„A pasiktól megkapom, hogy akkor biztos irtó veszélyes vagyok” – Rögbis lányok edzésén jártunk
„A csapattársaid olyanok, mintha csak a nővéreid lennének, akiket meg kell védened, és ők is megvédenek téged.”
„A csapattársaid olyanok, mintha csak a nővéreid lennének, akiket meg kell védened, és ők is megvédenek téged.”
Kutatások szerint a nők semmivel sem pletykálnak többet, mint a férfiak, ráadásul számos előnye van a közösségen belüli fecsegésnek. Akkor mégis honnan jött ez a sok félreértés és előítélet?
Az utóbbi időben egyre többet beszélünk a vetélésről, a halva született vagy korán elhunyt kisbabákról. Ez nagyon fontos, mert az érintettek érzik: nincsenek egyedül. A következő lépés az lehet, hogy közösségként sajátítjuk el a gyászolók támogatásának lehető legjobb módjait.
Megkérjük az utolsót, hogy kapcsolja le a villanyt.
Régi és új motorosok, könnyen barátkozók és introvertáltak, egyszóval mindenféle szülők újra a „pályán” – vagyis a szülői értekezleteken, a délutáni közös gyereklegeltetéseken, és mindenféle kalandokon. Ti hogy bírjátok? Elmondjuk, mi hogyan.
Nem kérdés, hogy szükség van közösségekre, az viszont igen, hogy képesek vagyunk-e még (vagy már újra?) közösségi emberként működni.
A versenysport a macsó férfiasság egyik utolsó bástyája, ahol keménynek kell lenni, mert csak egyvalaki nyerhet, a többiek veszítenek. Pedig a sportban minden benne van, ami segíthet kapcsolódni.
Boldog születésnapot nekünk! – Köszöntő Szentesitől
„A többség, amikor »nagy lesz«, elfelejti, milyen is volt táborozni” – nemúgy Kristóf, aki annyira szerette ezt a műfajt, hogy mára műsorvezetőből táborvezető lett!
Illúzió, hogy mindig mindent egyedül kell megoldani. De ha nincs belső tartásod, akkor a legerősebb közösség sem képes megtartani. Szabó Anna Eszter pszichológus anyukájával beszélget – ezúttal arról, hogy „egyedül nem megy”.