Aki Madonnává tette a Vogue-t

„Csak egyféleképpen mondhatom: a Vogue Anna Wintour, Anna Wintour a Vogue” – hangzik el Tonne Goodmantól, a Vogue egykori szerzőjétől és divatszerkesztőjétől a mondat az In Vogue – The 90s című dokumentumfilm nyitó jelenetei között. A kijelentésre valószínűleg senki nem csodálkozik rá, hiszen

Anna Wintour 1988-tól vette át az amerikai magazin szerkesztését, azaz 37 éve vezeti a lapot, ami példátlanul hosszú idő egy ikonikus márka élén.

A hatást azonnal éreztetni is akarják a film alkotói, amikor az első tíz percben Nicole Kidmantől Linda Evangelistán át Claudia Schifferig mindenki azon sóhajtozik (persze jogosan), hogy mekkora megtiszteltetés évtizedek óta Vogue-címlapra kerülni, amit egyébként Sarah Jessica Parker, Kim Kardhasian és Victoria Beckham is rajongva várt és gyűjtött már az Anna Wintour fémjelezte új időktől (ők szintén megszólalnak a filmben).

Nem kell a divatban járatosnak lenni ahhoz, hogy az ember tudja, a magazin világszerte a divat szinonimája, az első számú útmutató, a különleges szeptemberi szám pedig előrevetíti az elkövetkező szezon várható divatjelenségeit. Mégis érdekes magától a főszerkesztőtől hallani, mi adta meg a végső ötletet a nagy újításhoz.

Hiszen tudta: biztosan kell egy nagy dobás, hogy a Vogue újradefiniálja magát – mivel éppen ezzel a céllal tették őt a lap élére.

„Egy alkalommal a repülőn egy nagyon konzervatív úr ült mellettem. Megkérdezte, mivel foglalkozom, és mondtam, hogy a Vogue-nál dolgozom. Mire ő: »Szeretem a Vogue-t, Audrey Hepburn jut eszembe róla, és Grace Kelly meg a többi csodálatos híresség. Bár a Vogue sosem válik Madonnává.« Ez adta az ötletet… Azt gondoltam, a Vogue-nak Madonnává kell változnia” – idézi fel az említett dokumentumfilmben Anna Wintour.

Így került az 1989-es egyik címlapra az énekesnő, aki addigra már megosztó alakja volt a zenei életnek, miközben fiatal nők tömegei igyekeztek utánozni megjelenését.

Madonna nem csak személyében volt formabontó ebben a számban: a címlapon rá nem jellemző módon természetes szépségében jelent meg, ahogy épp jön ki a medencéből egy fürdőruhában (állítólag a nyomdából vissza is telefonáltak, mert azt hitték, rossz képet adott le a szerkesztőség).

A belső oldalakon pedig Madonnát királynői ruhákba öltöztették, miközben hétköznapi díszletek között popcornt rágcsált – ez akkoriban egyáltalán nem volt megszokott a divatlapokban. Az ötlet és a kivitelezés megtette hatását. A korábban egysíkú címlapokat hozó Vogue elkezdte diktálni a divatot, és egyenlő lett az igényes forradalommal: de ez ma már történelem.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anna Wintour (@theannawintour) által megosztott bejegyzés

Lázadónak születni kell

Mégis honnan indult a nő, aki remekül ráérzett a ’80-as évek végén formálódó közhangulatra, amely nyomán a divat egyre inkább összefonódott a zene, a film, a művészet világával? Anna Wintour Londonban született 1943-ban, édesapja az Evening Standard szerkesztője volt, innen ismerte a sajtó kulisszáit. A divat már kislányként érdekelte: ahogy meséli, ekkoriban Londonban nagy változás indult az öltözködést tekintve, ami őt a kezdetektől ámulatba ejtette. Csoda-e, ha már kiskamaszként lázadt az iskolai uniformis ellen, és 15 évesen bubit vágatott magának? Ezt a frizurát azóta is védjegyeként ismerjük.

Anna jómódú családban élt, így jól ismerte a londoni kulturális életet. Lázadó természetét jól tükrözi, hogy 16 évesen úgy döntött, otthagyja az iskolát. Ezt követően a londoni Harrods áruházban kezdte gyakornokként, majd, amikor megalakult a Harpers and Queen magazin, asszisztensként, később pedig újságíróként dolgozott ott.

Egyik lehetőség hozta a másikat: mivel tehetsége, illetve szorgalma megmutatkozott, viszonylag egyenes úton lépdelhetett fel a ranglétrán. 1975-ben New Yorkba ment, ahol az amerikai Harper’s Bazaar divatszerkesztője lett.

Nevéhez itt már olyan egyedi ötletek és híressé vált igényesség kötődött, amely 1983-ban meghozta számára a feladatot, és a brit Vogue főszerkesztőjének nevezték ki. Kemény és hatékony munkájának köszönhetően öt év múlva pedig a leginkább vágyott pozíció is megérkezett: ő lett „A divatlap”, azaz az amerikai Vogue elsőszámú embere.

Tudta, hogy új irányt kell találnia a magazinnak, mert új idők szelei fújnak.

„Néha minden lapot szét kell tépni, és előről kezdeni az egészet. Ha csak olyanokkal veszed körül magad, akik egyetértenek veled, az katasztrofális” – osztotta meg egyik legfőbb ars poétikáját az idézett dokumentumfilmben. Ehhez mérten azonnal felállította új csapatát, ahova tehetséges és tapasztalt, de a konfrontálódástól nem tartó szerkesztőket keresett.

„Kellenek, akik megkérdőjelezik a tetteink és a gondolataink” – mondja, és talán éppen ez az attitűd, amely miatt 37 éve bizonyíthat a pozíciójában.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Anna Wintour (@theannawintour) által megosztott bejegyzés

A szemüveg, ami láthatóvá tesz, de közben eltakar

Ne feledjük, Anna Wintour pályája nem csak azért jó példa, mert minden állomást végigjárt, mire vezetői pozícióba jutott. Hanem azért is, mert utóbbit 45 évesen, már tapasztalt, érett nőként kapta meg, és 75 éves korában is remekül működik benne.

Egy világban, ahol a dolgok nagy részét a fiatalság és a szépség határozza meg, talán különösen jótékony hatású egy hasonló pályakép.

A BBC-nek 2024 decemberében adott interjújában pedig úgy fogalmazott: egyelőre nem is tervezi otthagyni a munkáját. Amikor Wintour elkezdi felidézni a múltat, az azért is érdekes, mert hatalmas rálátása van a divat alakulására, hiszen az első sorból nézte végig azt az elmúlt évtizedekben. Az interjúban arról is beszél, hogy valószínűleg egy évet tenne ki az életéből, amennyit divatbemutatókra várt, hiszen egy időben szokás volt a késés, amit ő személy szerint nagyon nem kedvel.

„Marc Jacobs egy alkalommal másfél órát késett, de a következő évben mindannyian annyit veszekedtünk vele, hogy nemcsak időben kezdte a showt, de inkább öt perccel korában vágott bele. Versace ehhez képest mindig pontosan dolgozott, mindegy volt neki, ki nincs ott: lehetett a pápa is, nem érdekelte” – emlékszik vissza Anna Wintour emberekre és időszakokra, amelyeket ma már édes nosztalgiával lehet felidézni (amellett, hogy a maga idejében nyilván sok drámát és kétséget hordozott ez a világ is magában).

Kevesen akadnak, akik ennyire élő emlékeket őriznek akkoriból: de köztük biztosan ott vannak Anna Wintour és a fekete napszemüvegei. A képek, videók nagy részén, de még a róla készült dokumentumfilmben is végig viseli a híres kiegészítőit, amelyekről már sokszor és sokan kérdezték. „Segítenek, hogy látható legyek, de közben mégse lássanak”foglalta össze legutóbb szűkszavúan a nő, aki valószínűleg az első benyomásait és gondolatait szeretné megőrizni magának, ezért bújik a fekete lencsék takarásába.

Nem meglepő ezek után, hogy nagyobb hír volt idén januárban és februárban, hogy Anna Wintour szemüveg nélkül vette át a George Biden és Károly király által kiosztott kitüntetéseket, mint maguk a díjak. Előbbi az egyik legnívósabb civileknek járó amerikai elismerés. Míg utóbbi a brit becsületrend tagjává emelte Anna Wintourt: ahová a divatért végzett szolgálataiért, valamint a HIV/AIDS-kutatáshoz, illetve a Metropolitan Művészeti Múzeum érdekében végzett adománygyűjtései miatt léphetett be. A rend tagja egyszerre csak 65 fő lehet, és jelenleg sorai között szerepel Elton John, Paul McCartney, Judi Dench és Margaret Atwood is. 

Mi igaz a legendákból?

Bár a Vogue vezetőjeként tett szert hírnévre, még többen megtanulták a nevét, amikor megjelent Az ördög Pradát visel című film Meryl Streep főszereplésével – az általa megformált karakterhez ugyanis állítólag Anna Wintour személye adta a muníciót. A moziban Streep egy igényes, munkamániás divatlap főszerkesztőjét alakítja, és cseppet sem mondható emberi bánásmódnak az a hozzáállás, amivel a munkatársait kezeli.

divat Vogue Anna Wintour divatlap
Jelenet Az ördög Pradát visel című filmből - Forrás: InterCom

Wintour határozottsága, szigora, munkamániája nem kérdés: azt, hogy mi igaz az embertelenségből, csak a vele dolgozók tudhatják igazából, de talán nem adták volna a nevüket ennyien egy dokumentumfilmhez a volt főnökükről, ha ez lenne a valóság (az idő fogja eldönteni ezt is: vajon hullanak-e majd ki csontvázak a szekrényből?).

Ő maga a film kapcsán így nyilatkozott: „A közönség és az emberek, akikkel együtt dolgozom, döntsék el, van-e hasonlóság köztem és Miranda Priestly között” – mondta diszkrét eleganciával.

A hivatalosan is készülő második részben kiderül majd: finomodott-e valamit Miranda karaktere, vagy továbbra is mindent és mindenkit feláldoz a karrier oltárán. Wintourról sokszor hallani, hogy nem lehet neki nemet mondani, ő maga viszont cáfolja ezt az állítást, mert szerinte „a nem egy csodálatos szó”. Emellett bevallása szerint nem szeretné, ha bárki is félne tőle. 

Anna Wintour egyébként kétgyerekes anya és többunokás nagymama. Lánya nagy szeretettel beszél a nőről, akit a szakmában csak „Nuclear Wintour”-ként emlegetnek, unokái pedig „Dog” maminak hívják (ez pedig nem a keménysége, hanem a kutyák iránti imádata miatt van).

„Ha arra gondolok, hogy mi különbözteti meg anyámat másoktól, az az, hogy milyen hihetetlenül támogatja az életében jelenlévő embereket. Még soha nem találkoztam senkivel, aki ennyire izgatott lett volna, hogy mások sikerét ünnepelheti... Ő egy pompomlány mindenki számára, aki elég szerencsés ahhoz, hogy a világában élhet”idézte a műsorvezető nemrégiben egy podcastban, hogyan látja Bea, a lánya a világ egyik leghatározottabb és leghíresebb nőjét.

Széles-Horváth Anna

Kiemelt képünk forrása: Getty Images/  James Devaney / Contributor