–

Rosszul szigetelt tetőtéri lakásban élek, a forró nyári napok még perzselőbbnek, fullasztóbbnak érződnek idebent, úgyhogy ha 28 fok fölé kúszik a hőmérséklet, a sütőt teljesen ignorálom, majd bolond leszek magamnak még jobban befűteni. Sőt, igyekszem a hőkibocsátást a lehető legkisebbre minimalizálni. Ezzel együtt enni muszáj – a bonyolult, időigényes fogásokat azonban érdemes ilyenkor inkább valami nagyon ízes, de könnyen összeállítható dologgal kiváltani. Két olyan tésztasalátát hoztam neked, ami azon melegében, egytálételként is fogyasztható, de ha beteszed a hűtőbe, akkor simán megállja a helyét másnap, akár melegítés nélkül is tésztasalátaként.

1. Laskagombás üvegtészta

Az üvegtésztát a csomagoláson olvasható leírás alapján elkészítem, ami általában így néz ki: forralj fel egy nagy bödön vizet, abba dobd bele a tésztát, zárd el alatta a gázt (hohó, ezzel is hogy spórolunk, figyelj!), majd öt perc elteltével szűrd le a kész tésztát, és öblítsd át hideg vízben – így megakadályozhatod, hogy összeragadjon.

A laskagombákat egyenként hosszú szálakra tépkedem. Persze, ha szeretnéd, te apríthatod késsel is, de nem muszáj. Csak fogd meg a gombacsokrot, hasíts le egy-egy gombát belőle, és az ernyős kalapjából indulva szedd három-négy milliméteres szálakra. 

Egy serpenyőben három evőkanálnyi szezámolajra dobom a fűszereket: két összevágott csilipaprikát, pár gerezd fokhagymát, gyömbérport, majd hozzáteszem a gombákat, és időnként kevergetve megpirítom pár perc alatt. Akkor öntök rá három evőkanál szójaszószt, két evőkanál osztrigaszószt, teszek hozzá egy marék friss babcsírát, egy marék spenótlevelet, ha van otthon, akkor mehet bele újhagyma is, felkarikázva (a zöldje is!), ezekkel már csak egyet fortyantok az egész miskulancián, aztán rádobom a rizstésztát, és kész is vagyunk. Tálaláskor megszórom szezámmaggal.

Osztrigaszósz (nam mun hoi)

A kantoni konyha alapdarabja, de a kínai, thai, maláj és vietnámi konyha is előszeretettel használja. Harminc százalék osztrigakivonatot tartalmaz, de nem olyan erőteljesen lábszagú, mint a halszósz, és nem olyan magas sótartalmú, mint a szójaszósz. Inkább ízesítsünk vele, de ne főzzük túl sokáig, a hosszú hőkezelés miatt ugyanis veszíthet aromájából. 

Az osztrigaszósz egyébként nem olyan nagyon régi alapanyag, ha hihetünk a megszületése körülményeiről szóló legendának: 1888-ban találta fel merő véletlenségből egy Lee Kum Sheung nevű illető, aki véletlenül a rezsón felejtett egy fazék fővő osztrigát, ami aztán így egy gazdag aromájú, sűrű, édes, barna lévé koncentrálódott, amit Lee ízesítőként szolgált fel onnantól fogva a vendégeinek.


2. Csípős, zöldséges tésztasaláta

Ismét a tészta elkészítésével kezdem, ezúttal az ázsiai boltokban kapható ramen tésztát használtam, de ha nem akad épp ilyesmi a közeledben, akkor az is szuper, ha a zacskós leves hullámos tésztáját készíted el (tudod, ami úgy néz ki, mint Justin Timberlake haja anno) az instrukciók szerint.

via GIPHY

Egy nagy tálba teszem a tésztát, mellé retket és kígyóuborkát karikázok, a sárgarépát krumplihámozóval vágom vékony csíkokra, mehetnek bele csírák is, ha szereted, újhagyma, és felaprított, vékonyra szeletelt lilakáposzta. Az egész hóbelevancot aztán alaposan összekeverem a szósszal, amit a következő alapanyagokból készítettem: két evőkanál földimogyoróvaj, egy evőkanál szezámolaj, egy evőkanál sriracha, két evőkanál rizsecet, egy evőkanál méz, négy evőkanál szójaszósz, egy gerezd zúzott fokhagyma, egy kiskanál őrölt gyömbér.

Vigyázat, addiktív!

Sriracha (ejtsd: sziracsa)
Thai eredetű szósz, állítólag Si Racha városából származik, a thai és a vietnámi konyha előszeretettel és széles körűen alkalmazza mártogatósnak, omlett tetejére vagy épp a Pho levesbe. Olyan népszerű, hogy még dokumentumfilmet is készítettek róla 2013-ban. Friss csilipaprikából készül, amihez ecetet, fokhagymát, sót és cukrot adnak.


Fiala Borcsa

A képek a szerző tulajdonában vannak