– 

Szögezzük le az elején: a jelenlegi ismereteink alapján nem helytálló az a kijelentés, hogy az ADHD akár III-as típusú cukorbetegségként is felfogható. Ha valamire illhet is ez a kifejezés, az sokkal inkább az Alzheimer-kór – ennek a cikknek viszont nem célja elmagyarázni, miért értelmezi sok tudós az agy inzulinrezisztenciájaként ezt a betegséget.

Célja viszont, hogy körbejárja a diabétesz–ADHD-kapcsolatot.

Az ugyanis nagyon is igaz, és számos kutatással alátámasztott tény, hogy az ADHD és a cukorbetegség többféle módon is hatással van egymásra. Igen, egymásra – ugyanis a kapcsolat nem egyoldalú. Nézzük, mi minden tartozik ebbe a körbe!

Már a kialalkulásban is szerepe lehet 

Az ADHD kapcsán úgynevezett multifaktoriális, azaz többtényezős öröklődésről beszélünk. Magyarul: az, hogy valaki ADHD-s lesz-e, környezeti, genetikai és egyéb tényezőktől is függ. Ami a genetikát illeti: bár ún. rizikógének nem ismertek, többgénes összefüggések megfigyelhetők; a dohányzás, a koraszülöttség, a kis születési súly és a gyermekkori traumatizáció is növeli az ADHD kockázatát. 

És a kutatások azt mutatják, hogy az anya cukorbetegsége is hajlamosító tényező. Tajvani kutatók 877 ezer, 2004 és 2008 között született gyermek kórlapját elemezték, akiknek édesanyja 1-es vagy 2-es típusú cukorbetegségben szenvedett, vagy akinél kialakult terhességi cukorbetegség. A vizsgálatok (amelyek több más zavart és állapotot is vizsgáltak, de ezekre most nem térnék ki) azt mutatták, hogy

mind az 1-es, mind a 2-es típusú cukorbetegség növeli az ADHD kialakulásának kockázatát, a terhességi diabétesz esetében pedig még az előzőeknél is jobban fokozódott a veszély. 

Összességében az is bizonyított, hogy az 1-es típusú cukorbetegek körében gyakoribb az ADHD, mint a lakosság többi részének körében. 

Az a bizonyos cukorsokk

Én magam is ADHD-s vagyok, így első kézből tudok sorolni egy csomó esetet, amikor rövid idő alatt rengeteg cukrot fogyasztottam – hogy aztán túlpörögjek a szénhidráttól (ahogy az angol mondja: sugar rush). A falási roham vagy a cukorsokk önmagában persze nem ADHD-s tünet, hiszen az egyszerű szénhidrát szinte mindenkire hasonló hatással van – az érintettek esetében azonban egy kicsit látványosabb a hatás. És összetettebb is. 

Sokáig nem kapcsoltam egyébként össze az ADHD-val azt, hogy megterhelő időszakokban döbbenetes mennyiségű édességet vagyok képes megenni, aztán meg képes vagyok szinte szó szerint arcon pörögni fél liter kólától egy nyári fesztiválon. Aztán minél többen mondták, hogy ők nem így működnek, náluk nem üt be ennyire a cukor, annál többet olvastam a témában. 

És bizony már gyermekkorban is nagyon látványos dolgokat produkál a cukor az ADHD-s szervezetben:

miközben az ADHD-s gyerekek nagyon gyakran hajlamosak a túlzott cukorfogyasztásra, épp a cukor az, ami felerősíti a tüneteiket. Első körben látványosan fokozza a hiperaktivitást – amikor pedig a vércukorszint leesik, ingerlékennyé, extrán fáradttá és dekoncentrálttá válnak.

Az tehát, amit én jóleső pörgésnek élek meg egy fesztiválon – és a hajnalig tartó tánccal le is mozgom a bevitt kalóriatöbbletet –, egy hétköznapi élethelyzetben pusztító hatással van arra a kis koncentrációs készségre, amennyit az ADHD „engedélyez”.

Hosszú távon pedig ez inzulinrezisztenciához, majd 2-es típusú cukorbetegség kialakulásához vezethet.

A szakértők szerint épp ezért ADHD-s gyerekeknek és felnőtteknek is a magas rost- és fehérjetartalmú ételek az ideálisak, például a teljes kiőrlésű gabonák, diófélék és zöldségek. Az utóbbi években sokkal ügyesebben tartom kordában a cukor iránti vágyamat, és azon kevés kivételtől eltekintve, amikor tényleg könyörög a szervezetem érte (például menstruáció idején), nem egy tábla csokitól várom azt, hogy felpörögjek, és hozzá bírjak látni a cikkemhez. 

Apropó, csoki: a 90 százalékos csokoládé egy igazi szuperfegyver: úgy veszi el az édesség iránti sóvárgást, hogy közben még jót is tesz az egészségünknek (igen, ezt is kutatások igazolták). És két kockánál – amennyi a tudósok szerint ajánlott napi mennyiség – többet szinte képtelenség megenni belőle, annyira tömény.

Amikor a kettő kéz a kézben jár

És akkor megérkezünk a kutatások sötétebb oldalára. Egy 2022-es vizsgálat során tizenhét vonatkozó kutatás eredményeit összesítették, hogy megnézzék: látható-e bármilyen eltérés az ADHD-s, illetve neurotipikus gyerekek egészségi állapotában. 

Világossá vált, hogy az érintett 1-es típusú cukorbetegséggel élő gyerekek az ADHD-s tünetek miatt kevésbé tudtak odafigyelni az étkezésükre és az inzulinadagolásra, és ez hosszú távon valós egészségi kockázatot jelent. Kimutathatóan több ADHD-s felnőtt kerül kórházba ketoacidózis vagy komatózus állapot miatt, mint neurotipikus.

Itt visszacsatolhatunk az előző témakörre: a glikémiás görbe nagy eltérései felerősítik az ADHD tüneteit – de még az ADHD „jó” velejárói, mint például a hiperfókusz sem egyértelműen kedvező a diabéteszre nézve, teljesen mindegy ugyanis, hogy valaki azért nem eszik-e időben, mert elfelejti a figyelemzavar miatt, netán azért, mert a hiperfókusz okán átmenetileg megszűnik számára a külvilág. 

Fontos tehát, hogy legyen hatékony külső emlékeztető vagy akár kontroll – ez ugyanis szó szerint életmentő lehet adott esetben.  

Gyógyszerek: kétélű fegyverek

Az ADHD-ra felírt gyógyszerek eleve nagyon megosztó témának számítanak: van, aki esküszik rájuk, mert rengeteget javítanak az állapotán, akad, akit erősebben érintenek a mellékhatások, mint másokat, és olyan is, aki eleve nem szeretne élni velük. 

Az ADHD tüneteinek enyhítése ugyanis javíthat azon, ahogyan a cukorbetegséget „menedzselik” az érintettek, azt azonban fontos tudni, hogy az atomoxetin-tartalmú ADHD-gyógyszerek növelik a cukorbetegség kialakulásának veszélyét.  

Épp ezért azoknak, akik például inzulin-rezisztenciával küzdenek, ezt a szempontot is érdemes tekintetbe venni, amikor a megfelelő szakemberrel a gyógyszer mellett döntenek. 

És a többi...

A fentieken túl számos, viszonylag feltáratlan összefüggésről is tudunk az ADHD és a cukorbetegség között:

  • az ADHD sokaknál oka a rossz alvásnak, ami viszont a glikémiás görbe kilengéseit eredményezheti
  • a súlyos ADHD megnehezíti, hogy a páciens koncentrálni tudjon az orvosi vizsgálatok során, így nem teljes egészében vagy nem jól jegyzi meg, mit kellene csinálnia a diabétesz kordában tartása érdekében
  • az ADHD-s 1-es típusú cukorbetegek jóval gyakrabban felejtenek el időben gondoskodni az inzulin- vagy eszközutánpótlásukról, és ezek átmeneti hiánya veszélybe is sodorhatja őket
  • a vércukor ingadozása által felerősített ADHD-s tünetek (ingerlékenység, szorongás, úgynevezett meltdown-ok) rossz hatással vannak a társas kapcsolatokra – amelyek romlása pedig fokozzák a szorongást és a major depresszió kockázati tényezői
  • a cukorbetegség önmagában is jelent lelki terhet, a diagnosztizálatlan és szakértő segítség nélkül viselt ADHD pedig ezeket megsokszorozza – a romló mentális egészség pedig tovább ronthatja a cukorbetegség kézben tartásának sikerét

Amint látható: az összefüggések meglehetősen bonyolultak, és gyakran kétirányúak. Emiatt kiemelten fontos a környezet támogatása, illetve hogy szakértő segítséget kérjen és kapjon az, aki úgy érzi, fokozott nehézséget okoz nála az ADHD a cukorbetegsége kapcsán. 

Csepelyi Adrienn