„Sziasztok, barátokat keresek!” – Sok fiatal felnőtt is magányosnak érzi magát
Az elmúlt időszakban több olyan Facebook-bejegyzésbe is belefutottam, ami arról szólt, hogy lányok, fiúk, huszon- és harmincévesek társaságot keresnek. Olyasvalakit/-valakiket, akikkel lehet kávézni, beszélgetni, moziba, koncertre menni – egyszóval barátokat. Ezen bejegyzések láttán két dolog fogalmazódott meg bennem: egyrészt mennyire bátor, ha valaki névvel és arccal kiírja az internetre, hogy magányos és közösségre, kapcsolódásra vágyik. A második pedig inkább kérdés, mint gondolat: hogyan lehetséges, hogy fiatal felnőttek tömegei nem találják a társaságukat, miközben egy olyan világban élünk, ahol elvileg elég egy kattintás, és máris ismerősök, barátok lehetünk bárkivel? Albert Fruzsina szociológus, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont Szociológiai Intézetének kutatóprofesszora, a Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetének egyetemi tanára szerint a koronavírus-járvány alatt vált világossá, hogy sok fiatal is egyedül érzi magát. Kaiser Orsolya írása.
–
Minden hatodik ember magányos
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) idén júniusban közzétett jelentésében az áll, hogy a becslések alapján
2014 és 2023 között a világ népességének mintegy 16 százaléka – vagyis minden hatodik ember – magányosnak érezte magát.
Albert Fruzsina azt mondja, a szakirodalom, a különböző felmérések elsősorban az idősebb generáció elmagányosodására fókuszálnak, azonban ahogy az a WHO jelentéséből is kiderül, a jelenség fiatal generációk körében is igen gyakori. Az adatok szerint ugyanis a 13–17 évesek 20,9 százaléka, valamint a 18–29 évesek 17,4 százaléka érezte magát már magányosnak.
Mindez azért is különösen aggasztó, mert a kutatások egyértelműen kimutatták, hogy a magány súlyosan hat a mentális jóllétre, valamint a fizikai egészségre is.
„A magány olyan terhelést jelent a szervezet számára, mintha naponta 15 szál cigarettát szívnánk el. Megbetegít, mert az ember egyszerűen nem így van összerakva”
– hangsúlyozza Albert Fruzsina. Sőt a WHO beszámolója szerint az egyedüllét, az elszigeteltség egyenesen halálos is lehet. A jelentésben azt írják: 2014 és 2019 között a magány évente több mint 871 ezer halálesettel hozható összefüggésbe.
Több mindennel is magyarázható, miért lehetnek magányosak az emberek. A megkérdezett szociológus szerint az egyik oka az, hogy ma már nem élünk olyan szoros közösségekben, mint korábban, amikor az emberek akarva-akaratlanul találkoztak egymással például a táncházakban, búcsúkon, templomi alkalmakon, családi összejöveteleken vagy helyi ünnepeken.
„Régebben, még a szocializmus éveiben is az emberek évtizedeken át ugyanazon a munkahelyen dolgoztak, a gyerekeik együtt jártak vállalati óvodába, közösen mentek nyaralni. Ma már ez is kevésbé jellemző. A mai világban sokkal nehezebb kapcsolatokat építeni, mert bár online végtelennek tűnnek a lehetőségek, a hús-vér világunkban kevesebb a közös tér, kevesebb az alkalom, ami korábban természetes módon kötötte össze az embereket.”
Változik, mit jelent számunkra a barátság fogalma
Ráadásul nem ez az egyetlen dolog, ami változóban van. Albert Fruzsina szerint az elmúlt évtizedekben minden korosztályban, a fiatalokat is beleértve, egyre kisebbek lettek a baráti körök.
„Ma a legtöbb embernek legfeljebb egy-két, jó esetben három-négy igazán közeli barátja van, kiterjedt baráti körrel a népesség körülbelül tíz százaléka rendelkezik.”
De vajon mi áll ennek a hátterében?
A szakember szerint a válasz részben abban keresendő, hogy átalakul az, mit gondolunk a barátságról.
Csatlakozz a WMN-Tagsághoz!
Ezt a tartalmat csak a WMN-tagok olvashatják tovább.
Legyél te is a közösségünk része, támogasd munkánkat!
Szükségünk van a támogatásodra.
Megnézem a tagsági csomagokatvagy bejelentkezem
A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Getty Images/ Jorm Sangsorn
Glow
Glow