teljesen természetes szituációk, amelyek újabb kérdéseket hoznak magukkal, mert az élet velejárói. Ezért érdemes olykor ráhagyatkozni a gyerekeink ösztönösségére, és velük együtt oldani a számunkra tabunak megélt helyzeteket.
A modern ember számára a legnagyobb tabu bizonyára a halál. Sosem volt még ennyire távolra tartva az ember elmúlása: pedig az élet végessége már egészen kiskortól tudatosul a gyerekekben, és ha megfelelő közeget teremtenek hozzá – például mesébe ágyazott őszinte válaszokat –, akkor a személyiségfejlődés részeként a psziché szépen, fokozatosan megbirkózik az elmúlással.
„A halállal kapcsolatban is létezik az ellentmondás, amit a szex vagy a pénz kapcsán említettünk. Miközben az ember minél messzebbre tolja magától az elmúlás valóságát, annál jelentéktelenebbé válik a halál a számítógépes játékok vagy erőszakos mesefilmek által” – jelenti ki a pszichológus. Víg Sára szerint a tabutémának nevezett jelenségekről azért is fontos tudatosan felépíteni a párbeszédet szülőként, mert a mai gyerekek számára egyszerre kapcsolódik hozzájuk az elhallgatás és a kontrollvesztettség jelensége. Ez pedig még nagyobb zavart és kétségbeesést szülhet bennük.
Kiemelt kép forrása: Pexels/ Julia M Cameron, Milo Texture