Az első jegesteák még inkább bólék voltak, aztán jött a szesztilalom + 3 frissítő recept

–

„Tegnap este felfedeztük, hogy olasz szolgáink közül ketten nem is játszanak rosszul gitáron, és elég jól énekelnek ahhoz, hogy még egy nálunk kényesebb kritikus is kedvtelve hallgassa őket. Ezt a felfedezést tegnap este tettük, miközben a terasz végén, a szép kis pavilon alatt iszogattuk a jegesteánkat” – írta Marguerite Blessington grófnő az emlékirataiban. 1823-ban jártak, az íróként és újságíróként is jegyzett hölgy, nem mellesleg Lord Byron barátja, Nápolyban időzött éppen. Blessington grófnő még egyszer említi majd ezt a frissítő italt, ami közvetve utal arra is, hogy micsoda jómódban él.

A jegestea története ugyanis összekapcsolódik a háztartási hűtési lehetőségeink fejlődésével, a jéggel és fridzsiderrel.

A fenti részlet, amiben a jegestea nem újdonságként, hanem sima esti finomságként tűnik fel, azért is érdekes, mert jó 80 évvel korábbi, mint az a világkiállítás, amihez sokan az ital születését kötik. A tévedés ellenére az tény, hogy az 1904-es St. Louis-i világkiállítás adott egy lökést a jegestea hódításának. Az történt, hogy egy angol teakert-tulajdonos és teakereskedő, Richard Blechynden portékájára a perzselő amerikai közép-nyugati hőségben nem nagyon voltak kíváncsiak a látogatók. Blechynden viszont egy ihletett pillanatban azt találta ki, hogy a frissen főzött teát jégre öntötte, a hatás pedig nem maradt el: a hűsítő ital azonnal nagy sikert aratott.

Egy kis jégtörténet

Csakhogy a jegestea addigra már nem számított újdonságnak.

A teát az amerikaiak már a gyarmati időktől fogyasztották (megvan még a bostoni teadélután?), a jegesteához viszont jég kellett, ami az 1800-as évek elejéig ritka nyári luxuscikknek számított. A „refrigerator” (hűtőszekrény) kifejezést először 1803-ban használták a szabadalmaztatott jégszekrényre, ami egy vastag, szigetelt falú tároló volt – ezek az Egyesült Államokban a 19. század közepére elterjedtek, Magyarországon pedig még azok is találkozhattak velük, akik az 1950-60-as években voltak gyerekek.

A jeget télen vágták a befagyott tavakból, folyókból, majd elvermelték, a 20. századtól ipari módszerekkel termelték a jégtömböket. Nyáron aztán nekiindultak a „jegesemberek” a városoknak, falvaknak.

A 19. századi amerikai jégvállalkozók már a déli álllamokba, sőt, a Karib-térségbe is szállítottak jeget. 

A kapatos kezdetek

Mivel a ma jegesteaként ismert ital ezer szállal kapcsolódik az Egyesült Államokhoz, ideje oda visszatérni. Főleg, ha az első receptekre vagy kíváncsi.

A korai receptek valójában több közös vonást mutattak az alkoholos Long Island-koktéllal, mint a mai könnyű, gyümölcsös változatokkal. A jegesteát a gyarmati korban, majd a 19. században is leginkább hideg puncs vagy bólé formájában fogyasztották. David Wondrich italtörténész a Punch című könyvében például azt írja, hogy a Regent's Punch az 1815-ből származó receptje alapján meglehetősen erős ízvilágú volt, egy lórúgásnyi alkohollal:

nemcsak zöld teát és rizspálinkát, hanem citrusfélék levét, cukrot, pezsgőt, brandyt és rumot is tartalmazott. 

Az alkoholmentes jegestea receptjei csak az 1870-es évektől jelentek meg nyomtatásban. Az amerikai Dél szinte nemzeti italának számító, nagyon édes jegestea alábbi receptje 1879-ből való, Marion Cabell Tyree Housekeeping in Old Virginia (Háztartás a régi Virginiában) című könyvéből. Ez a kötet a főzési praktikák mellett háztartási tanácsokat is tartalmazott, és a régi, déli életstílust tükrözte (például egy mosolygó fekete szakácsnő portréjával mindjárt az egyik első oldalán).

A jegestea tehát eszerint így készült: „Miután leforráztuk a teáskannát, öntsünk bele negyed gallon (egy liter – S.A.) forrásban lévő vizet és adjunk hozzá két teáskanál zöld teát. Ha vacsorára szánjuk, készítsük el reggel. Ebédidőben szűrjük le keverés nélkül egy teaszűrőn egy kancsóba. Hagyjuk állni teaidőig, majd töltsük dekantáló üvegekbe úgy, hogy az üledék a kancsó alján maradjon. A poharakat töltsük meg jéggel, tegyünk mindegyikbe két teáskanál kristálycukrot, majd öntsük rá a teát. Egy kis facsart citromlével finommá és egészségessé tesszük, mivel az ellensúlyozza a tea fanyarságát.”

Az alkoholos jegesteának aztán a szesztilalom tett be, helyettesítésére már ott is az alkoholmentes változatot kínálták, ahol korábban nem tűnt fel: klubokban, hotelekben.

Hideg teák a nagyvilágban

A palackozott verziót végül nem az amerikaiak, hanem a svájciak dobták a világpiacra 1983-ban, miután a Bischofszell italgyár két dolgozója az Egyesült Államokban megkóstolta. 

A behűtött tea vagy más (gyógy)növényital fogyasztása persze az egész világon elterjedt. Japánban a jegestea akkora népszerűségnek örvend, hogy az egész szigetországban lehet kapni automatákból dobozosan vagy palackozva. A legtöbb japán jegestea zöld vagy oolong és cukormentes. A fekete jegestea viszont cukrozott. 

Hongkongban a jegestea összekapcsolódott a brit uralommal, így nem meglepő módon tejjel fogyasztják.

A tajvani jegestea, a bubble tea az elmúlt években nemzetközi karriert futott be. Ebbe a fekete tea, a tej és a cukor mellett tápiókagyöngyöket és gyümölcszselét is tesznek. A gyakran boba teaként is emlegetett italt vastag szívószállal isszák, hogy a gyöngyök is beleférjenek.

A brazilok a matét isszák jéggel és ízesítve, gyakran lime levét is facsarják hozzá – ez utóbbi a maté com limão, amit például Rio de Janeiro strandjain kínálnak hűtőtáskákból az árusok.

Forralsz vagy áztatsz?

Ha te is úgy vagy már vele, mint én, hogy csinálnál ebben a hőségben egy jó jegesteát, térjünk át a gyakorlatra. Az egyes teák és (gyógy)növények különböző módon reagálnak arra, hogyan készíted el őket, így ezzel is kísérletezhetsz – a jegestea esetén főleg.

Ha forralással készíted az italt, mindig nézd meg, hogy azt a fajtát hány fokos vízzel javasolt leönteni és mennyi ideig áztasd, mert ebben eltérnek a különböző teafélék és a gyógynövények. Nagy általánosságban elmondható, hogy fekete teához és gyógynövényekhez forrásban lévő vizet használnak, zöld teához visszahűtött, kb. 80 fokost. Ebben a vízben aztán a fekete teának 3-5 percet, a zöldnek 1-3 percet, a gyógynövényeknek 10-20 percet kell ázniuk – utána szűrd le vagy vedd ki a leveleket, mert megkeseredik az ital.

A gyógynövényes forrázatot azonnal fedd is le, mert különben értékes és hasznos illó komponensei párolognak el.

Ha lágyabb ízekre vágysz, inkább áztatnod érdemes – emellett így meg tudsz őrizni olyan összetevőket is, amik hő hatására lebomlanak, mint például a C-vitamin.

A hidegen áztatott (azaz cold brew) teákhoz jellemzően 40 százalék tea és 60 százalék víz kell – nyilván az arányok egyéni ízléstől is függenek. A hideg áztatáshoz jellemzően jóval több teára van szükség, hogy az íze kioldódjon. 16-24 órára érdemes betenni a hűtőbe.

A klasszikus jegestea – cukormentesen

Ehhez most fekete teával megyünk: tegyél 4-5 teafiltert/teáskanál teát, egy hüvelykujjnyi gyömbérdarabot és egy kisebb marék friss mentalevelet 1 liter forrásban lévő vízbe. Forrald lefedve (így nem vesztesz vizet) 5 percig. Vedd ki a teafiltert/teafüvet, mentát – ha erősebb gyömbérízt szeretnél, azt hagyd az edényben, amíg hűl a tea. Kóstold meg, ha kicsit keserű lett, egy kevés szódabikarbónával meg tudod szelídíteni az ízét. Ha mégis édesítenéd, a mézet, agávé- vagy juharszirupot most, forrón tedd bele ízlés szerint, hogy jól feloldódjon, a steviát elég később, hidegen is. Ha kicsit hűlt, tedd a hűtőbe legalább 30 percre. Tálaláskor tegyél a poharakba jeget, díszítheted citrom- és narancskarikával, valamint mentával.

Az alaprecept bátran variálható, a gyömbér mellé mehet citrom, narancs, grapefruit is, vagy ezek helyett gyümölcsök, például klasszikus jegestea-összetevő a barack. Az arányokkal is kísérletezhetsz, találd meg azt, ahogy neked a legkellemesebb, legüdítőbb.

Rooibos: a koffeinmentes frissítő

A koffein vízhajtó hatása miatt szokták javasolni, hogy nagy melegben ne kávézzunk – és hát a teában is van bőven. Ugyan a rooibosban nincs koffein, hidegen annyira üdítő, hogy ha nem is pörget fel, kifejezetten frissítő.

A teához tégy egy hőálló edénybe 4-5 rooibos teafiltert/4-5 teáskanál szálas rooibost. Feldobhatod az ízeket egy kis gyömbérrel és almaszeletekkel is. Forralj fel 1 liter vizet, majd ha felforrt, várj pár percet – a rooibosnak sem tesz jót, ha lobogó vízzel öntöd nyakon. Öntsd a forró vizet a rooibosra, keverd meg, és hagyd 5 percig ázni. Utána vedd ki a rooibost, ízlés szerint a gyömbért is. A rooibos természetesen édeskés, de ha erősebb édes ízre vágysz, tehetsz ebbe is mézet, juharszirupot, agávét, illetve más természetes édesítőket. Ha kicsit lehűlt, tedd a hűtőbe legalább 30 percre. A tálaláshoz a poharakba a jég mellett tehetsz almaszeleteket, és díszítheted mentalevelekkel.

Hibiszkusztea málnával 

A legtöbb boltban kapható, előre bekevert gyümölcstea szerintem hidegen az igazi. És ugyan virág, de az íze miatt számomra ebbe a kategóriába tartozik nagy kedvencem, a hibiszkusz is. Mivel odavagyok a savanyú ízekért, ha csak magamnak csinálom, gyakran olyan savanyún iszom, hogy szinte összeragasztja a szám. De nyugalom, ide most nem olyan receptet hoztam. Mivel a hibiszkusznak magas a C-vitamin tartalma, szerintem ezt kifejezetten hideg áztatással érdemes készíteni. 

Tegyél egy negyed bögre szárított hibiszkuszt/vagy 4 hibiszkusz teafiltert egy kancsóba, és önts rá négy bögre vizet. Keverd meg, aztán tedd be legalább 20-30 percre a hűtőbe. Minél tovább ázik, annál erősebb lesz a gyönyörű piros színe és az íze is – valamint a savanykássága. A neked megfelelő idő után vedd ki a hibiszkuszt, kóstold meg, ha töménynek érzed, higítsd egy kicsit vízzel. Tálalás előtt a poharakba a jég mellé tehetsz málnát, mentalevelet, és édesítheted is. Egészségedre!

Sándor Anna