A gyerekek kitiltása csak a kezdet: a közösségi média rombolásának megakadályozásához több kell

–

Be kell-e tiltani a közösségimédia-használatot a gyerekek számára? 

A kérdés nyilván beugratós. Elnézve a posztokat, meg a kommenteket, nem tudom, hogy egyáltalán a felnőtteknek meg lehetne-e engedni, hogy közösségimédia-platformokat használjanak. Ha ma egyenleget kellene vonni arról, hogy megszületése óta a közösségi média milyen hatást gyakorolt a világunkra, akkor – attól tartok –, kevéssé az előnyök, inkább a hátrányok és kockázatok lennének elöl. 

Bárhogy is, a közösségi média itt van velünk.

Viszi az időnket, energiánkat, függővé tesz, elbizonytalanít abban, hogy mi az igaz, megosztja a társadalmainkat, pénzzé teszi az időnket, és teret ad a bántalamzásoknak – és közben cserébe mit kapunk?

Azt hiszem, ezt a kérdést itt mindenkinek magának kell megválaszolnia…

A magam részéről azt hiszem, sötétebbnek látom a képet az átlagnál, és amikor felmerül a közösségi médiát használó gyerekek kérdése, akkor az jut eszembe, hogy mint megannyi helyzetben az életben: magunkért nem biztos, hogy ki tudunk állni, de a gyerekek miatt veszünk egy nagy levegőt, és lépünk egy nagyot, meghozunk egy nehéz döntést. Hogy ez a nagy lépés végül a jó irányba indít-e minket, az gyakran csak utólag derül ki. 

Egyre több a tiltás, az EU toporog

A közösségi média kapcsán most több állam is abba az irányba indult el, hogy megtiltja a gyerekeknek a hozzáférést ezekhez a felületekhez. Ausztrália volt az első, ahol tavaly decemberben életbe lépett a szigorítás, ami a Facebookra, Instagramra, TikTokra, YouTube-ra, Snapchatre és az X-re vonatkozik, és hatalmas büntetést helyez kilátásba a cégek számára, ha 16 éven aluliaknak is engedik a hozzáférést a platformjaikhoz. Ezután jött Franciaország 2026 januárjában, ahol a Nemzetgyűlés a 15 éven aluliak közösségimédia-használatát tiltó jogszabályt fogadott el (még a szenátusnak is rá kell bólintania a rendelkezésre); míg Malajzia 2025 novemberében jelentette be, hogy 2026-tól a 16 éven aluliakat kitiltja ezekről a felületekről. 

A brit miniszterelnök, Keir Starmer is úgy nyilatkozott, hogy a kormánya megfontolja, hogy a jelenlegi szabályozás szerinti életkori korlátozások a digitális felületek használatára túl alacsonyan húzzák meg a határt. Amivel Nagy-Britannia is beállt a Kína, Dánia, Németország, Görögország, India, Új-Zéland, California, Florida, Ohio, Olaszország, Norvégia, Szlovénia által megkezdett, és most legutóbb Spanyolország által folytatott trendbe, és életkor alapú korlátozásokat, tiltásokat vezet be a közösségimédia-platformokra. 

Csak emlékeztetőül, jelenleg 12 vagy 13 éves kortól már legálisan fent lehetnek a gyerekek a közösségimédia-oldalakon, „illegálisan”, kamu életkorral pedig ennél fiatalabb korban is ott vannak –

hiszen semmiféle következménye nincs annak a cégekre nézve, ha egy kisgyerek is a felhasználójukká válik.

Ehhez képest a kínai kibertér-szabályozás az alkalmazásokon belüli korlátozásokat tesz kötelezővé gyerekek esetén, a németek a 13–16 éves felhasználóknak szülői hozzájárulást írnak elő, míg a dánok, görögök, norvégok, szlovénok egyértelműen a tiltás irányába mozdultak, és 15 vagy 16 éves kor alatti gyerekeket a jövőben nem akarnak látni ezeken a felületeken. 

Legutóbb néhány hete, a spanyol miniszterelnök, Pedro Sánchez, jelentett be hasonló terveket, miközben  így nyilatkozott:

„A közösségi média bukott állammá vált: olyan hellyé, ahol a törvényeket semmibe veszik, a bűncselekményeket eltűrik, ahol a dezinformáció többet ér, mint az igazság, és a felhasználók fele gyűlöletbeszédnek van kitéve. (…) Egy bukott állam, ahol az algoritmusok eltorzítják a közbeszédet, és az adatainkat, valamint a képmásunkat jogsértően használják fel és értékesítik.

(…) Ma a gyerekeinket kihasználják egy olyan világban, ahol soha nem lett volna szabad, hogy egyedül közlekedjenek. (…) Nem tűrjük ezt tovább.” 

Az európai uniós országok évek óta tologatják maguk előtt azt a rendeletet, ami végre közös fellépést tenne lehetővé a gyerekek online védelme érdekében, és most úgy tűnik, vannak országok, amelyeknek elegük lett abból, hogy a közös jogalkotási folyamat ennyire tehetetlen és lassú. Egyelőre még nem tiszta, hogy a fent felsoroltakon kívül még mely uniós országok lesznek ennek a digitális gyerekvédelmi koalíciónak a tagjai, de az tisztán látszik, hogy egyre bátrabban nyilatkoznak arról is, hogy persze, a gyerekek oktatása és felkészítése (a digitális írástudás) fontos, és a szülőknek is van felelősségük, meg az államoknak is van még hova fejlődni az online gyerekvédelemben, de felejtsük már végre el, hogy „a technológia semleges”.

Nézzünk szembe azzal, hogy az iparági szereplők dollármilliárdokat keresnek azon (is), hogy a gyerekeknek (is) veszélyes, magas kockázatú környezetet hoznak létre, miközben felelősséget meg nem annyira akarnak vállalni azért, hogy a gyerekek mentális egészsége sérül, bántalmazások áldozatává válnak, kihasználhatják és kizsákmányolhatják őket, és rendszeresek az ellenük elkövetett szexuális visszaélések. 

Túl kevés, túl későn

Tavaly novemberben magam is részt vehettem a Meta egyik, civil szervezeteknek tartott demonstrációján arról, hogy milyen gyerekvédelmi intézkedéseket vezetnek be, ahol a klasszikus idézettel élve, azt éreztem: túl kevés, túl későn. 

Nem tudok attól elvonatkoztatni, hogy, mint a környezetvédelemben, a „szennyező fizet” elvet használjuk itt is.

Komoly, pénzügyileg is „fájdalmas” felelősségvállalást kellene róni valamennyi iparági szereplőre, amelyet utána a megelőzésre, oktatásra, edukációra, határon átnyúló gyerekvédelmi szolgáltatásokra, és persze a platformokon elkövetett gyermekbántalmazásokkal kapcsolatos nyomozások finanszírozására lehetne költeni – amellett, hogy valódi és érdemi cselekvéseket kellene kikényszeríteni a cégektől, amelyek a gyerekek tényleges védelmét szolgálják. 

Ez azért is lenne fontos, mert a tiltást nem tekinthetjük tényleges védelemnek.  

Ez a lépés leginkább arra alkalmas, hogy néven nevezze a problémát, és kifejezzen egy vágyat azzal kapcsolatban, hogy „bárcsak sose találkoztak volna a gyerekek (vagy mi magunk) a közösségi médiával”. Azt is kifejezi a tiltás, hogy lehet úgy beszélni ezekről a platformokról, hogy egyfelől ilyenek, másfelől olyanok, de a jó részek sosem elválaszthatóak a rosszaktól és a veszélyesektől – és összességében ez utóbbiak annyira brutálisak, hogy nem nagyon lehet vele mást kezdeni, mint (legalább a gyerekek esetén) megszüntetni, akadályozni a hozzáférést. 

Feltesszük a közösségi médiát a szekrény tetejére, hogy a gyerekek ne érjék el, de közben persze magunkat is becsapjuk. A gyerekek elérik. Persze.

Segítenek egymásnak odatolni a kisszéket, megkérnek valaki mást, hogy vegye le nekik, titokban odasettenkednek, mert minél egyértelműbb a tilalom, annál vonzóbb a szabályszegés. Mind tudjuk, hogy gyerekkorban így működünk. 

Ezért sem jó megoldás igazából a tiltás, miközben ezen a ponton valószínűleg egy kikerülhetetlen és fontos része a folyamatnak, ami egy valódi(bb) válaszhoz vezet. Jelenleg azt látjuk, hogy egy ilyen lépést a magyra társadalom többsége is támogatna – legalábbis ez derül ki az IDEA intézet friss felméréséből. A magam részéről bízom abban, hogy ezt a valódibb választ meg fogjuk találni közösségként, emberi társadalomként, ahogy bízom abban is, hogy Magyarország nem marad ki ebből és képesek leszünk valódi felelősséget vállalni a gyerekek online biztonságáért (is). 

Gyurkó Szilvia