Lehetne mindenkinek másmilyen kertje, mégis trendeket követünk – interjú Androsovits Petrával

–

„Fenntartható kertet kialakítani kicsit olyan, mint a gyereknevelés. A kezdeti időkben nyilván ott kell lenni segítőként, de aztán nincs folyamatos felügyelet alatt, tehát nem kell állandóan öntöznöm, nem kell vegyszereket használnom, nem kell folyamatosan metszenem, ellátnom tápanyaggal.

A fenntarthatóság röviden megfogalmazva számomra azt jelenti, hogy a kert nélkülem is él és élni fog”

– mondja Androsovits Petra, a Fenntartható kertek verseny elindítója és a Csodás kertem magánarborétum tulajdonosa.

Mindjárt az elején szögezzük le, hogy ebben a cikkben alapvetően a díszkertekről lesz szó, nem a haszonkertekről. Arról, hogy milyen a jó kert, általában megoszlanak a vélemények: sokaknak stílus, másoknak pénztárca, megint másoknak ráérés függvénye. Ha viszont figyelembe vesszük a klímaváltozás hatásait és a biológiai egyensúlyt sem akarjuk még jobban felborítani, érdemes valóban természetes kertet kialakítanunk. Hogy ez mit jelent?

Kezdjük azzal, hogy különbséget teszünk ökológiai fenntarthatóság és gondozhatóság között.

„Még pár éve is összekeverték a kettőt a szakmában. Fenntarthatóként reklámozták az olyan technológiai megoldásokat, amelyek leegyszerűsítik a kerti munkát: hogy a robotfűnyíró, a kavicstenger, a csepegtető öntözés majd megoldja helyettünk. Ez viszont valójában a gondozhatóságról szól – és a jómódról.

Csakhogy a jó kert nem attól függ, hogy mennyi pénzed van.”

Ismerd meg a kertedet!

Ahogyan azt Petra és a fenntarthatósággal foglalkozó szakemberek is hangsúlyozzák, a legelső lépés mindig az, hogy megismerjük a saját kertünket – hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mit és hova ültetünk. Ilyesmikre kell választ találnunk:

• Milyen a talaj kémhatása? Milyen a föld? Kötött, homokos?

• Milyen a telek tájolása? Hova süt sokat a nap? Hol vannak az árnyékos, esetleg fagyzugos részek?

• Mennyi eső esik felénk? Milyen a talaj vízháztartása?

• Milyen a széljárás?

• Milyen növényeket örököltünk az előző tulajtól?

• +1: Tanulj a profiktól: erre nem elég a Facebook, hasznos könyveket is kell találnunk (ilyeneket ebben a cikkben is ajánlunk)

Az sem mindegy, milyen régióban élünk, hiszen ha belegondolunk (vagy felidézzük a tanulmányainkat), logikus, hogy más növények érzik jól magukat az Alföldön, mint a Mátrában. Ráadásul az átlag faiskolák és kertészetek kissé egyhangú kínálata mellett némi utánajárással a mai napig találunk olyanokat, amelyek a tájegységek őshonos növényeivel foglalkoznak, azokat lehet beszerezni tőlük. „Akkora a változatosság, a gazdagság, hogy lehetne mindenkinek másmilyen kertje. Ehelyett másolunk, trendeket követünk – a divatok miatt pedig néha akár egész kerteket kidobunk.

Ezért fogynak szerintem a nagy fák: jön az új lakó, és letarol mindent.”

Tanácsok a fenntartható kerthez

Amikor egy kert egyhangú, mert ugyanazt a sövényt meg pár növényfajtát ültetjük, amelyet mindenki más is; amikor a növényeket folyamatosan tutujgatni (tápozni, permetezni stb.) kell, különben megbetegednek, tönkremennek, amikor vegyszerezzük és az egyre forróbb nyarakon is locsoljuk a brit klímára való gyepet, akkor tulajdonképpen megerőszakoljuk a természetet – pedig a szövetségesünkké is tehetnénk. Az utóbbiról szól a fenntarthatóság, ahol megismerjük a talaj, a növények, az állatok és más élőlények komplex működését, és erre a tudásra építve tervezünk, ültetünk.

„Minden a megelőzéssel kezdődik. Azzal, hogy ismered a kerted tulajdonságait, aztán ezek szerint választod a növényeket. Rezisztens növényeket ültetsz, amelyeket eleve kevésbé támadnak meg betegségek, kártevők. A talajra sem úgy kell odafigyelni, hogy agyba-főbe tápozod, hiszen attól gyengék lesznek a növény szövetei.”

Minél nagyobb az eltérés a növény igényei és a kert adottságai között, annál több energia kell az életben maradásukhoz.

A fenntarthatóságnál sokan hangsúlyozzák a vegyszermentességet, ezek biológiai szerekkel való kiváltását. „Marie-Luise Kreuter írja a Biokert című könyvében, hogy biohalál nem létezik. Tehát teljesen mindegy, hogy te bioszerrel ölöd meg a kártevőket. Ha invázió van, manuálisan gyéríteni lehet, de nem cél a steril kert, amiben nincs egy tetű sem, mert akkor nincs katica és fátyolka sem. Hasonló a helyzet a gazokkal is. A ragadós galaj vagy a csalán például tápnövénye különböző hernyóknak.

Nem elég, hogy elülteted a nyári orgonát, amire majd mennek a pillangók, hiszen azoknak hernyóként is enniük kell.”

A biológiai sokféleség és egyensúly felé érdemes tehát törekedni, amelyhez sok türelem és alázat kell. Így viszont a kert önismereti úttá is válik. „Ne félj a kudarctól, tanulni tudsz belőle. Az is fontos, hogy örülj annak a pillanatnak, ahol éppen tartasz, hiszen a kert folyamatosan alakul. Hatással vagyunk a környezetünkre, változik a klíma, előfordul, hogy újra kell értékelnünk az eddigi munkánkat és újra kell indítani az egészet. A változást tehát tudni kell elfogadni és követni is.”

„Ez szerelem”: egy arborétum története

Petra arborétumának története nem a kert iránti vággyal indult: fuvaroztak, és kellett a hely a teherautónak. 25 éve pedig még természetes volt, hogy ha valaki családi házba költözik, akkor a kertnek is ki kell néznie valahogyan – ez akkor még nem térkövezést jelentett. A durván 5000 négyzetméteres telek zöme kukoricás volt, aztán ez fokozatosan megváltozott. „Sváb családból származom, onnan hozom a költségracionalizálást, és tudtam, hogy ezt a kertet lehetetlen például öntözni. Az adottságai miatt (300 méter hosszú) nagyon sok pénzbe és energiába kerülne, egy öntözőberendezés kialakítása pedig feldúlná a kertnek azt a részét is, ahova már ültettem. Nem értettem a kertészkedéshez, ezért műveltem magam, olvastam sokat, a nagy fordulópontot Marie-Luise Kreuter Biokertje jelentette.”

Ahogy gyarapodott a kert, Petra is elkezdte élvezni,

milyen jó a szabadban lenni és összeföldezni a kezét.

„Amikor eladtuk a teherautót, enyém lett az első része a teleknek, és amikor azt beültettem, motoszkálni kezdett bennem a gondolat, hogy miért is kell az a kukoricás hátul?” Ma már kissé naivnak tartja magát, hogy akkor azt hitte, majd a hátsó kertet is olyan pedánsan alakítja ki, mint az elsőt. „Egy nagy kerttel máshogyan kell gondolkodnod ahhoz, hogy jól érezd magad, hogy ne aprózd el magad és örömet okozzon a kertészkedés. Ez egy nagy elengedés. Közben a növények egyre jobban megbabonáztak. Ma már úgy olvasom a kertes szakkönyveket, mint a regényeket, és közben elképzelem, minek lenne jó helye nálam és hol. Ez szerelem.”

A szántó helyét birtokba vevő kert az egész élővilágot megváltoztatta. Androsovits Petra elmondása szerint eleinte egy madár sem tudott leszállni, a különböző növényekkel viszont megjelentek a beporzók, pillangók, méhek, dongók. „Minden évben érkezik egy új madárfaj, őket is meg kellene tanulnom felismerni. Jött szender, ami olyan, mint egy kis kolibri. Sok gyík van, köztük lábatlangyík is. A békák egy időre eltűntek, de nagy örömömre visszatértek. Az idei év volt az első, amikor baglyot is láttam.

Ez már az a szakasza a kertnek, amikor nem te vagy, hanem mi vagyunk.

Felelősséggel tartozol azért az életközösségért, amelynek helyet teremtettél.”

Versenyből közösség

A Fenntartható kertek versenyének ötlete részben dacból született. Petra egyre-másra találkozott olyan „jólfésült” kertekkel itthon, amelyek angol pázsittal hirdették magukat fenntarthatóként. „Gondolkodtam, hogy ha ezek a természetesek, akkor vajon az enyém milyen? Nyáron csak az új növényeket öntözöm, a gyepet csapadék függvényében nyírjuk, augusztusra pedig olyan kert, mint a természet, mert nincs öntözve.”

Amikor a verseny elhatározása megszületett, Petra először arról írt listát, mi nem nevezhet, például:

• angol pázsit,

• olyan kert, amelyet kertész tervezett,

• olyan kert, amelyet nem a tulaj épít és gondoz,

• amelyben formára vágott növények vannak.

A Fenntartható kertek versenyét először 2023-ban hirdette meg, ekkor rögtön 40 pályázat érkezett. Megkereste őt dr. Hajnal Klára is, aki itthon először doktorált fenntarthatóságból, később ezt tanította a Pécsi Egyetemen. A szakember nemcsak végigolvasta a pályázatokat, hanem a zsűri tagja is lett, és a mai napig tagja annak a Fenntartható kertek Magyarországon nevű Facebook-csoportnak is, amelyet Petra eredetileg a versenyhez hozott létre. 

„Igazából azt akartam, hogy beszélgessünk a fenntarthatóságról. Mára hihetetlenül nagy és sokféle tudás gyűlt össze a csoportban. Valaki a talajhoz ért jobban, más a haszonkerthez, van, aki a fákhoz és így tovább. Ez bátorított arra, hogy 2024-ben is legyen verseny.”

Idén ez annyiban módosult, hogy kifejezetten intézmények és települések számára hirdették meg – 21 pályázat érkezett, hamarosan az eredményekről is beszámolnak.

„Kezdettől fogva mindenki értette, hogy ez a verseny nem a győzelemről szól, hanem a szemléletről.

Hihetetlen, mennyire megnyíltak az emberek és élvezettel olvassuk egymás történeteit a kertjükről – ezek mögött egész életek vannak.”

Sándor Anna