Boldogtalanság 2025: A fiatalok egyre rosszabbul vannak, és ezen ítélkezéssel nem segítünk

–

Drasztikusan romlik a huszonévesek boldogságmutatója és mentális jólléte az elmúlt évtizedben

– állapította meg egy nemzetközi kutatásokat feldolgozó 2025-ös tanulmány, és ez borzasztóan aggasztó.

Harmadjára kezdek neki ennek a cikknek, mert ahogy a fentit leírom, már hallom is a reakciókat: ezek a mai fiatalok. Bezzeg a mi időnkben. Bezzeg a háborúban. A fiatalok egyre gyengébbek, szól egy bejáratott verdikt, miközben többek között:

• globális elmagányosodási és izolációs járvány bontakozik ki, aminek egészségügyi és társadalmi következményei is vannak,

• illetve az egyéb társadalmi, illetve gazdasági és technológiai változások miatt a korábbi életutak egyre kevésbé szolgálnak kapaszkodóként a felnövekvő nemzedékek számára. 

Ráadásul ez a krízis nem csak huszonéveseket érint: egyre több a romló mentális állapotú gyerek Magyarországon, írtuk szeptemberben, az öngyilkosság megelőzésének világnapján. Az UNICEF 2021-es jelentése szerint világszerte minden hetedik 10–19 éves fiatal diagnosztizálható mentális zavarral él. 

Magyarországon a helyzet még rosszabb: egy 2022-es kutatás szerint minden ötödik gyereket érinti a probléma.

Pedig a fiatalok lennének a jövő. Értenünk kellene, hogy mi történik velük, szerintem leginkább azért, mert szeretjük őket – de ha ez túl szentimentálisan hangzik, hát már csak azért is, mert ők az utánpótlás. Ők termelik majd meg például azokat a javakat, amikből az állam szolgáltat (nyugdíjat, egészségügyet, infrastruktúrát, rendfenntartást stb.), illetve ami pörgeti a gazdaságot, így szintén visszahat a mindenkori idősebb generációk életére is. 

Összeomlott az eddigi boldogsággörbe

Mára egyértelműen bebizonyosodott, hogy a boldogságérzetünk és az általános jóllétünk hozzájárul a fizikai és mentális egészségünkhöz, és viszont. Az eddig széles körben elfogadott (145 országban mutatták ki) teória szerint pedig az életkorunk és a boldogságunk, illetve az általános jóllétünk egy U-alakú görbével leírható módon viszonyul egymáshoz: azaz a stresszes kamaszkor után az általunk érzékelt jóllétünk a 20-as éveink környékén éri el a csúcspontját, ekkor egy darabig emelkedik, majd a 40-50-es éveinkben bezuhan, és 60 év után indul ismét emelkedésnek.

Erről az U-görbéről állítja a National Bureau of Economic Research 2025-ös, nemzetközi kutatási adatokon nyugvó tanulmánya, hogy összeomlott – és a fiatalokra nézve aggasztó trendeket mutat ki már 2020-ig is:

• A depresszió és a pszichológiai distressz aránya már a 2000-es és 2010-es évek között jelentősen nőtt a 12–25 éves serdülők és fiatal felnőttek körében. (Distressznek nevezzük, amikor a stresszhelyzet meghaladja a megküzdési képességeinket, és ez tartós feszültséget, idegességet okoz. Ez kimerültséghez, koncentrációs zavarokhoz, alvászavarokhoz, ingerlékenységhez és más testi-lelki problémákhoz vezethet, valamint gyengíti a szervezet ellenálló képességét.)

• A rossz mentális egészséggel töltött napok száma 1993 és 2020 között sokkal nagyobb mértékben nőtt a 40 év alattiak körében, mint a 40 év felettieknél. 2024-es adatok szerint pedig a fiatalabb amerikai felnőttek több rossz mentális egészséggel töltött napról és nagyobb reménytelenségről számolnak be, mint az idősebbek.

A National Bureau of Economic Research tanulmányának alapállítása, hogy – szemben az eddigi U-görbével – 2020 óta a boldogság és az élettel való elégedettség az életkorral együtt nő. Azaz a pszichológiai jóllét csökkenését legkevésbé az 50 év felettiek körében figyelték meg, legerősebben pedig a 25 év alattiaknál jelentkezett.

Drámai a növekedés a szorongás és a depresszió terén a fiatalok, különösen a fiatal nők körében.

De mi történt a gyerekekkel?

A kutatókat persze hozzánk hasonlóan az is foglalkoztatta, hogy mi történt, mi az oka ennek a krízisnek. A tanulmányban elismerik, hogy a kutatásnak vannak korlátai, azonban így is meg tudtak ragadni olyan tendenciákat, amiket nem hagyhatunk figyelmen kívül:

• Bár adná magát, hogy a Covidot és a karantén miatti izolációt tegyük az egyik fő felelőssé, egyre több bizonyíték utal arra, hogy az Egyesült Államokban a fiatalok mentális egészsége már 2012 körül romlani kezdett. Ez egybeesett az okostelefonok és a közösségi média elterjedésével. Az első jelek az amerikai mentális egészségügyi adatokban jelentek meg – többek között az iskoláskorú gyerekeknél –, majd további bizonyítékok érkeztek a világ más részeiről is.  

  „Mindegyik tetoválás egy bátorságszimbólum”

  WMN Life – 2025. december 27. – PL
   

• Feltehetően az elektronikus kommunikáció térnyerése miatt visszaszorult a társas támogatás és a személyes, szemtől szembeni kapcsolatok előfordulása – amelyek fontosak a pszichológiai jóllét szempontjából. Ez is jobban érinti a fiatalokat: a személyes találkozások 2003 óta sokkal nagyobb mértékben csökkentek a fiatal felnőttek körében, mint a 26 év felettieknél.

• Az elektronikus kommunikáció, különösen a közösségi média, hozzájárulhatott a világról alkotott negatívabb kép kialakulásához.

• Emellett a növekvő jövedelmi egyenlőtlenség – amely szintén emelkedett – összefüggésbe hozható az alacsonyabb pszichológiai jólléttel. Három közelmúltbeli jelentős gazdasági sokk is negatívan hathatott a jóllétre: a nagy gazdasági világválság utóhatásai, a Covid, valamint a Covid utáni inflációs hullám.

És bár a cikkben bemutatott kutatás külön nem tárgyalja, önhatalmúlag beemelem még a klímaszorongást – erről is számos tanulmányt találsz a fiatalokkal kapcsolatban, itt az Unicef 2021-es adatait mutatom. Eszerint a tíz országban megkérdezett, 16 és 25 év közötti 10 000 fiatal:

• 50–67 százaléka szerint a klímaváltozás szomorúságot, félelmet, szorongást, dühöt, tehetetlenséget, kiszolgáltatottságot és bűntudatot vált ki belőlük;

• 45 százaléka számolt be arról, hogy ezek az érzelmek negatívan befolyásolják a mindennapi működésüket, például az étkezést, a koncentrációt, az alvást, az iskolába járást vagy a játékot;

• 83 százaléka úgy gondolja, hogy a felnőttek nem gondoskodtak megfelelően a bolygóról. Ide tartozik, hogy 64 százalékuk úgy véli, hogy a kormányok nem veszik komolyan az aggodalmaikat, nem tesznek eleget a klímakatasztrófa elkerülése érdekében, és cserbenhagyják a fiatalokat világszerte.

• 75 százalékuk szerint a jövő ijesztő.

Mit tehetünk?

Jó kérdés. Nemrég írtunk arról, hogy a világon elsőként Ausztrália próbálkozik azzal, hogy 16 év alatt betiltotta a közösségi média és más, a gyerekek mentális állapotára negatív hatásúnak bizonyult platformok használatát. A klímaszorongással kapcsolatban pedig például az Unicef magyar nyelvű anyaga is a saját lehetőségeink szerinti cselekvést emeli ki az egyik legfőbb kezelési lehetőségünkként.

Azt azonban látni kell, hogy a krízis fent felsorolt okai (digitalizáció, növekvő egyenlőtlenségek stb.) nem tűnnek el. Ebben a helyzetben pedig szerintem akkor tesszük a fiatalokért a legtöbbet, ha

• tájékozódunk, tanulunk, és elvégezzük azt a mentális munkát, ami ahhoz kell, hogy szükség esetén változtatni tudjunk a berögzült meggyőződéseinken;

• nem vitatjuk el a fiatalok érzéseit és a tapasztalatait;

• nem hibáztatjuk és minősítjük őket;

• hanem kérdéseket teszünk fel nekik, hogy jobban megértsük, milyen körülmények között kell boldogulniuk, miben vannak (ami sok kardinális ponton teljesen más lesz, mint a mi tízes és húszas éveinkben);

• megkérdezzük tőlük, nekik mire lenne szükségük, hogyan tudunk segíteni nekik, és tudomásul vesszük a válaszukat.

Jól szeretni, azaz úgy szeretni és támogatni, hogy az a másiknak jó legyen, egyáltalán nem könnyű, de biztos vagyok benne, hogy a fiataloknak ebben a krízisében nekünk ezt megtanulni a legfontosabb feladatunk.

Sándor Anna