MRI- és CT-felvásárlás: Gépek lesznek, de ki kezeli majd őket?

–

Mint arról mi is beszámoltunk, november 1-jétől magánszolgáltatók már nem, csupán az állam végezhet közfinanszírozott CT- és MRI-vizsgálatokat. A parlament 2023-ban fogadta el a rendeletet, ami szerint 2024 novemberétől változik az ellátás – ezt a dátumot tolták el 2025-re. A Magyar Orvosi Kamara már a rendelet elfogadásakor kifejezte aggályát, hogy az átalakítás a várólisták növekedését és a betegek gyógyulási esélyeinek romlását okozhatja.

Októberre már nincs időpont

Az átállásból fakadó torlódás már szeptember közepére érzékelhető volt. Az RTL Híradójának az egyik magánszolgáltató képviselője azt nyilatkozta, hogy 500-nál is több, főként daganatos betegnek kellett azt mondaniuk, hogy már csak fizetős vizsgálatra tudnak időpontot adni. Novemberre ugyanis nem adhattak, októberre pedig már elfogyott a közfinanszírozott időpont, hangsúlyozta szeptember közepén a Népszava.

Az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) szeptember 18-i közleményében arról tájékoztatott az előjegyzésekkel kapcsolatban, hogy „az érintett helyszínek közül egy kivételével valamennyi esetben 2025. október 1-től az előjegyzési folyamatot az intézmény átveszi, felügyeli, egy helyszínen az átadás november 1-jével történik meg”.

Maga az átállás ugyanakkor nem csupán azt érinti, hogy ki, mikortól és mikorra ad(hat) időpontot, és nem is egyszerűen a gépek megvásárlásán, üzembe helyezésén, illetve felújításán múlik. Hanem az is kérdés, hogy lesz-e elég szakember a vizsgálatok és a diagnosztika elvégzésére. Ami felidézi azt az emlékezetes helyzetet 2020-ban, a Covid alatt, amikor a miniszterelnököt a saját videójában szembesítette a ténnyel az Országos Korányi Pulmonológiai Intézet orvosa, hogy lélegeztetőgép ugyan van, csak technikus nincs elég, aki kezelje.

„A hiányzó kapacitásokat jelenleg távleletezés útján biztosítjuk”

„Pusztán az álláshirdetéseket alapul véve is megállapítható, hogy a közfinanszírozott egészségügy nem rendelkezik elegendő szakemberrel a most megnövekedő igények és terhelés kezeléséhez. Eddig jelentősen kisebb feladat hárult a közellátásra, és sok helyen ennek ellátásához is hiányoztak a tartalékok. A mostani feladat ellátásához a korábbi magánszolgáltatóktól kellene az állami ellátásba átcsábítani a személyzetet – meglátjuk, ez milyen arányban sikerül” – írta válaszában a Magyar Orvosi Kamara (MOK) lapunknak, amikor arról érdeklődtünk, hogyan értékelik a közellátás átalakításának eddigi folyamatát, illetve visszaigazolódnak-e korábbi félelmeik (szakemberhiány, várólisták növekedése).

Hogy válaszokat kapjunk, mi is megkerestük az OKFŐ-t, valamint a Magyar Radiológusok Társaságát, továbbá a diagnosztikai gépek állami felvásárlásában érintett magáncégek közül kettőt. Mindezek előtt pedig beszéltünk olyan radiológus orvossal, aki az állami és a magánszektorban is dolgozik vidéken. A MOK mellett ő is felhívta a figyelmünket a közegészségügy általános, illetve a radiológiai területen is tapasztalható szakemberhiányára, illetve az alkalmazottak ebből fakadó túlterheltségére. Jelezte, hogy az átállás miatt ugyan logikus megoldás lehet az állam részéről, ha megpróbálja átcsábítani a magánszektorból a szakembereket, ám a szakma – meglátása szerint – elöregedett, és sokan dönthetnek úgy, hogy inkább elmennek nyugdíjba. Felvetette az utánpótlás problematikáját is, azaz, hogy a vizsgálatok száma gyorsabban nő, mint ahányan radiológiából sikeres szakvizsgát tesznek. Szempontjait is figyelembe véve küldtük el kérdéseinket az érintetteknek.

Több kérdésünkre összefoglalóan az OKFŐ azt válaszolta: „Az átmenet zökkenőmentessége érdekében folyamatosan egyeztetünk a munkavállalókkal. Tapasztalataink szerint a dolgozók túlnyomó része ugyanazon a helyszínen, hasonló feltételek és technológiai körülmények mellett, azonos juttatási rendszerben folytatja munkáját az állami ellátásban. A készülékek átadása és átvétele október második felében történik, amikor sor kerül a részletes vagyonleltárra és a műszaki állapot végleges rögzítésére. Külön öröm, hogy a radiológusok és a szakdolgozók száma a közfinanszírozott rendszerben folyamatosan emelkedik. A hiányzó kapacitásokat jelenleg távleletezés útján biztosítjuk, célunk azonban, hogy ez is minél inkább állami keretek között valósuljon meg. Legfőbb törekvésünk, hogy a magánszolgáltatók állami intézményekkel történő kiváltása zavartalan legyen, a betegek ugyanazon a helyszínen, változatlan minőségben jussanak ellátáshoz, ráadásul az ellátási és diagnosztikai idő rövidülése következtében, egyes várólisták is csökkenhetnek. Az átalakítás nyomon követését az Országos Kórházi Főigazgatóság, valamint a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő látja el.”

A Magyar Radiológusok Társaságának válaszai ugyanakkor jelentősen árnyalták a fentieket.

„A szakma itthon erősen elöregedett”

Mindenekelőtt kíváncsiak voltunk arra, hogy van-e megfelelő számú radiológus és szakdolgozó az állami egészségügyben az átálláshoz. Illetve hogy az átállással mekkora többletkapacitásra van szükség. Dr. Olajos Eszter Ajna főtitkár a Magyar Radiológusok Társasága megbízásából a következőket írta: „Magyarországon egymillió lakosra kb. 72 radiológus jut, míg az európai átlag ennek közel a duplája, 127. Ráadásul a szakma erősen elöregedett, a radiológusok több mint fele 51 évnél idősebb. Intézményi szinten is mérhető a hiány: van olyan budapesti kórház, ahol a nemzetközi EU-REST módszertan szerint 38 százalékos a szakemberdeficit.

Egy országos átálláshoz legalább 70–90 új szakorvos belépőre (vagy a magánszektort az államira cserélő radiológusra) lenne szükség azonnal, és a szakdolgozói létszám bővítése nélkül sem működhetne a rendszer.”

„A gépek jellemzően túlterhelten működnek”

Ahhoz, hogy az ellátást jobban értsük, arra is kíváncsiak voltunk, az ellátói oldalról hogyan működik a vizsgálat és a diagnosztika folyamata attól kezdve, hogy a vizsgálatra érkező pácienst beszólítják a váróból, addig, hogy a vizsgálat eredményét megnézheti az EESZT-ben. 

„Az egyszerű válasz az, hogy a fent említett munkafolyamathoz egy radiológus és egy operátor elég. Azonban a beteg váróból való beszólítása előtt is számos, főként adminisztratív munkafeladat van (pl. adatfelvétel, beleegyező nyilatkozat ismertetése, kontraindikáció szűrése stb.). Egy gép működtetése mindig csapatmunka és csak jól szervezett rendszerben képzelhető el. Az ellátás folytonosságának biztosításához, a gépidő hatékony kihasználásához ennél nagyobb humánerőforrásra van igény.

Magyarországon a CT-berendezések kihasználtsága az uniós élmezőnyben van (14–20 ezer vizsgálat/gép/év), míg az MR-ellátás inkább az EU-átlag körül mozog. Orvosoldalról az országos statisztikák azt mutatják, hogy egy CT-re átlagosan 4–5 radiológus, egy MRI-re pedig közel 7 radiológus jut. Ez persze nem azt jelenti, hogy ennyien állnak mellette egyszerre, hanem ennyi szakember (szakorvos és/vagy rezidens) kapcsolódik egy géphez a különböző műszakok, vizsgálattípusok és feladatok révén.

A szakdolgozói oldalról egy vizsgálathoz általában legalább két operátor szükséges műszakonként: egyikük a beteg előkészítésével, másikuk a gép kezelésével és a kontrasztanyag beadásával foglalkozik. Mindezt pedig a radiológus orvos felügyeli és végzi a leletezést, ami végül az EESZT-be kerül” – írta dr. Olajos Eszter Ajna.

Kérésünkre arra is választ kaptunk, hogy egy nap átlagosan hány beteget vizsgálhatnak meg egy CT-, illetve MRI-géppel. A szakember szerint ez nagyban függ az ellátási profiltól és a vizsgálatok típusától. A CT gyorsabb, így egy teljesen kihasznált gépen napi 80–120 beteg vizsgálata is reális lehet a vizsgálatok típusától függően. Az MRI jóval időigényesebb, ott általában 35-50 páciens férhet bele egy napba (24 óra) – de általános tapasztalat, hogy a betegek a hajnali 2 órás előjegyzési időpontokat kerülik. „Az utóbbi években a hazai géppark bővült, de még mindig elmaradunk az EU-átlagtól, ezért a gépek jellemzően túlterhelten működnek.”

„A távmunka a radiológiában jelentős perspektíva”

Mivel az utánpótlás az ellátás zavartalan működésének az egyik alapfeltétele, tudni akartuk azt is, hogy milyen tendenciát mutat a radiológusképzés Magyarországon az elmúlt évtizedek tükrében. Hányan tanulnak radiológusnak, milyen arányban tudnak elhelyezkedni az állami és a magánszektorban? Egy radiológus átlagosan mennyit keres az állami és a magánellátásban – más orvosokhoz képest?

A Magyar Radiológusok Társaságának főtitkára szerint „a vizsgálatok száma dinamikusan nőtt, de a radiológusképzés üteme nem tartott lépést ezzel. Évente kb. 60 radiológus rezidensi hely nyílik meg az országban, ez az utánpótlás nem elég ahhoz, hogy pótolja a nyugdíjba vonulókat és a meglévő hiányt. A fiatalok közül sokan a magánellátást választják, ahol nyugodtabbak a munkakörülmények és a jövedelem teljesítményarányos. Az állami bérek a bértábla szerintiek, a magánellátásban viszont ennek akár többszörösét is meg lehet keresni. A távmunka a radiológiában jelentős perspektíva – a saját karosszékünkből akár Ausztráliában is dolgozhatunk. Ez a különbség természetesen erősíti az elvándorlást.”

Végül rákérdeztünk arra is, hogy várható-e, hogy az átállás miatt szakemberek sora vonul inkább nyugdíjba, minthogy átmenne az állami munkáltatóhoz, valamint arra, hogy valóban hanyagolták-e a magánszolgáltatók az utánpótlásképzést. Dr. Olajos Eszter Ajna azt írta: „A magánszektor nagyrészt valóban szakorvosokra támaszkodik, de az nem igaz, hogy nem képeztek rezidenseket: számos magánszolgáltató, köztük teleradiológiai cég is akkreditált szakképzőhely.

A megnövekedő terhelés inkább az állami szektorban lesz érezhető, és sokakat ösztönözhet arra, hogy inkább a nyugdíjat válasszák. Ez komoly kihívást jelent az egész rendszer fenntarthatósága szempontjából.”

„Szakdolgozóink és adminisztratív munkatársaink jelentős része csatlakozik az állami intézményekhez”

A megkeresett magáncégek közül az az Affidea küldte el válaszait nekünk, amely a diagnosztikai gépek felvásárlásában a leginkább érintett. Az OKFŐ a közbeszerzés során összesen 976,5 millió forintot fizet az Affideának 16 képalkotó diagnosztikai eszközért és a hozzájuk szervesen kapcsolódó, valamint a működtetésükhöz szükséges egyéb berendezésekért.

A cég válaszában igazolta azt a feltételezést, miszerint a szakemberek részéről jelentős átvándorlás várható a magánszférából az állami szférába: „Szakdolgozóink és adminisztratív munkatársaink jelentős része csatlakozik az állami intézményekhez, mely folyamatban szorosan együttműködünk az intézmények vezetésével és támogatjuk kollégáinkat, a betegek így a jövőben is ugyanazzal a szakértelemmel találkozhatnak, mint korábban. Az Affidea minden esetben a jogszabályi előírásoknak megfelelően elszámol munkavállalóival, a további foglalkoztatással kapcsolatos egyéb részletekről az intézmények és a munkavállalók egyeztetnek egymással. Az átmenetet az Affidea ott, ahol munkatársaink ehhez felhatalmazást adtak, az összeköttetés biztosításával és az adminisztráció gördülékeny lebonyolításával segíti.”

Az Affidea tudomása szerint az átállás miatt ugyanakkor „nem várható tömeges pályaelhagyás vagy nyugdíjba vonulás”.

Az eddig is nyilvánvaló volt, hogy magánszolgáltatóknál a diagnosztikai kezelések nem olcsók, az állami várólisták miatt viszont akár életmentőek is lehetnek – már annak, aki ki tudja fizetni. Jelenleg például a has natív+kontrasztanyagos CT-vizsgálatok ára a különböző magánszolgáltatóknál, csak Budapesten kb. 65 és 80 ezer forint között mozog, az MR has-medence natív+kontrasztos vizsgálat kb. 100 ezer forint.

A korábban megfogalmazott, jogos aggodalmak közé tartozik az is, hogy az átállás következményeként, ha beigazolódnak a várólisták növekedésére és a szakemberhiányra vonatkozó félelmek, akkor a magánellátásban továbbra is működő, fizetős képalkotó diagnosztika árai felszöknek majd. Az árak esetleges változására vonatkozó kérdésünkre az Affidea azt válaszolta: „Az állami átalakítás nincs hatással a piaci alapon nyújtott diagnosztikai szolgáltatásaink árazására.”

Sándor Anna