–

Süti, az elme aromaterápiája

Süteményt enni nagyon jó – erről, gondolom, senkit nem kell hosszan győzködni. Azonban sütit sütni egy fokkal még jobb, állítják a Bostoni Egyetem kutatói. A tortakészítés kreatív tevékenysége nemcsak az édes végeredmény miatt tölt el bennünket elégedettséggel, de erőteljesen stresszoldó hatású is. Miközben a konyhában állsz, habot keversz, szilvát magozol vagy feldíszítesz egy ünnepi süteményt elmerülve az apró részletekben, a cselekvés flow-élményének hatására (és a levegőben terjengő észvesztő illatoktól) a temérdek gondtól, feladattól, munkahelyi stressztől görcsbe rándult agytekervényeid szépen lassan kieresztenek, hogy mire elkészül a remekmű, valóban teljesen ellazult állapotba kerüljél. Jobb ez, mint egy nagy kád habfürdő, hiszen sokkal korlátlanabbul oszthatod meg akár másokkal is – ami további előnyökkel is jár.

Ha ugyanis nem állsz neki behabzsolni a végeredményt egymagad, hanem vendégeket hívsz az általad készített lakomára, csupa szeretetből és gondoskodásból, az még inkább hozzájárul a kiegyensúlyozott, derűs lelkivilághoz, hiszen joggal érezheted úgy, hogy jót tettél a világgal, még ha csak egy kis szeletével is – magyarázza Donna Pincus pszichológus a HuffPostnak. Susan Whitbourne, a Massachusettsi Egyetem pszichológiaprofesszora pedig ezt azzal a gondolattal egészíti ki, hogy ha valakinek alapjaiban nehézséget okoz az érzelmei kifejezése, kimutatása, akkor az nyugodtan folyamodjon a sütés-főzéshez mint kommunikációs eszközhöz.

Hiszen ha egy kép többet mond ezer szónál, akkor egész biztos, hogy egy szép torta képes felülmúlni három tucat vallomást is akár.

Örömünneptorta, bánatmuffin, együttérzéskeksz és társai

Talán ez a lelki tényező állhat annak a hátterében, hogy ha bárkiről megtudom, valami szomorúsága van, netán ünnepelnivalója akadt, az első dolog, ami az együttérző ölelésen és pár zavart szó elmakogásán túl eszembe jut, hogy azonnal áthívom magamhoz egy sütire. Ahogy az angolok gyógyírt látnak minden fájdalomra vagy megrázkódtatásra egy csésze teában, úgy kínálgatok én az érzelmek széles spektrumára különféle stílusban és tematikában passzoló süteményt, pogácsát, felfújtat és pitét. Nincs az a szerelmi csalódás szerintem, amit egy három csokis réteggel felturbózott Mississippi mud cake-kel ne lehetne elmulasztani! Mindezzel együtt persze én is inkább a vidám tematikát kedvelem, szerencsére manapság számtalan alkalmam van ünnepelni. A baráti körömben ősz felé járva egyik születésnap követi a másikat, csak győzzem sütni a sok ínycsiklandó tortát!

Csokis, almás, szilvás, túrós, mogyorós…

Az alábbi tortát az Allee születésnapi receptversenye ihlette – amin én nem indulok ugyan, viszont tagja leszek a zsűrinek, tehát az én ihletadó kreálmányom után megkóstolhatom, mit hoznak ki a feladatból mások. A verseny során csak néhány feltételnek kell megfelelni: a végeredményben legyen szezonális gyümölcs (ez nálam a szilva és az alma lett) és csokoládé, legyen változatos textúrájú a torta, azaz ne egy homogén tömböt prezentáljál, hanem legyen benne például krémesebb és roppanósabb réteg is (hogy nálam ez hogy valósult meg, azt lásd alább), ne legyenek benne mesterséges cuccok, de, mondjuk, ez alap szerintem, ne tartalmazzon alkoholt, hogy gyerekek is fogyaszthassák, és egy átlagos, kerek, 21-22 centi átmérőjű sütemény legyen a kész produktum. Én itt csaltam egy picit, és egy nagy torta helyett sok kicsit készítettem.

Egyrészt mert tudom, a munkatársaim szokás szerint nem fogják kivárni, hogy a nagy torta egy teljes éjszakán át dermedezzen a hűtőben.

Rendszerint már az előkészületi fázisnál (tehát amikor beesem a piacról a szajréval) beszivárognak a konyhába azt firtatva, mikor leszek kész a művel. Másrészt mert így nem kell összeveszni, kinek mekkora adag jut, mert mindenkinek ugyanakkora. De ha neked türelmesebb ünnepeltjeid vannak otthon, ugyanezt a receptet simán meg tudod csinálni egy kapcsos tortaformában.

Sült szilvás túrótorta

300 gramm háztartási kekszet ledaráltam, majd összekevertem két evőkanál barna cukorral, egy tojással, 50 gramm puha vajjal és 200 gramm olvasztott mogyoróvajjal – a maximális roppanósság kedvéért… meg azért is, mert imádom a mogyoróvajat. Ha egy nagy tortát készítesz, akkor a kapcsos tortaforma aljára ezt terítsd, nyomkodd le úgy, hogy csinálsz neki egy kis peremet is körben. Nem kell a peremnek végigérnie, elég, ha egy-másfél centis. Fél órára betettem a hűtőbe az alapot. Közben egy sütőzacskóba raktam egy kiló kimagozott szilvát négy szem kardamommal, egy-egy kiskanál őrölt fahéjjal és szerecsendióval, két evőkanál cukorral, jól lezártam, de úgy, hogy maradjon benne hely a meleg levegőnek, és betettem fél órára a sütőbe 180 fokon. Amikor elkészült, kihalásztam a kardamomot, és összeturmixoltam a szilvát.

Amíg a torta egyik fele sült, a másik hűlt, 200 gramm mascarponét kikevertem 100 gramm cukorral, négy tojással és fél kiló túróval. Ezt aztán elfeleztem, és az egyik feléhez hozzákevertem egy bögrényit a szilvás szószból.

Jöhet a torta összeállítása: a kekszes alapra először a szilvás túrókrémet tettem, aztán erre a sima, hófehér réteget, majd betettem a sütőbe 180 fokra. Ha kicsikéket sütsz, 8-10 perc alatt elkészülnek, ha nagyobbat, akkor 30 perc nagyjából a sütési idő. Hogy szépen összeálljon és szeletelhető legyen a torta, legalább 4-5 órára, de akár egy teljes éjszakára a hűtőbe kell tenni. Tálalás előtt a tetejére locsoltam a maradék szilvaszószt, és feldíszítettem csokoládéba mártott almakarikákkal.

Mindenkinek jó ünneplést, versenyzést vagy sütivel való gondoskodást kíván,

 

Fiala Borcsa

A receptversenyről további infókat ITT találsz. Érdemes nevezni, nemcsak a móka és a világhír miatt, de főnyereményként egy professzionális konyhai robotgépet is hazavihetsz, emellett a győztes tortából egy ezerszeletes verzió is készül az Allee novemberi szülinapjára.