„Ha szép és kedves vagy, ne viseld” – állította Dior a leopárdmintáról

–

Bár a leopárd soha nem tűnt el igazán a ruhatárunkból, a minta sokféle identitást magára öltött az évek során. A punk és a rock 'n' roll lázadásától kezdve a pin-up glamouron át az eleganciáig sok mindent szimbolizált.

Jo Weldon, a Fierce: The History of Leopard Print című könyv szerzője szerint mindig is „progresszív mintának” számított, és a társadalom sokáig a kívülállókkal hozta összefüggésbe.

„Annyira merésznek tartották, hogy az 1950-es években az első nő, aki leopárdmintás bikiniben modellkedett, egy egzotikus táncosnő, Micheline Bernardini volt” – mondta a BBC-nek. És hiába telt el azóta több évtized, a mintát még ma sem hagyhatjuk figyelmen kívül.

Már azelőtt népszerű volt, hogy menő lett volna

Az ókori Afrikában és Ázsiában a valódi leopárdbőr a királyi családok és a harcosok által viselt státuszszimbólum volt. A minta a 18. század végi Franciaországban jelent meg először az újkori nyugati divatban – és ekkor szakadt el anyagában az állatvilágtól.

A tömeggyártású ruházati cikkek elterjedése egybeesett az ókori Egyiptom által ihletett, állatmintás motívumok népszerűségével: a leopárdmintát a kifinomult és kulturált, modern nők viselték, de a filmsztárokért bolonduló középosztály számára is elérhetővé vált.

Az 1920-as és '30-as években aztán olyan sztárok, mint Josephine Baker énekesnő, Theda Bara hollywoodi színésznő és Eartha Kitt kabarésztár viselték a foltokat – az állatmintás darabok magabiztosságra utaltak, jól illettek a dzsesszkorszak fülledt erotikájához. 

Ahogy aztán az anyag egyre inkább elérhetővé vált, Hollywood a Tarzan-filmekkel – különös tekintettel az 1946-os Tarzan és a leopárdnőre – a popkultúrába emelte a foltokat. A trend a '40-es években a pin-up ikon Bettie Page-dzsel, az '50-es években pedig Ava Gardnerrel és Marilyn Monroe-val folytatódott: a leopárdminta egyre népszerűbb lett. 

Jackie Kennedy pedig tovább erősítette a vonzerejét: 1962-es leopárdbundájáról akkoriban azt mondták, hogy olyan divathullámot indított, amely több ezer leopárd életébe került.

Bob Dylan 1966-os Blonde on Blonde albumán a Leopard-Skin Pill-Box Hat című szám állítólag Edie Sedgwick amerikai színésznő-modell kalapválasztására utal. Ennek ellenére még ebben az évtizedben a foltokhoz fűződő üzenet: a szexuális játékosság erősen árnyalódott, amikor az olyan karakterek, mint a Diploma előtt című film Mrs. Robinsonja is viselni kezdték a mintát. Ráadásul a hippimozgalom felhívta a figyelmet az állatjogi kérdésekre és a szőrmeipar megdöbbentő kegyetlenségére, így az állatminták és -bőrök viselését a maradisággal és az erősen kifogásolható értékrenddel társították. Aztán jöttek a popsztárok – mint Mel B vagy Amy Winehouse –, akik mindezek ellenére dacos büszkeséggel viselték a leopárdmintát, Kate Moss pedig megmutatta, hogy elegáns is lehet a foltos viselet. 

A burleszkben mindig is megkerülhetetlen volt

Jo Weldon a minta csábító erejét – hova máshova – magára az állatra vezeti vissza. „Éjszakai, titokzatos lények a nagymacskák, ami még inkább növeli a foltok varázsát” – mondta. Szerinte azonban mindig lesznek olyanok, akik elutasítják, és azt mondják, hogy ízléstelen vagy giccses a leopárdminta – talán azért, mert olyan karakterekhez kötődik, mint Peggy Bundy a Rém rendes családból.

Ezeket a gondolatokat Joy Montgomery, a brit Vogue kereskedelmi szerkesztője is osztja. „Mindig is volt egyfajta feszültség abban, hogy ez a minta a szabadságot és a szexualitást testesíti meg, valamint erőteljes, de mégis nőies” – nyilatkozta a BBC-nek. Montgomery szerint nem is olyan régen még a szókimondó, „bizonyos típusú nőhöz” társították a leopárdmintát. „Janice a Jóbarátokból jut eszembe, valamint Theresa May volt miniszterelnök, aki gyakran viselt leopárdmintás magassarkút, ami erős reakciókat váltott ki” – mondta.  

Időtlen csillogás

Montgomery szerint a mintához való hozzáállás az elmúlt években ismét megváltozott, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a Z generáció tagjai bátran kísérleteznek a divattal. „Vegyük például a közelmúltbeli maffiafeleség-trendet, aminek hála a leopárdminta egy pillanat alatt lepte el a feedjeinket. Ez a generáció szereti a történelmi hivatkozási pontokat és a filmekből merített inspirációt, és jó látni, ahogy játszanak a printekkel.”

A Z generáció vintage-szeretete szintén hozzájárult a leopárdmintás ruhák reneszánszához. Mivel a minta lassan egy évszázada divatban van, a használt darabok könnyen elérhetők az interneten vagy a boltokban – és bár sok szempontból aggályos alternatíva, de a fast fashion márkák is számtalan leopárdfoltos darabot piacra dobtak az utóbbi években. A 2024–25 őszi/téli kifutókon azonban egy sokkal kifinomultabb változatát mutatták be: például a Dior leopárdos trenchkabátjával és az Alaïa elegáns kötött ruháival. 

Elég ironikus: épp az a minta, amely segít a leopárdoknak beolvadni az környezetükbe, az emberekre felhívja a figyelmet. De miért találjuk olyan ellenállhatatlanul szexinek? Nos, azért, mert az agyunk az állati mintázatot veszélyként értékeli, és ez izgalmat vált ki belőlünk akár a fiziológiai reakciók szintjén is. A londoni Zufari állatkert meg is tiltotta a vendégeknek, hogy leopárdmintát viseljenek, mivel úgy gondolják, az állatokra nem kívánatos hatást gyakorolhat.  

Mózes Zsófi