–

Feldobott a Facebook egy két évvel ezelőtti emléket, ahol a jóllakottan, mosolygós kép fölé a következő szöveget fűztem:

„Ezen a képen a következő dolgok nem látszanak: 24 hónapig érlelt sonka, olasz sajtok, marhatatár, kacsamáj, briós, ravioli, vajas, házi morzsás rántott hús, mézes, cuppogós oldalas, Rákóczi túrós, tiramisu, sajttorta, prosecco, és két órányi nevetés. De egytől-egyig rajta vannak.” 

Az encsi Anyukám mondta étterem tulajával mosolygok a képen egy kiadós ebéd után. És ahogyan olvastam a felsorolást, elgondolkoztam azon, hogy vajon az ott elfogyasztott dolgokból mi maradt meg mára az életemben? Hát, kábé semmi, legfeljebb a kétórányi nevetés, azt még most is szabad nekem. 

Úgy vagyok a dupla bélműtéten átesett testem állapotával, hogy néha bírom, néha meg azt érzem, hogy rettenetesen nehéz feladatot kaptam: lemondani egy rakás dologról, amit szerettem, folyamatosan önmegtartóztatni, és ha a párom hazajön a szomszéd sarki retró cukrászdából azzal a tökéletes krémessel, amit sehol máshol nem tudnak úgy elkészíteni,

olyankor tényleg úgy érzem: lehetetlen örökké nemet mondani.

Pedig nincs sok választásom, mert ha nem tartom be a szabályokat a napi háromszor szedett gyógyszer mellett (fogalmam sincs, enélkül például mi lenne velem), akkor kínkeserves órák következnek. Ha este hat után eszem, akkor nem alszom, mert az elfogyasztott táplálék pár órán belül áthalad a rendszeren. Na, kitaláljátok, milyen elindulni nappal bárhová, ha még éjjel is felkelek, olyan szélsebes a tápanyagcsatornám?

De nem akarok kizárólag keseregni, csak mostanra lett sok a „de hát akkor mégis mit eszel?”, a „te jóég, mennyit fogytál!” a „jössz fröccsözni?”, a „csak egyet igyál, annyitól nem lesz bajod”, és a „hogy bírod ki alkohol nélkül?” kezdetű kérdésekből. Eljutottam oda, hogy megkérem az ismerősöket, hogy ne, egyszerűen ne tegyék fel ezeket a kérdéseket. 

Az életem átalakult, az utazásaimat és a kilépést az otthonomból egy előre feltérképezett „klotyótengelyen” tervezem meg, a bulis barátokkal kevesebbet járok vacsorázni, és ha el is megyek, nem eszem, iszogatós partin pedig egyelőre furcsa pia nélkül létezni, de kezdem megszokni, és az Insta feedem is átalakult: csak egészséges recepteket dob fel a rendszer, nem követek már senkit, csak olyanokat, akik az új étrendemhez nyújtanak inspirációt.

Valahogy minden megy tovább, de a legnehezebb, amikor mellettem marhapörit és túrós csuszát esznek.

Látszólag nem olyan nagy baj ez, hiszen élek, és magamévá tettem a mondást: örülhetek, hogy lyuk van a seggemen, és szelel (és tényleg, bocs érte).

Nézzétek el nekem mindezt, csak most egy kicsit válságban vagyok. Majd ez is elmúlik. Amit a testemért teszek, az viszont nem múlik el. Életemben nem volt még ennyire szép a bőröm, és klassz megtapasztalni, hogy milyen csuda dolog felébredni egy fesztiválos nap után másnaposság nélkül, míg a többiek vállvetve kornyadoznak.

A következő két receptem is az új életrendembe illeszkedik: egy hideg és egy meleg, nevezzük őket salátának. Ami közös bennük, az a sós lében ázott kecskesajt.

Fogadjátok őket szeretettel, és ne legyintsetek előre, mert mindkettő jó kiadós.

Mézes-mustáros friss kerti zöldségek dióval és sós lében ázott kecskesajttal

Ez az étel olyan friss, mint az első reggeli napsugár ölelése a tavaszi harmatos pázsiton, annyira egészséges, mint a sós tengeri fuvallat, és olyan üde, mint egy gondtalan gyermeknevetés. Giccs, de ez van.

A dió kiválóan kiegészíti a mustár és a méz zamatosságát, és mindezek úgy simulnak a kerti zöldségekre, mint a legjobb zsír a tökéletesre sütött húsra. (Csak nem olyan finom, de ne törődjetek vele.)

Elkészíteni legalább annyira egyszerű, mint kitölteni egy pohár vizet, nem kell hozzá túl nagy konyhai tudomány, úgyhogy már sorolom is, mire lesz szükséged az elkészítéséhez.

Hozzávalók:

– 1 db kígyóuborka
– 15 szem koktélparadicsom
– 1 db kápia
– két marék dió
– 125 gramm sós lében ázott kecskesajt (ebben szinte nincs is laktóz)
– fél csokor friss petrezselyem
– két szál friss menta
– 1 evőkanál mustár
– 2 evőkanál olíva
– 1 evőkanál méz
– só és bors

Elkészítése:

1. Az uborkát és a kápiát kábé 1×1 centis kockákra vágom. A paradicsomokat negyedelem. Majd az egész alapot egy nagy keverőtálba helyezem.

2. Egy külön ibrikben összerázom (vagy keverem) a mustárt, az olívát és a mézet, sózom, borsozom, majd ha teljesen sima öntetet kaptam, ráöntöm a zöldségalapra.

3. A diókat durvára töröm, és ezt is hozzáadom a többihez.

4. Alaposan összeforgatom. Majd a kecskesajt felét belemorzsolom, és azzal is alaposan összekeverem, hogy minden részre jusson.

5. Felaprítom a petrezselymet meg a mentát, és ezekkel is szépen összekeverem.

6. Ha mindezzel megvagyok, a maradék kecskesajtot a tetejére morzsolom, és már tálalhatom is.

Tökéletesre pirított édesburgonya lilakáposztával és kevert salátával

Na, ez meg a másik. Zéró kihívás, hiányos konyhai tapasztalattal is meg lehet csinálni. Ér próbálkozni, ér elbukni közben, de garantálom, hogy nem fogsz. 

Az édesburgonya selymes, kellemes íze prímán passzol a lilakáposzta karakteréhez, mindezek mellé pedig a rukkolával vegyített zöldek csatlakoznak a sós lében áztatott kecskesajttal. Ezen a tányéron minden részlet tökéletes úgy, ahogy van. Én sütöttem bele koktélparadicsomot is, de enélkül is tökéletes, csak kevésbé lesz dzsúszi.

Hozzávalók:

– 2 db édesburgonya
– negyed lilakáposzta
– 6-7 szem koktélparadicsom
– 125 gramm sós lében ázott kecskesajt
– rukkolát is tartalmazó zöld kevert saláta
– egy fej fokhagyma
– 2 evőkanál olívaolaj
– fél citrom leve
– só és bors

Elkészítése: 

1. A krumplit és a lilakáposztát durva darabokra vágom, kábé falatnyi nagyságúak legyenek. Majd egy kókuszzsírral kikent tepsibe helyezem őket.

2. Rádobok néhány koktélparadicsomot, és egy egész fokhagymát becsomagolok alufóliába, miután levágtam a csúcsos részét, és meglocsoltam olívával.

3. Kábé negyven perc alatt szép pirultra sütöm a sütőmben 180 fokon. (Sütője válogatja, közben csekkold.) Nagyjából a huszadik percnél kiveszem a sütőből és rámorzsolom a sajtot, hogy az is szépen megsüljön.

4. Ha kész, kiveszem a sütőből, és alaposan lehűtöm, mondjuk, szobahőmérsékletűre.

5. A fokhagymák belsejét kinyomkodom egy tálba, és adok hozzá olívát, citromlevet, sót és borsot, majd simára keverem.

6. A zöldsalátát megmosom, megszárítom, egy tálba rakom, hozzáöntöm a kihűlt zöldségeket és a szószt, majd alaposan összekeverem őket az öntettel.

Jó étvágyat kívánok az ételekhez!

Szentesi Éva

Kiemelt képünk illusztráció! (Forrás: Getty Images/Westend61)

Az ételfotók a szerző tulajdonában vannak