Imane Helif esete nem egyedi: a sportolónők nemének megkérdőjelezése gyakran társul rasszizmussal
Imane Helif algériai ökölvívó elképesztő mennyiségű gyűlölettel és hamis váddal volt kénytelen szembenézni az elmúlt napokban, miután a párizsi olimpián olasz ellenfele szűk egy perc alatt feladta kettejük küzdelmét. A támadások többsége Helif biológiai nemét kérdőjelezte meg, és azt állította, a sportoló „valójában férfi” vagy interszex (eddigi tudásunk alapján ez utóbbi sem igazolódott be). Az ügy kapcsán Milanovich Domi írt a fogalmak tisztázásáról, valamint a diskurzus hatásáról, ezt ITT olvashatjátok. Csakhogy a közelmúlt eseményei messze túlmutatnak Helif történetén. A sportolónő nemének megkérdőjelezése ugyanis közel sem egyedi eset, ráadásul nem lehet elválasztani a rasszizmustól sem. Mózes Zsófi szemléje.
–
Néhány napja a PBS oldalán jelent meg egy cikk arról, hogy a történelem során a színes bőrű sportolónők aránytalanul sok támadással és diszkriminációval szembesültek a nemüket illetően – Helif és a tajvani bokszoló, Lin Jü-Ting esete a párizsi olimpián pedig tovább erősíti ezt a mintát.
„A globális délről – vagyis Latin-Amerika, Afrika, Ázsia és Óceánia kevésbé fejlett országaiból – és a fejlődő országokból származó sportolónők közül többeket is nemi vizsgálatoknak vetettek alá – nyilatkozta a cikkben Payoshni Mitra, a svájci székhelyű Center for Sport and Human Rights emberi jogi szervezet igazgatója, aki több tucat női sportolóval dolgozott együtt Ázsiában és Afrikában a nemi tesztelési gyakorlatok elleni küzdelme során. –
A sport nagyon eurocentrikus, a megközelítés nem feltétlenül egységes. Pedig a nőket teljes sokszínűségükben kellene elfogadnunk, de ezt egyelőre nem látjuk.”
Mitra mellett más szakemberek és antropológusok is megjegyzik, hogy a nemzetközi sportági szövetségek nem tesznek sokat azért, hogy a nemi identitásban, nemi önkifejezésben tapasztalható sokféleség megértését elősegítsék, és hogy a nemi vizsgálatoknak gyakran olyan színes bőrű női sportolókat tesznek ki, akik nem felelnek meg a „nőiesség” tipikus nyugati, fehér ideáljainak.
Hogyan kezeljük a genetikai előnyöket?
Ismerünk olyan sportolókat, akikről bebizonyosodott az interszex állapotuk, tehát nemi jellegek – kromoszómák, hormonok, külső-belső nemi szervek – olyan kombinációja jellemzi őket, amely alapján nem egyértelműen besorolhatók a tipikusnak tartott női–férfi biológiai kategóriákba. Az ismert interszex sportolók között azonban többen színes bőrű versenyzők, aminek ahhoz is köze lehet, hogy ők azok, akiket nagyobb eséllyel vizsgálnak.
2009-ben, a világbajnokságon aratott 800 méteres győzelme után Caster Semenya dél-afrikai futót 11 hónapra kizárták a pályáról a hormonszintekre vonatkozó atlétikai szabályok miatt. A sportoló évek óta jogi harcot folytat a követelmények ellen, amelyek értelmében ahhoz, hogy a versenyezhessen, el kell nyomnia a természetes tesztoszteronszintjét.
Semenyát születésekor nőként azonosították, lányként nevelkedett, és egész életében nőként kezelték – jogilag is. Mindazokat az utakat, amelyek a fizikai nemi jellegzetességek atipikus fejlődésével járnak, DSD-nek (Differences of Sex Development) nevezzük – és többek között Semenya szervezetében is ez okoz természetes módon magas tesztoszteronszintet.
A World Athletics, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség szerint azonban a futó tesztoszteronszintje miatt olyan atlétikai előnyt élvez, mintha egy férfi versenyezne a nők között, és a fair playre hivatkozva szabályozták a helyzetet.
A 2011-ben bevezetett és az évek során szigorított előírás kritikusai azonban a természetesen magas tesztoszteronszintet genetikai adottságnak tekintik, és a kosárlabdázók magasságához vagy az úszók hosszú karjaihoz hasonlítják azt.
„Senki sem zárta ki Michael Phelpset azért, mert olyan különleges biológiai adottságai vannak, amelyek lehetővé tették számára, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtson az úszásban” – mondta Danyal Kade Doyle Griffiths antropológus, a New York-i Városi Egyetem adjunktusa.
Az indiai sprinter, Dutee Chand, az után állhatott újra pályára, hogy a nemzetközi sportfelügyelők szerint túl magas volt a tesztoszteronszintje, és eltiltották a versenyzéstől. Miután 2014-ben megbukott a Nemzetközi Atlétikai Szövetség által előírt hormonvizsgálaton, Chandról megállapították, hogy hiperandrogenizmussal él. Ez egy olyan állapot, amikor valakinek a szervezetében természetes módon magas a tesztoszteron szintje.
Ahelyett azonban, hogy alávetette volna magát az előírt orvosi kezelésnek a tesztoszteronszint csökkentése érdekében – ahogy azt a női sportolók korábban tették –, Chand a Nemzetközi Sportdöntőbíróságon támadta meg a hiperandrogenizmusra vonatkozó szabályok jogi érvényességét, a bíróság pedig végül felfüggesztette a hiperandrogenizmusra vonatkozó szabályokat.
Az interszex sportolók bináris (férfi–nő) biológiai nemi kategóriákban való élsportja ugyanakkor komplex kérdéskör, amelyre érintetti szervezetek és szakértők bevonásával lehetne a jövőben sportáganként válaszokat kidolgozni.
Sokszor viszont elég az eltérő bőrszín is ahhoz, hogy másként bánjanak valakivel
A PBS cikke kitér arra is, hogy függetlenül a nemi vagy hormonális különbségektől, a színes bőrű nők – és különösen a fekete nők – gyakran szembesülnek olyan sztereotípiákkal, amelyek férfiasnak címkézik őket. Szakemberek szerint a dehumanizáció és a tárgyiasítás egészen a rabszolgaságig nyúlik vissza, amikor a rabszolgasorban élő fekete nőket fizikai megjelenésük és képességeik alapján bocsátották árverésre.
Dezinformációk terjedtek az interneten például a teniszcsillag Serena Williamsről is. Ezek az álhírek azt állították, Williams férfinak született, ő azonban ezekre válaszul 2017-ben nyílt levelet írt az édesanyjának, amelyben megköszönte neki, hogy példaképként állt szemben azokkal az emberekkel, akik „túl tudatlanok voltak ahhoz, hogy megértsék egy fekete nő erejét”.
A kosárlabdasztár Brittney Griner is szembesült hasonló hamis vádakkal a vizsgálatok során. Tapasztalata szerint a fekete sportolónőket gyakran nem elég nőiesnek, túl izmosnak, ijesztőnek vagy férfiasnak tartják.
„Ezek a példák kivétel nélkül olyan esetek, ahol a rasszizmus, a transzfóbia és az interszexfóbia elválaszthatatlanok egymástól – mondta Danyal Kade Doyle Griffiths antropológus. – Visszavezethető abba a korba, amelyben a fekete nőket férfiasabbnak tekintették a fehér nőkhöz képest.”
A nőiesség definíciója ugyanis „gyakran a fehér nőiesség nyugatiasított fogalmaira vagy a fehér szépség standardjaira támaszkodik” – mondta Cheryl Cooky, a Purdue Egyetem amerikai tanulmányok és női, nemi és szexuális tanulmányok professzora. Ha egy női sportoló nem illik bele ezekbe a fehér, nyugatiasított normákba, „akkor ilyen kérdéseknek és vádaskodásoknak teszik ki”.
A hibás folyamat hibás eredményeket szül
Helifet a Nemzetközi Ökölvívó-szövetség a 2023-as világbajnokságról kizárta, miután a szervezet szerint a magas tesztoszteronszintje miatt nem felelt meg a női ökölvívóversenyre való alkalmassági vizsgálatokon. Csakhogy az orosz dominanciájú szervezet – amely évek óta összeütközésbe kerül a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) – egész egyszerűen nem volt hajlandó részletes tájékoztatást adni a vizsgálatokról.
„Az egész folyamat hibás – mondta Mark Adams, a NOB szóvivője a napokban. – A vizsgálat koncepciójától kezdve azon át, hogy hogyan osztották meg velünk az eredményeket, egészen addig, ahogy ezek nyilvánosságra kerültek, annyira hibás, hogy nem tudunk mást, csak figyelmen kívül hagyni mindezt.”
Az olimpiai szervezet egyébként már 2021-ben közzétett egy tíz elven alapuló állásfoglalást a társadalmi és biológiai nemek elfogadásáról. Ebben elismerik, hogy szükség van egy „biztonságos, zaklatásmentes környezetre”, amely tiszteletben tartja a sportolók identitását, miközben garantálja, hogy a versenyek tisztességesek legyenek.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Mehmet Murat Onel / Anadolu; Elsa; Mark Kolbe
