A divatlegenda, aki még a sírkövét is maga tervezte – 140 éve született Coco Chanel

–

1. Coco árvaházban nőtt fel

Gabrielle Bonheur Chanel és testvérei meglehetősen szegény családba születettek, egy farmer és egy utcai árus gyerekeiként. Coco 12 éves volt, amikor édesanyja elhunyt, apja ezért úgy döntött, megválik gyerekeitől: fiait egy farmra küldte dolgozni, lányait pedig egy apácák által üzemeltetett intézetbe költöztette. Cocót itt tanították meg varrni az apácák, és bár szörnyű élményeket szerzett a zárdában, kétségkívül meghatározó volt munkásságára nézve az ott töltött idő.

2. Kabaréénekes és kalaptervező is volt

Coco Chanel fényűző életet élt, de mint az első pontból is látható, ehhez bizony rögös út vezetett. Vagyonáért és hírnevéért keményen, és sokszor másokon áttiporva dolgozott meg. Kamaszkorában, amikor még a láthatáron sem volt a divat, kabaréműsorokban énekelt, a nevét is többek között két slágere nyomán, a Ko Ko Ri Ko és a Qui Qu’a vu Coco után kapta. Ezt követően kalaptervezőnek tanult, és 1910-ben nyitotta meg első boltját a párizsi Cambon utca 21-ben, Chanel Modes néven. Ügyfélkörébe ekkor még átlagos bevétellel rendelkező nők tartoztak, de már felfigyeltek rá páran az arisztokrácia rétegeiből is.

3. Ő volt az első olyan tervező, aki nemcsak az eleganciával, de a kényelemmel is foglalkozott

Chanel több szempontból is lázadónak számított: neki köszönhetően került először nadrág a nőkre, ő mondott le elsőként a fűzők használatáról, és többször is hangsúlyozta:

a ruháival nemcsak szépséget, de kényelmet és szabadságot is akar adni a nőknek.

Ő hozta divatba a jersey mellett a kreppet és a hímzést, valamint a versenylovas dzsekikből ismerős steppelt anyagot is. Chanel a kényelemre törekedett, a miniszoknyákat viszont elutasította: a rövid darabokat „a hús kiállításának” tartotta, számára sokkal szimpatikusabb volt egy laza nadrág, amiből „csak kiugrunk, ha strandolni támad kedvünk”.

4. Chanel meglehetősen nehéz természet volt, és előszeretettel kritizált… gyakorlatilag mindent

Amellett, hogy Chanel meglehetősen radikális, és mai szemmel nézve cseppet sem politikailag korrekt kommenteket tett a női szépségre (például olyanokat, hogy „Visszafogni magad, amikor bánt valami, és nem hisztériázni, amikor fáj – ilyen a tökéletes nő” vagy olyat, hogy „Az a nő, aki semmilyen kozmetikumot nem használ, túl sokat gondol magáról”), előszeretettel kritizálta a kortárs tervezőket is. Christian Dior ruháira azt mondta, hogy olyan merevek, mintha egy kanapéra tervezték volna őket, Paul Poiret kollekcióinak megkérdőjelezte hordhatóságát, Balenciaga-ról pedig kijelentette: még ha a dizájn jó is, a tervező alkalmatlan a szabászatra.

Chanel annyira gyűlölte a konkurenciát, hogy lazán összeveszett csak azért a divatmagazinokkal, ha egy újságon belül helyezték el a hirdetéseit más tervezőkkel, és attól sem rettent vissza, hogy alaptalan pletykákat terjesszen róluk.

5. Ragaszkodott kedvenc szimbólumaihoz és mélyen babonás volt

A kamélia virága, az oroszlán és az ötös szám három olyan szimbólum, ami rendre visszaköszön a divattervező szettjeiből. Míg az előbbi kitűzők formájában jelent meg az egyik kollekciójában, az arany oroszlán lakása egyik fő dísze volt, amit cigarettás- és ollós asztalán tartott, és ami egyszerre emlékeztette a családjára, valamint az asztrológiai jegyére. Azt, hogy az ötös számmal szerencséje lesz, egy jósnő árulta el neki, ennek köszönhető, hogy ikonikus parfümjét, amit Monroe is viselt, a N°5-öt május (ötödik hónap) ötödikén dobta piacra. Az oroszlánról egyszer így nyilatkozott: „Oroszlán vagyok, és megmutatom a karmaimat, hogy megvédjem magamat. De hidd el nekem, jobban szenvedek a karmolástól, mint attól, ha karmolnom kell.”

6. Csak egyszer látták nyilvánosan sírni

A Chanel életéről szóló könyvek és filmek sorozatából jól tudjuk, a divatikon bizalmatlansággal és távolságtartással kezelte a férfiakat, és noha nem riadt vissza az afféroktól, a másik nemre elsősorban a céljai eszközeként tekintett. Ez az oka annak is, hogy lehetőleg gazdag és nagy hatáskörrel bíró férfiakra vetette ki hálóját, akikben látta a potenciális előrelépés lehetőségét. Boy Capel azonban más volt. Bár abból a szempontból beillik a fenti leírásba, hogy a(z amúgy nős) férfi finanszírozta szeretője első butikját és segítette őt az elit társaság megtalálásában is – a pletykák szerint ő volt az egyetlen, akihez valódi érzelmek fűzték a divatikont. Capel 1919-ben egy autóbalesetben vesztette életet, és ez volt az egyetlen alkalom, amikor az örökké szigorú Chanel nyilvánosság előtt is utat engedett a könnyeinek. Ekkor azt mondta: „Vagy meghalok én is, vagy befejezem egyedül, amit közösen elkezdtünk” – és végül a második lehetőséget választotta.

7. Kikosarazta a Westminsteri herceget

Chanel nyolc szeretője közül az egyik maga volt a Westmintser második hercege, Hugh Richard Arthur Grosvenor, akit negyvenéves korában mutattak be neki, és akivel állítólag több mint tíz évet töltött. Grosvenor a tenyerén hordozta Cocót: extravagáns ajándékokkal halmozta el – többek között villát vett neki London legmenőbb környékén, a Mayfairen, valamint földet íratott a nevére a francia Riviérán található Roquebrune-Cap-Martinon is. Chanel azonban mindennek ellenére is nemet mondott a férfi házassági ajánlatára. Az indoklás egyszerű volt:

„Sok hercegnő van, de csak egy Coco Chanel.”

8. Van, aki szerint a feminizmus ikonja, és van, aki szerint a nácizmusé 

Chanelről köztudott, hogy intim viszonyt folytatott Hans Günther von Dincklage náci tiszttel a második világháború alatt, és rengeteg bizonyíték utal arra is, hogy az együttműködést nem állt meg a hálószoba falai között. Hal Vaughan 2011-ben kiadott Sleeping With The Enemy: Coco Chanel titkos háborúja című könyve alapján a divattervező náci küldetésekben is részt vett, ügynökszáma volt (F-7124), és egykori szeretője után a „Westminster” kódnevet kapta. Tansy Hoskins, a Stitched Up: The Anti-Caitalist Book of Fashion szerzője szerint Chanel szélsőjobboldali nézetei hatással voltak az általa tervezett, szigorú vonalvezetésű és minimalista kollekciókra is. Arról, hogy ez igaz-e, megoszlanak a vélemények, hiszen sokan épp ezen stílus miatt tartják a feminista divat úttörőjének, aki – ahogy fentebb is írtuk – felszabadította a kényelmetlenség alól a nőket. 

9. Több mint 30 évig egy hotelben élt

Kései éveiben Coco Chanel magányos életet élt, és lakása mellett a párizsi Hotel Ritzben bérelt szobát, ahova minden éjszaka aludni tért. Kérésére a portás minden egyes nap befújta finom illatokkal a lépcsőházat. 

10. Chanel maga tervezte a saját sírkövét

A divatikon 1971-ben, 88 éves korában, a Ritzben halt meg, és bár egyedül töltötte utolsó óráit, arról azért gondoskodott, hogy a temetése emlékezetesre sikerüljön. Amellett, hogy ragaszkodott hozzá, hogy kedvenc Chanel-kosztümjében temessék el, előre megtervezte magának a sírkövet is, amin kedvenc szimbóluma, az oroszlán látható, a síron túl is őrizve bátorságát, erejét és vadságát, amit az utókorra szeretett volna hagyni.

 

Források: Medium, WWD, Forbes

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/ Bettmann / Contributor

Takács Dalma