A pletyka: szent kötelékből vált a nők megalázásának eszközévé
Fájdalmas történet arról, hogyan lett hasznos tevékenységből női jellemző a szóbeszéd
Az interneten fellelhető definíciók szerint a pletyka rosszindulatú szóbeszéd – egy személyes ügyet, illetve kitalált vagy elferdített esetet alattomosan, mások előtt kitárgyaló, kiteregető, felelőtlen vagy ártó szándékú híresztelés, amely az érintett személy becsületét csorbítja, őt gyanúba, rossz hírbe hozza, ráadásul a történet valódiságát jellemzően nem erősíti meg. De vajon miként változott a pletyka szó jelentése az elmúlt századokban? És hogyan vált a tevékenység a nők sajátjává? Mózes Zsófi írása.
–
Az angol „gossip” kifejezés közel sem új keletű, története egészen a XII. századig nyúlik vissza. Kezdetben még egyházi körökben is rendszeresen előfordult a kifejezés, feljegyzések szerint egy Wulfstan nevű angol püspök többször is használta a prédikációiban. A „gossip” az óangol „godsibb” szóra vezethető vissza, ami keresztszülőt vagy keresztelőt jelent, később azonban a jelentése fokozatosan megváltozott, ahogy a társadalom az évek során másként kezdett tekinteni rá.
Idővel olyasvalamivé vált, amit azokkal oszt meg az ember, akik közel állnak hozzá: legyen az egy közeli barát vagy egy testvér, akinek bármit elmondhatunk.
Ekkoriban a pletyka még ugyanúgy társult férfi, mint női kapcsolatokhoz.
A XVI. századtól a XIX. század elejéig aztán a jelentése ismét nagyot változott, és arra utalt, aki üres fecsegéssel és titkok kibeszélésével foglalkozott.
A kezdetben pozitív jelentésű szóból néhány évtized alatt vált sértő, negatív kifejezés – amit ma már főként a nőkhöz társítunk.
A pletykálkodás története
Korábban a pletykálást olyasminek tekintették, amit a közeli barátoknak, testvéreknek kötelességük volt csinálni. Ez volt a kötődés és az egymás iránti szeretet kimutatásának egyik módja, ráadásul sokat javított a nők mentális állapotán, hogy háztartásbeliként ne szigetelődjenek el a társadalomtól. A pletyka gyakorlatilag a kommunikáció egyik módja volt.
A késő középkorban az emberek baráti összejöveteleket tartottak, hogy beszélgessenek arról, ami a legutóbbi találkozásuk óta történt. Ilyenkor személyes élményektől kezdve a politikai kérdésekig minden terítékre került, ám ahogy ezek a csoportok elkezdtek elszaporodni, az ártatlan baráti beszélgetéseken felül időnként viták is támadtak.
Hamarosan kialakult az a sztereotípia, hogy a pletykálkodás női jellemző – a társadalom úgy vélte, hogy a nők akár hátat is fordítanának a szabályoknak, ha lehetőségük adódna találkozni és beszélgetni az életükről.
A csoportokban látott nők a gyűlölet céltáblájává váltak, és gyakran nevezték őket boszorkányoknak, csak azért, mert a szabadságukat az egymással folytatott privát beszélgetés eszközével élték meg. Ebben az összefüggésben a pletyka a barátság és a szeretet kifejezéséből a becsmérlés és a nevetségessé tétel szinonimájává vált.
Nem arról van szó, hogy a férfiak ne pletykáltak volna
Igenis pletykáltak – csakhogy ezt többnyire négyszemközt tették, különösen, ha politikusokról és nemesekről volt szó. A férfiak által vezetett, patriarchális társadalom szerint, ha a férfiak pletykálnak, annak fontos oka van, de a nők esetében ez más, hiszen ők munkanélküliek voltak, és mivel nem töltöttek be fontos pozíciókat, senki sem vette őket komolyan.
Tanulmányok azonban kimutatták, hogy férfiak és nők egyaránt pletykálnak. Egy ember átlagosan napi 52 percet tölt pletykálkodással, nemtől abszolút függetlenül.
A különbség csupán annyi, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a tevékenységnek, amikor férfiak teszik, és ebben az esetben hajlamosak vagyunk rá kapcsolatépítésként, lobbizásként vagy fontos témák megvitatására szolgáló találkozóként tekinteni.
Törvényeket hoztak a pletykáló nők ellen
Míg a pletykálkodást lányos dolognak tartották, annak démonizálását kétségtelenül a nők elhallgattatására találták ki – ha pedig nem engedelmeskedtek, büntetés várt rájuk.
1547-ben kiadtak egy nyilatkozatot, amely megtiltotta, hogy a nők összejöjjenek fecsegni és beszélgetni, és utasította a férjeket, hogy tartsák otthon a feleségeiket. Ha a nők nem örültek a fogságuknak, azzal veszélynek tették ki magukat, és boszorkánysággal vádolhatták meg őket.
Ha perre került a sor, arra biztatták őket – kínzás terhe mellett –, hogy köpjék be a barátnőiket, nővéreiket, anyjukat és lányaikat.
A büntetések nemcsak a pletykálkodó nőkre vonatkoztak, hanem azokra is, akik megpróbáltak kiállni magukért, vagy megkérdőjelezték a társadalom tekintélyelvűségét. A legnépszerűbb büntetőeszköz az úgynevezett pletykakantár volt, amit azoknak a nőknek adtak, akik megszegték a szabályokat.
Az eszköz első dokumentált használatára 1567-ben, Skóciában került sor. A középkor nehéz időszak volt a nők számára, a pletykakantár viselése pedig jól látható jele volt az elnyomásnak. Az eszközt nehéz vascsíkokból készítették, amiket maszkká forrasztottak össze, a nő szájába pedig egy kis vasdarabot, az úgynevezett kantárszeget erőltettek, ez megakadályozta, hogy beszélni tudjon. Egyes férfiak számára azonban még ez sem volt elég súlyos büntetés, ezért rabszolgákat fogadtak, hogy hosszú sétákra vigyék a feleségüket, amely során az emberek megszégyeníthették és leköphették őt.
Pozitív hatások
Csaknem százötven évvel később kezdett kikopni a pletykakantár használata, de hiába telt el azóta több száz év, a társadalom továbbra is hisz abban, hogy a pletykálkodás női tulajdonság, semmi több.
Pedig ez csak egy eszköz volt arra, hogy megéljék az önbizalmukat és a szabadságukat egy olyan világban, amelyben passzivitásra és engedelmességre voltak kárhoztatva.
Az pedig, hogy a pletykálkodás csak a nőkre lenne jellemző, olyan mítosz, ami még ma is stabilan tartja magát, pedig a tevékenységnek megvannak a pozitív hatásai is. A bullyinggal, rágalmazással és rémhírterjesztéssel szemben a hagyományos értelemben vett pletyka segít betartani az adott csoport normáit és szabályait, növeli az információ birtokában lévő fél tekintélyét és megbecsültségét, miközben tájékoztat, kikapcsol és közösséget épít.
Már csak hagyni kéne, hogy tegye a dolgát – a zsigerből hozzákapcsolt rosszindulat nélkül.
Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT
