Az év eleji életmódváltás ne legyen egyenlő az éhezéssel!
3 laktató téli saláta – recepttel
Év elején bizony sokan ugranak fejest a különféle diétákba. Gyakran az a céljuk, hogy június elsejére olyan testük legyen, hogy onnantól fogva csak és kizárólag fürdőruhában mutatkozzanak, hogy egy másodperc se vesszen kárba a befektetett rengeteg energiából és lemondásból – hogy aztán a párolt csirkemell–saláta–pohár víz menü harmadik napján legyen elegük az életből. Persze, mert nem kalkuláltak az unalommal, a monotonitással! Mondom, szerintem mit érdemes enni – ami egészséges, vitamin- és rostdús, laktat, és nem utolsósorban irtó finom is! Fiala Borcsa írása.
–
A lényeg: érezd jól magad!
Azt elöljáróban azért szeretném leszögezni, hogy én személy szerint azt a fajta életmódváltást tartom üdvösnek, ami hosszú távon is beépíthető az életedbe, amitől jobban érzed magadat a bőrödben, kiegyensúlyozottá tesz, és amivel változatosan finom, egészséges ételeket juttathatsz a szervezetedbe.
A pár évvel ezelőtti zöldséges kihívásom, amikor egy éven keresztül nagyon odafigyeltem arra, hogy sok és sokféle zöldséget, gyümölcsöt egyek, és ezt (csak hogy meglegyen a nyomás) dokumentáltam mindennap az Instagram-oldalamon is, számomra forradalmi változást hozott. Megtanultam elkészíteni az alap főzelékeken, salátákon, leveseken túl egy csomó más zöldséges ételt, a tudásomat pedig azóta is igyekszem bővíteni e téren.
Részben ennek köszönhetően ma már egyáltalán nem gond, hogy annyi zöldséget, gyümölcsöt egyek, amire még a dietetikusom is elismerően csettintene (de csak miután kért pár falat kóstolót).
Ha te is szívesen színesítenéd az étrendedet zöldségekkel, íme, pár könnyen összedobható téli saláta, ami után nem fogod sem egy csülökre, sem egy nagy tégely fagyira rávetni magad farkaséhesen.
1. Francia répasaláta
A legfiatalabb húgom igazi kozmopolita nőci, élt már egy csomó izgalmas helyen a világban. Ő mesélte a múltkor, hogy Franciaországban a boltokban lehet kapni nagy tégelyben ezt a salátát, ami olyan addiktív, hogy képtelenség abbahagyni. Én meg csak meresztgettem a szememet: hogyhogy erről még sohasem hallottam?
Nosza, több se kellett, amint hazaértem, már túrtam is fel az internetet, már szedtem is elő az aprítógépet, hogy én is megkóstolhassam azt az egyszerűségében is csodálatos salátát. (Apropó, aprítógép: óriási kincs ám, ha nincs neked még, szerintem szerezz be egyet izibe, rendkívül leegyszerűsíti az életet, ha nem kell kézzel reszelgetni mindent.)
Hat-nyolc darab répát meghámoztam, és felaprítottam – ha nincs aprítógéped, reszeld le. Összekevertem egy csokor felaprított petrezselyemmel, és három szál felaprított újhagymával, aztán ment rá az öntet: két evőkanál mustár, egy evőkanál méz, két evőkanál olívaolaj, só, bors, és egy citrom leve összerázva. Aztán egy ültő helyemben befaltam mind, úgyhogy most már úgy tudok fütyülni, hogy castingolhatnának a Híd a Kwai folyón című filmbe is.
2. Téli panzanella, azaz olasz kenyérsaláta
Erre a salátára már ránézni is gyönyörűség, olyan vidám és színes, az olívaolajban pirított kenyérnek köszönhetően pedig igazán kiadós is, simán elmegy egy könnyű ebédnek vagy vacsorának önmagában is. Gyökérkenyeret használtam hozzá, de ha kapsz jóféle kovászos kenyeret, az is remek.
A sütőben megsütöttem a rózsáira szedett karfiolt (sóval, borssal, olívaolajjal összeforgatva), mellé/alá bedugtam 10 percre (amíg aranybarnára pirult) két-három marék nagyobb kockára vágott kenyeret, amit meglocsoltam olívaolajjal. A pirított kenyérkockákat tálra rendeztem, ment mellé a karfiol, olajbogyó, koktélparadicsom, aszalt paradicsom, kapribogyó, újhagyma, retek félbe-negyedbe vágva, bazsalikomlevélkék, de mehet rá cukkini, kígyóuborka is. Összekevertem 2 evőkanál balzsamecetet 3 evőkanál olívaolajjal, azzal nyakon öntöttem, és hagytam kicsit állni.
3. Sütőtökös feketelencse-saláta
Ez az igazi téli saláta, szezonális alkotóelemekkel, lélekvidámító színekkel és olyan ízvilággal, hogy lehetetlenség nem pukkadásig enni magadat belőle. Egy bögre fekete lencsét beáztattam vízben pár órára (ha ez elmarad, az sem baj egyébként, hamar megfő úgy is). Aztán kis sóval, bő vízben feltettem főni.
Nagyon szeretem a fekete lencsét, nemcsak a szexi gót színe miatt, hanem azért is, mert a héja vastagabb, mint a lencserokonaié, ezért nem fő szét, és „harapnivaló” a textúrája is.
Amíg a lencse fő, sütőben puhára sütöttem egy fél sütőtököt (vagy az egészet félbevágva, a másik felét pedig felhasználom másnap muffinba, rizottóba, esetleg gnocchinak vagy vöröscurrys, kókusztejes krémlevesnek készítem el).
Ebből a salátából nem lehet és nem is érdemes kis adagot készíteni, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, úgyhogy egy nagy tál aljára halmoztam a megfőtt lencsét, arra ment felkockázva a meghámozott, magjaitól megszabadított sütőtök, egy kevés újhagyma felszeletelve, másfél narancs felkockázva, 100 gramm feta sajt elmorzsolva, és a tetejére gránátalmaszemek.
A gránátalmát én úgy szoktam megpucolni, hogy négybe vágom, majd egy mély tálba vizet eresztek, és abba mártva szedegetem ki óvatosan a szemeket. Így a konyhát sem spriccelem össze a mélypiros lével, és a bosszantó fehér részecskéktől is egyszerűbb megszabadulni, azok ugyanis könnyűek, így felúsznak a víz felszínére, míg a gránátalmaszemek lesüllyednek.
Amikor kész voltam, csak leöntöttem a vizet róla, és már hintettem is a salátára a rubintszemeket. A tetejére kevés extraszűz olajat is locsoltam, aztán halkan dorombolva bekebeleztem az egészet.
Mindenkinek kellemesen kiadós téli salátázást kíván,
A képek a szerző tulajdonában vannak
