Ma már egy nagyobb társaságban fix, hogy valakinek van valamilyen étkezési problémája vagy egyéni koncepciója – ami meglehetősen megnehezíti az étteremválasztást.
Az irodai ebéd, amitől mindenki csöndben maradt. Pedig ez nálunk igen ritkán fordul elő.
„Mondjuk, arra nem készültem, hogy egy tűzforró pipit próbálok két villával lerángatni egy doboz lávaként fortyogó sörről, az égési sérüléseket is kockáztatva… aztán átélve, de azt kell mondanom, hogy megérte.” Mondom, hogy orgia.
A tökéletes szósz és a klasszikus saláta nyomában, amihez Juliusnak semmi köze.
A csipkecsodák nem csak a hálószobába valók!
Azt mondják, a lakáséttermeket legfőképp szerelemből csinálják az alkotóik, ezért hosszú távon nem is igen maradnak fenn. Mi nagyon szurkolunk a Zincenco házaspárnak, nem is tudtuk, mekkora szükségünk volt rájuk, amíg meg nem kóstoltuk a főztjüket!
Kelcsipsz, juhtúrós cukkini, gránátalmás padlizsán, currys-kókuszos répa… kell több?
Ne ellenségként tekints a kertedben burjánzó gazra! Inkább edd meg!