Te kávézóban ülnél, én rónám a várost – így lehet mindenkinek élvezetes a közös utazás

–

A fenti kérdésre talán az lenne a legkézenfekvőbb válasz, hogy hasonló érdeklődésű, temperamentumú emberekkel érdemes utazni, hiszen így kiküszöbölhetők az abból adódó konfliktusok, hogy míg valaki egész nap a szállodában szeretne pihenni, más inkább múzeumba vágyik. De ez korántsem ilyen egyszerű, pláne ha fiatalon, kevés önismerettel indul útnak a barátaival az ember. Bár azt gondolhatjuk, jól ismerjük az útitársainkat, és biztos hasonlóan gondolkozunk, sokszor csak élesben jövünk rá, hogy merőben mások voltak az elképzeléseink a közös nyaralásról.

Ilyenkor aztán jöhet a saját tervek felülírása, a csalódottság vagy a nagy veszekedések, amik tönkrevágják a hangulatot, és hatásukra megfogadjuk, hogy többet nem megyünk együtt sehova. Persze lehet hibáztatni a többieket, amiért nem bírják a tempót, nem elég érdeklődők vagy rugalmasak (ahogy én is tettem korábban). De az elmúlt években rá kellett jönnöm, hogy nekem is változtatnom kell, ha nem akarok idegesítő útitárs lenni.

#1 Melegítsetek be!

Ahogy itthon sem telnek egyformán a napjaink, a nyaralástól is mindenki mást vár, erre azonban valamelyest fel lehet készülni. Az út elején érdemes átbeszélni, ki mit nézne meg, próbálna ki szívesen, és megkeresni az átfedéseket.

Ha van olyan, amit biztosan nem szeretnél kihagyni, arról jó, ha tud az útitársad.

Ahogy arról is érdemes megegyezni, mikor kelnétek, mennyire ragaszkodtok az otthon megszokott napirendhez, vagy hogyan gondolnátok megoldani az étkezéseket.

#2 Ne ragaszkodj görcsösen az útitervhez!

Listaírós ember vagyok. Imádom összeszedni, rendszerezni a feladatokat, a határidőket, és nincs ez másképp a látnivalókkal sem. Azt azonban meg kellett tanulnom, hogy mindenre úgysem marad idő (fél évig éltem Portugáliában, mégis sok olyan hely maradt, amit így sem sikerült kipipálnom). Hogy ne maradjon hiányérzet és csalódottság senkiben, érdemes priorizálni a legfontosabb látnivalókat/élményeket, mellettük pedig teret hagyni a spontaneitásnak is. Mert bármennyire precíz is a tervezés, mindig közbejöhet a forgalom, a megváltozott nyitvatartás, elfogyhatnak a belépőjegyek, de az is lehet, hogy szembejön valami érdekesebb, amit szívesen belepréselnél az ott töltött pár napba.

#3 Hagyd kint a negativitást!

Lássuk be: időnként jólesik panaszkodni, elmerülni a negativitásban anélkül, hogy megoldásra törekednénk. Ebben szerintem nincs semmi rossz, de ha az útitársaink nem így vélekednek, vagy teljesen átadjuk magunkat az agonizálásnak egy elénk kerülő akadály miatt, az könnyen elronthatja a hangulatot. Mert mindig lehet olyan, hogy túl hideg vagy túl meleg van, sokan vannak, fáradtak vagyunk, túl pörgős a tempó vagy épp unatkozunk. Az orrunk előtt ment el a busz, vagy többet kellett várni az ebédre, mint amennyit ebédszünetre beterveztünk a programba. Ezekre a dolgokra nincsen ráhatásunk, ne hagyjuk hát, hogy tönkretegyék az utat.

Nem cél a toxikus pozitivitás, de érdemes felismerni, ha valamin túl kell lépnünk.

#4 Kompromisszumok

Muszáj engedni, mindkét irányba. Ha csak nem tökéletesen ugyanazt szeretnénk mindig csinálni (ami valljuk be, elég ritka), akkor lesznek súrlódási pontok, kérdések, amikre közösen kell megtalálni a választ. Ilyenkor mindkét fél részéről rugalmasságra van szükség, hogy végül olyan megoldás születhessen, amiben nem az egyik fél igényei szorulnak a háttérbe, hanem mindketten (vagy mindhárman, -négyen stb.) elégedettek a helyzettel. Sokszor elég egy kis újratervezés vagy előregondolkodás, hogy megtaláljuk a közös nevezőt.

#5 Nem muszáj együtt

Van, akivel már azelőtt sejtjük, hogy nem működne, hogy egyáltalán tervezni kezdenénk egy utazást. Ezzel semmi gond nincs. Csakúgy, ahogy sok kedves barátommal nem tudnék párkapcsolatban élni, bármennyire szeretem is őket, útitársként sem passzolunk mindenkivel. Ha tudjuk magunkról, hogy nem akarjuk beletenni az energiát, ami az igények összehangolásához, a kompromisszumok megtalálásához kell, akkor jobb, ha inkább mással kelünk útra.

Viszont akkor sem vagyunk egymáshoz láncolva, ha már elindultunk együtt.

Persze szórakoztató közösen részt venni a programokon, de a közös útnak nem kell azt jelentenie, hogy arra a pár napra mindent együtt kell csinálnunk. Ha nem tudjuk úgy összeválogatni a programokat, hogy mindenkinek teljesüljenek a kívánságai, nyugodtan szétválhatunk – akkor is, ha családdal vagy a partnerünkkel vagyunk. Ha én ebéd után úsznék egyet, a párom viszont a parton szunyókálna vagy a szálláson hűsölne, nem érdemes összeveszni. Ha engem nem érdekelnek a tankok, a tesóm pedig nem akar bejönni a kastélyba, de ezek amúgy is közel vannak egymáshoz, nyugodtan találkozhatunk utána – ez senkinek nem fáj.

#6 Beszéljétek át!

Az előzetes tervezés mellett a fejlődés érdekében az is hasznos, ha az út vagy a nap végén átbeszéljük, mi volt pozitív élmény, mit csinálnánk másképp, maradt-e bennünk hiányérzet. Nem kell a tökéletesre törekedni, de az elég jóra lehet. És már el is lehet kezdeni gondolatban tervezni a következőt. Jövőre, veletek, bárhol. 

Útra kelni kaland, külső és belső utazás egyaránt, hiszen az otthoni környezetből kiszakadva saját magunkat és az útitársunkat is új helyzetekben ismerhetjük be. Nekem a fent felsorolt szempontok váltak be, írjátok meg kommentben, ti mit tesztek, hogy mindenki számára szép emlék maradjon egy közös út!

(Korábbi útitársaimnak pedig, akiket idegesítettem vagy lefárasztottam, azt üzenem: Sajnálom. Fejlődök.)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ AleksandarNakic

Pichler Zsófi