–

Előre szólok, hogy ezek a tapasztalatok az általunk kipróbált helyek étlapját, hozzáállását tükrözik, még csak Budapestre sem reprezentatívak, mert az étterem elhelyezkedése, és a mi étteremismeretünk ugyanúgy befolyásolta, mint ahogy az, hogy éppen milyen típusú ételekhez volt kedvünk. Ráadásul kizárólag a korábban már említett étkezési szempontokat figyeltük, tehát fogalmam sincs, hogy egy gluténérzékeny hol tud a legjobban választani – de ebben számítok rátok kommentben. Simán lehet, hogy minden típusú étteremre van ellenpélda, ha tudtok ilyet, ne habozzatok, írjátok meg, hogy összegyűjthessünk egy olyan listát, ami esetleg a különböző érzékenységű, ízlésű és hozzáállású embereknek segít a választásban.

Jöjjenek a kicsit konkrétabb tapasztalatok!

Hagyományos magyaros

Sajnos abban a néhány hagyományos étteremben, amivel próbálkoztunk ilyen szempontból, nem mondanám, hogy könnyen ment a laktózmentesség kiderítése.

Volt olyan, hogy nem tudtak válaszolni arra a kérdésre, hogy a rántott hús panírjába kerül-e tej (azért merült fel, mert én otthon szoktam bele tenni, sőt a legtöbbször inkább a kefires „lusta” panírral készítem).

Ugyanígy, a nem húsos főételek kínálata sem volt túl bőséges, aki nem eszik húst, a legtöbb esetben egyetlen fogásból „választhat”. A gyerekközpontúsággal viszont sosem volt probléma, ez teljesen pozitív. Az én alapvető odafigyelésem már keményebb dió, de sajnos azért nem vagyok még a versenysúlyomnál, mert időnként azért elgyengít egy szalonnapörcös túrós csusza.

Mexikói, amerikai, tex-mex

A gyerekek imádják, az én lányaim, mondjuk, elélnének alaphamburgeren, a legtöbb helyen szerencsére már legalább a sajtos verzió elérhető, ha pedig a mexikói lehetőségeket is belevesszük, és a kukorica tekintetében megengedők vagyunk, akkor én is tudok mit választani (meg sajnos egyébként is).

Közel-keleti (török/arab)

Fogyókúrás szempontból ideális, laktózmentes szempontból teljesen oké, vega szempontból csodálatos… gyerekszempontból nálunk necces, de csak azért, mert az én gyerekeim csak nagyon óvatosan szeretik a római köményt, és csak titokban a csicseriborsót, határozottan nem falafel formában.

Távol-keleti

Bár én imádom az indiait, a gyerekeim nem osztoznak e rajongásban, így azt inkább nélkülük eszem. A thai konyhában viszont vannak olyan basic fogások, amiket kimondottan kedvelnek, mivel nagy rizsfogyasztók. A legtöbb thai helyen, mint, mondjuk, a padthai wokbarban is, konkrétan nem opció a laktóz, gyakran még a desszertek is alapból kókusztejesek, szóval ebből a szemszögből gondolkozni sem kell. Az pedig kimondottan jó, ha te magad állíthatod össze, hogy mi kerüljön az ételedbe. 

A kollégák is ráraboltak. #dolgokamiketszeretünk #thingswelove #341 #imádjukapadthait @padthaiwokbar #padthaiwokbar #reklám

A több elemből szabadon összerakható fogások a vegetáriánus és a diétás szempontoknak is maximálisan megfelelnek, úgyhogy ízélmény szempontjából sem kell kompromisszumot kötni. Ezért szoktunk gyakran padthait enni az irodában is, mert bár most azt írom, hogy a családom pipifaxos, de ők kispályások a szerkesztőséghez képest, ahol számon sem tudom tartani, hogy ki mit diétázik, ki nem fogyaszthat tejterméket, ki nem bírja a csípőset, és melyik fűszernövénytől kap hidegrázást (a legtöbben a koriandertől, nem is értem, de komolyan). (Múltkor főztem nekik, kétféle szószt kellett csinálnom.)

Szóval elvileg egyszerűbbnek tűnik egy csomó embernek főzni egy nagy adag ételt, de ha ilyen vegyes a társaság, akkor ez csak elvben van így.

Azt pedig kimondottan ideálisnak, és magyar viszonylatban egyelőre meglehetősen ritkának találom, ha az étlapon fel vannak tüntetve a legfontosabb alapinfók, az érzékenységre, húsmentességre utaló jelzések. Olyan pedig szerencsére egyre kevesebb, de még mindig akad, ahol még a pincér sem tud tájékoztatást adni.

Balkáni

Bár tudomásom szerint nincs olyan rengeteg balkáni étterem Budapesten, ami van, azzal jók a tapasztalataink, kivéve a vegetáriánus témában. Volt rá példa, hogy a vega menü végül sopszka saláta lett lepénnyel, amit bánatosan nézett a laktózt kerülő családtag (aki ráadásul kiskorú), így neki kérnünk kellett egy sajtmentes verziót, de persze úgy már nem kellett.

Olasz

Bár az igazán jó helyeken csodás antipastik és saláták vannak, a gyors és egyszerű helyeken maximum egy mozzarella–paradicsom kombó a fogyókúrás opció, amit nem választok mindig szívesen.

Laktózmentesség szempontjából egész jó a helyzet, de csak azokon a helyeken, ahol parmezán kerül a tésztákra és mozzarella a pizzákra, nem pedig trappista.

Az ugyanis tiltott, míg a másik kettőnek elhanyagolható a laktóztartalma, és nem olyan durva érzékenység esetén semmi gondot nem okoz. Viszont a legtöbb helyen tésztákból és pizzákból is van húsmentes verzió, de, mondjuk, azt nem tudom, hogy egy vegán mit enne egy átlagos olasz étteremben. De lehet, hogy ezt csak a túlzott sajtimádatom és a szegényes fantáziám mondatja velem.

Görög

Az én (kilengéssel fogyókúrázó) szempontomból király. Vega szempontból akkor jó, ha inkább kicsit olyan fúziós görög, ahol a már említett közel-keleti is befigyel. Gyerekszempontból nagyjából oké, laktózmentes szempontból vegyesek a tapasztalataink.

+ 1 fúziós, bisztrókonyha, minden, ami besorolhatatlan

Ez a kategória az, amibe sok minden belefér, és az az alapvető tapasztalatom, hogy azok a helyek, ahol gyakran változik az étlap, szezonális alapanyagokból készülnek az ételek, nincs egy fix kínálat, általában a gyerekek szempontjából nehezített pályák. Mert az én gyerekeim például elég nyitottak, de gyakran az étel kinézete alapján döntenek (ahogy nagyon sok más gyerek), ezért egy teljesen ismeretlen vagy otthon nagyon másképp kinéző fogás mindenképpen kockázatos. A legtöbb helyen fixen elérhető sült krumplit pedig szeretem elkerülni – de néha nincs más választás.

A nagy társasággal étkezés legnagyobb előnye, hogy szabadon lehet cserélgetni, belekóstolni egymáséba, már ha a többiek ezt hagyják.

Nálunk általában ennyi belefér egy nagy közös családi kajálásba. Ti hogy kerestek helyet egy vegyes társaságnak? Vannak tuti tippjeitek?

Tóth Flóra