„A színpad olyan szer, amiről nem akarok leszokni” – Molnár Tamás a Popfilter Live-ban
Kendőzetlenül őszinte – talán ezzel írható le legjobban Molnár Tamás és Csepelyi Adrienn beszélgetése. Adrienn a Campus Fesztiválon kérdezte a zenészt megújulásról és hiteleségről, függőségről és józanságról, a bélyegről, ami az absztinens szenvedélybetegeket egy életen át elkíséri. Az is szóba került, hogy a szereket elhagyva mi adja meg most Tamásnak a teljes felszabadultság érzését. Tartsatok velük! Popfilter – Szűrjük a zajt a Campus Fesztiválon is!
–
Egy fesztiválon bármi megtörténhet – és meg is történik. Sajnos a mai epizód videófelvétele rajtunk kívül álló okokból meghibásodott. Azonban a hangfájlt – az első pár perc kivételével – meg tudtuk menteni. Mivel a helyszínen a színpad köré gyűlt közönség visszajelzéseiből is kiderült, hogy Tamás őszintesége milyen sokaknak segíthet, úgy döntöttünk, így is megjelentetjük a felvételt.
Köszönjük, ha meghallgatjátok – szerintünk érdemes.
Hiteles ≠ konzekvens
Molnár Tamás több mint 20 éve meghatározó szereplője a magyar könnyűzenének, ezalatt pedig számos arcát láttuk már. Adta hát magát a kérdés, hogyan lehet ennyi idő alatt végig hitelesnek maradni, amire Tamás így válaszolt:
„A hiteles szót szerintem nem jól használják. Szerintem nem az a hiteles, aki konzekvens. Azt érzem, hogy a hitelességet azzal társítják, hogy ha például a Tankcsapdát megismered punkzenekarként, és 20 éven keresztül ugyanaz a punkzenekar tud maradni, akkor azt mondod rá, hogy hiteles. Ha ebből kilép, akkor azonnal kiejted a hitelességi halmazból – holott szerintem a hitelesség épp az ellenkezőjében rejlik. Nagyon nem szeretjük így használni ezt a szót, de szerintem az a hiteles, ha valaki úgy nyilvánul meg, vagy a művészetén keresztül azt artikulálja, amilyen életszakaszban, pillanatban van éppen. Tehát ha én az emo korszakomban azt gondoltam, hogy én vagyok a legérzelmesebb rockballadákat író valaki, akkor érzelmes rockballadákat fogok írni. Ha a jetlag korszakomban svéd DJ-nek vizionálom magam, és azt flashelem, hogy repülőgép-pilóta vagyok, mert olyan szinten szét vagyok hullva mindentől, akkor olyan zenét fogok csinálni. Ez nem kevésbé hiteles, sőt: azt gondolom, hogy az lenne hiteltelen, ha repülőgép-pilótának flashelem magam, de közben még mindig ugyanazt az emós fiút akarom alakítani.”
„Nem akartam beleőrülni”
Tamás 8 éve absztinens, függőségéről nyíltan beszél. Természetesen a Popfilter Live színpadán is szóba került a téma – arról, hogy miért döntött úgy, hogy józan életet fog élni, így mesélt:
„Azért álltam le, mert nem akartam beledögleni. Még inkább azért álltam le, mert nem akartam beleőrülni.
Teljesen egyértelmű, önös szándékok vezéreltek, egyáltalán nem voltam empata típus. Aki ismert akkor, pontosan tudja, hogy olyan érdekem, hogy másnak segítsek ebben, nem volt. Sőt, amikor valaki megkeresett ezzel, akkor nagyon könnyen és egyértelműen kioldalogtam a helyzetből. Aztán ahogy leálltam, ez változott, és a szociális érzékeimmel együtt az empátiám is fejlődött. Akik az ilyen jellegű problémáikkal most hozzám fordulnak, azok felé természetesen nyitott vagyok és adott esetben igyekszem is segíteni – nyilván a saját kereteimen belül. De azt még manapság sem tudom elhelyezni megfelelő polcokon, amikor olyan visszajelzéseket kapok, hogy »nagyon inspirált a történeted, mert láttam, hogy miként élted meg és hogyan beszélsz róla, és három hónapja nem ittam«, vagy »két éve nem cuccoztam«, mert ilyenekkel is találkozom. Ez meglep, meg borzasztóan örülök neki, és titkon kicsit még büszke is vagyok magamra.”
Az egyetlen szer, amiről nem akar lejönni
A függőséggel kapcsolatban felmerült az a kérdés is, hogyan és mikor tud teljesen felszabadult lenni józanul az, aki korábban azért nyúlt tudatmódosító szerekhez, hogy így érezze magát:
„Az addikció feldolgozásában vagy az azzal való küzdelemben talán az lehet az egyik legnehezebb pillér, hogyan találod meg magad józanul az élők között. Nekem azért volt borzasztó nagy szerencsém, mert nem kellett újraértelmeznem magam, hanem azt kellett csinálnom, amit gyerekkorom óta a legjobban szeretek – ez nyilván a zene, meg minden, ami ezzel jár. Én ebben abszolút felszabadult tudok lenni, a színpadon nem érzek gátakat. Semmihez nem tudom hasonlítani azt az érzést, de az biztos, hogy ez is okoz egyfajta függőséget. Viszont ez olyan addikció, olyan szer, amiről nem tudnék és nem is akarok leszokni.”
Ha kíváncsi vagy, mit gondol Tamás az alkohollal való traktálásról, hogy megbánt-e bármit a múltjából, és szerinte könnyebb-e ma befutni zenészként, mint 20 éve, akkor hallgasd meg a teljes beszélgetést!
A további epizódokat itt találod:
