Kutyalánc és guillotine: így lett a choker a női függetlenség szimbóluma

–

Anyám mindig jó fej volt, de a chokereimet nehezen bírta. Próbálta őket konszolidálni, és csináltatott nekem egy nyakpántot éjkék bársonyból, egy szem strasszkővel díszítve. Szegény nem értette, miért röhögöm ki – igazán én se értettem magam –, de tudtam, hogy nem: bársonyos, strasszos nyakpántot én tuti nem veszek fel, még színházba sem. De hogy anyám ne készüljön ki teljesen, kerítettem egy vékony bőrszíjat, azt tekertem többszörösen a nyakamra a formálisabb eseményeken.

Ha ismertem volna a nyakpánt angolszász területen elterjedt nevét, akkor talán jobban meg tudtam volna magyarázni anyámnak, miért is hordom ezt az ékszert, és miért jó a kutyalánc, az abroncs, a bőrszíj, és miért nevetséges a strasszos bársonyszalag. Megértette volna, hogy

ez az ékszer nem más, mint lázadásunk jelképe, amivel kifejezzük, hogy megfulladunk, hogy láncra vernek, hogy kutyaszámba (se) vesznek minket.

Persze ezt akkor nem tudtuk volna így megfogalmazni, egyszerűen menő volt ilyen hátborzongató cuccokat hordani. És nem is tévedtünk nagyot, mert Yvonne Markowitz, a Bostoni Szépművészeti Ékszer Múzeum emerita kurátora szerint: a choker az évezredek alatt a hatalom és az ellenőrzés szimbólumából vált a női erő és ellenállás jelképévé, és ma is az, még ha nem is tudunk róla. 

Choker az ókorban 

A nyakat szorosan körülölelő láncot már időszámításunk előtt 4500 körül is hordták, legalább is ezek a legkorábbi régészeti leletek, amelyeket a mai Közel-Keleten és Észak-Afrikában találtak. 

Markowitz szerint az ókori civilizációkban ennek óvó funkciója volt: a betegségek és átkok ellen nyújtott védelmet a test egyik legérzékenyebb tájékán, a nyakon.

Védték a torkot, vele a beszéd képességét és a légzés útját, tehát az életet. Sokszor pedig az egész mellkast takaró, gallérszerű nyakdíszt viseltek, ami pedig az élet központját, a szívet fedte.

Az amuletteket, így a chokereket is általában nemes anyagból készítették, gyakran aranyból, ami ráadásul a Napot szimbolizálta az ősi kultúrákban. Nem véletlen, hogy a fáraók gyakran viseltek olyan, szorosan a nyakhoz illeszkedő ékszert, amely drágakő- berakásokkal díszített aranyból készült. Ezek a királyi ékszerek egyrészt kifejezték az uralkodó isteni mivoltát – azt, hogy valójában a Napisten megtestesülése ő –, másrészt betegséghárító hatásuk volt, és persze viselőjük gazdagságáról is árulkodtak. Az ókori Egyiptomban a magas udvari rangot is ilyen nyakláncok jelezték, illetve kitüntetésként is kaphatták viselőik, például hadi tetteik miatt. És nemcsak nők, hanem férfiak is hordták. 

Női alávetettség és függetlenség

A női nyakperecet a föld számos helyén, különböző kultúrákban hordták, s hordják a mai napig is: Afrikában számos törzsnél a gazdagság, és női alávetettség szimbóluma volt az ékszer. Bizonyíthatóan már a XI. században viselték az afrikai nők, ám a tudósok úgy vélik, hogy ennél jóval korábbra nyúlik vissza a történetük.

Az afrikai törzseknél nem aranyból, hanem leginkább rézből készültek nyakperecek, mert azt tartották a legnemesebb fémnek. A férj gyakran az esküvői ceremónián helyezte fel a nyakat szorosan körülfogó nyakgyűrűt, ezzel jelezve, hogy a nő most már az ő tulajdona.

A nyakgyűrűkből többet is hordtak az asszonyok, s ezek komoly fiziológiás elváltozásokat okoztak a csontrendszerben. A nyak tartóizmai pedig lényegében elhaltak, így az ékszer eltávolítása gyakran halálhoz vezetett. Nem csoda hát, hogy ez az ékszer a női alávetettség szimbóluma volt évszázadokon keresztül.

Ám a XX. században éppen ellenkező előjelű értelmezést kapott. Akármilyen furcsa, de ehhez a Marvel-képregények, majd a filmek is hozzájárultak. A Fekete párduc című sorozatban ugyanis a wakandai népet védelmező női hadsereg vezetője, Dora Milaje és katonái viseltek chokert – ezek a katonanők a hűség, az erő képviselői, akik akár az életüket is adják népük függetlenségéért.

Politikai ellenállás szimbóluma

A chokert szinte minden korban hordták, azonban sokszor többlettartalommal is párosult a viselése. Ha valakiről, hát VIII. Henrikről biztosan tudhatjuk, hogy nem volt egy életbiztosítás hozzámenni, hiszen több feleségét is kivégeztette. Így járt Boleyn Anna is, aki királynéként is szívesen viselt egy gyöngyökkel kirakott chokert, amelynek medálja a monogramját mintázta. A kutatók úgy vélik, hogy ezzel is függetlenségét akarta kifejezni. 1536-ban történt lefejezése után vált divattá az angol arisztokrata hölgyek körében a rövid, nyakat körülölelő, sokszor piros gyöngyökből fűzött lánc viselése, amellyel Boleyn Annára és kegyetlen halálára emlékeztek, és ezen a módon tiltakoztak VIII. Henrik férfiuralma ellen.

A nagy francia forradalom és főként a jakobinus diktatúra sok arisztokrata fejét követelte.

Az Angliába kivándorolt francia nemesek női hozzátartozói gyakran viseltek egyszerű, piros szalagot vagy korallból készült láncot szorosan a nyakuk körül, ezzel jelezve, hogy egy hozzájuk közelálló személyt, olykor a szerelmüket is guillotine-nal végezték ki. Az angolok köztudottan nem kedvelik a franciákat, így ez az ékszer később a franciák gúnyolásának eszköze lett.

Szép és eltakar

Persze a chokert régen is, ma is hordták és hordják azért, mert egyszerűen szép, kiemeli a nyakat. Nem véletlen, hogy Manet 1865-ben készült festményén Olympia csupán egy egyszerű fekete szalagot visel a nyaka körül. 

A viktoriánus kor egyik divatdiktátora, a dán származású Alexandra (1844–1925) walesi hercegnő, VII. Edward király hitvese is rajongott a chokerért. Igen széles nyakpántokat hordott, természetesen gazdag arany és drágakő díszítéssel. Esetében azonban nemcsak az esztétikai érték volt a fontos, hanem az is, hogy elrejthesse a pajzsmirigyműtétből származó nyaki sebét. 

A divatot természetesen a kevésbé tehetősek is követni kezdték, és a choker széles körben elterjedt, immár bármiféle jelentéstartam nélkül. A XX. század elején kevésbé volt divatos, de hetvenes évektől az olyan rocksztárok, mint például Mick Jagger, David Bowie és Jimi Hendrix is hordták, ahogyan ma is számos sztár viseli szívesen.

Miklya Luzsányi Mónika