– 

Jó étvágyú gyerekként egyáltalán nem válogattam, aztán a tinédzserkor a hormonális változások mellett krumpliőrületet hozott számomra. Toplistás volt a rakott krumpli, a rántott krumpli, a nyolcvanas években szigorúan zsírban sült krumpli, a tejfölös krumplileves és a lapcsánka, de lelkesen piszkáltam ki a gulyáslevesből vagy a kelkáposzta-főzelékből is az apró burgonyadarabokat. A krumpli és köztem lévő erős érzelmi szálakat nagymamám fűzte szorosra: hideg, téli délutánokon szilvalekvárral töltött krumplis táskát sütöttünk a konyha melegében, forró kályhában melegítettük fel a krumplilángost és időnként az ő háborús élményeit. Ettem szinte mindent, de különösebben nem ácsingóztam extrémebb kulináris élményekre. Ebbe az állapotba nyúlt bele az élet hozta számos távoli lakóhelyünk, és így kerültem közelebbi kapcsolatba – számomra – bizarr ételekkel, amelyek kissé átrendezték a toplistámat.

1. Szecsuáni csípős csirke, avagy keresd a húst!

Amikor a pincér letette elénk Pekingben ezt az ételt, a férjemmel biztosra vettük, hogy valamelyik vígan himbálózó, piros lampionból éppen most filmezik A fehér ember átverése című kandi kamerás epizódot. A tányéron jó kilónyi csípős paprika volt a tetején finoman megszórva néhány nyolc milliméter átmérőjű csirkedarabbal. Mivel mélyreható információszerzésünknek nyelvi akadályai voltak, ezért nekiláttunk a tepertőre emlékeztető darabkákat kihalászni a paprikatengerből. Amikor a piszok csípős paprika miatt szinte csak lehelni tudtam a mondanivalómat, beütött az utóíz: úgy tűnt, a csirkét még pár tubusnyi Lidocain spray-vel is befújták, ugyanis a szám teljesen elzsibbadt. Azt már utólagos kutatásunk derítette ki, hogy e másodlagos hatás okozója a szecsuáni bors volt. Az első sokkhatás után azonban szerelembe estünk ezzel a labirintusszerű és egyáltalán nem zero waste étellel.

2. S’more

Amíg mi a szalonnát sütögetjük a tűz felett, addig az amerikaiak ugyanezt teszik a két keksz között nyársra húzott csokiszelettel és pillecukorral. Az alapanyagokból kiindulva mindez pillecukorral megbolondított pilótakeksznek is elmenne, de a tengerentúlon szeretik ezt az édes „szendvicset” olyan koromfeketére égetni, amitől a világ leglazább dietetikusa is azonnal onkológusért kiáltana. Én maradok a kávébarna verziónál, amely meggyőzött a városi legenda igazáról: a különleges ízvilág repetáért kiált, ezért kapta nevét a „some more” szavakból a nyílt tűz feletti sütögetések elengedhetetlen finomsága, a s’more.

3. Bearanyozott desszert

Szingapúr és Hongkong szupergazdag elitje elegáns szállodák éttermeiben kóstolgatja a legtrendibb finomságokat: tavaly például aranyat – na, nem két pofára, bár úgy tűnik, a 24 karátos aranyból bármennyit fogyaszthatnánk. Általában egy leheletnyi, nonfiguratív alkotás kerül a desszert tetejére. Finom, de ebben a desszertnek is benne van a keze.

 

4. Gyógyszernek minősülő ital

Makacs köhögésemet látva kínai ismerősöm égre-földre esküdözött, hogy ismeri a megfelelő gyógyírt, és munkához látott. Felforralta a diétás kólát, majd belereszelt jó adag gyömbért, és némi citromot is facsart bele. Csak első hallásra tűnt vad ötletnek – esküszöm, működik!

5. Hüllők a tányéromon

Na jó, némelyik beleegyezésem nélkül került oda. A wokban sült, zöldségekkel gazdagon megpakolt rák egytálételben apró csirkedarabokra bukkantam, de a nyugis falatozás csak addig tartott, amíg kínai kollégáim közölték, hogy békacombot ropogtatok. Íze a csirkéére emlékeztetett egészen apró csontdarabkákkal. Ezek után önszántamból vállaltam a kissé száraznak tűnő, marhahúslevesre emlékeztető krokodillevest.

6. Hot pot – forró fazék

Abszolút rajongásom tárgyával szintén kételyek között ismerkedtem meg egy pekingi kifőzdében. Nem is annyira maga az étel, de az élmény bizarr, ugyanis a kínai fondüként is emlegetett éttermek az „Edd meg, amit főztél” koncepcióval működnek. Arra figyeltünk fel, hogy a vendégek az asztalukba épített „lyukba” hol káposztát, hol nyers rákot, hol vékonyra vágott marhahúst dobálnak. A „lyukba” ugyanis a kedves vendég egy nagy adag rotyogó alaplevet kap, és ehhez tetszés szerint rendelhet belevalókat: zöldséget, húst, tengeri herkentyűket, tésztaféléket, és mindenki kénye-kedvére főzheti a saját levesét. A nyers marha- és szarvashústól kezdve bokcsoj, rizstészta és nagy kedvencem, a lótuszgyökér is mehet bele.

7. Rántott savanyú uborka

Amerikai kisvárosok vásáraiban két körhinta között, lakókocsik büféiben lehet olyan egyéb rántott ételekkel együtt rátalálni, amelyek első alkalommal biztos véletlenül vagy hagyományos alapanyag híján kerültek a liszt-tojás-zsemlemorzsa és forró olaj útjába. Profiknak jöhet a rántott Oreo keksz, de én megmaradok az egyébként finom rántott savanyú uborkánál.  

8. Csípős csoki & új-mexikói csokis keksz

Ázsiában megszokott, hogy a csokoládét helyi ízekkel kombinálják: van zöld teával ízesített, vaszabis, azaz japán vízitormás csokoládé és sajtos csoki is. Persze, a kínai konyha egyik domináns íze, a csípős sem maradhat ki ebből. A kantoni boltok pénztárai előtt a hagyományos Snickers szeletből csípős verziót is lehet kapni stílusosan piros papírban. Csak az első pillanatban furcsa, hogy megérkezik a szokásos édes íz, majd rögtön utána kisebb gasztronómiai pofonként jön a csípős, de pár másodperc múlva a kettő mégis valamiképp harmóniát alkot. De ugyanez vonatkozik az Új-Mexikóban népszerű csípős csokis kekszre is: a hagyományos vajas-csokis sütit szimplán megszórják egy kis csípős paprikával. Ha sütéskor kéznél van egy kis csili, esküszöm, megér egy próbát!

9. Ehető virágok

Elképesztő, hogy milyen gazdag és ízletes ehetővirág-kínálat dúl a Távol-Keleten. A mellékelt lila színű desszertnek és reggeli joghurtos müzlinek is minősíthető finomságot puha, ízletes virágok teszik minden túlzás nélkül tökéletessé.

+ 1 Ráadás, amit kihagytam – Főtt tojás Wikipédiával

Az alábbi „ételre” egy pekingi étlapon bukkantam. Sajnos akkor még nem voltam elég merész, hogy kipróbáljam. Azóta is verem a fejem a falba, mert ki tudja, talán a wikipédiás tojás is felkerülhetett volna a toplistámra.

 

A bizarr értelmezése persze olyannyira egyéni, hogy a fenti listán lévő ételek csak az én tapasztalatom alapján minősülnek annak – másnál lehet, hogy mindennapos az arany elem a mákos tésztán vagy a krokodilhús a vasárnapi ebédnél, ahogy Andrew Zimmern, az ismert tévés bizarr ételeket bemutató sorozatában a lángost és a kürtős kalácsot vizsgálta meg közelebbről mint szokatlan ételt. Ja, és a krumplimániám csak némiképp módosult: a Távol-Kelet egy-két krumplis étele is fent van a kedvencek listáján, de ezek nem esnek a bizarr kategóriába.

Neked mi szerepel a bizarrétel-listádon?

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása, kalandozz vele más tájakon is, ehhez elég, ha ellátogatsz az oldalára ITT!

Kiemelt képünk illusztráció

További képek a szerző tulajdonában vannak