-

Hirdetés

Az online térben való közlekedés olyan könnyűnek és természetesnek tűnik, és a gyerekek olyan magabiztosan eligazodnak benne technikailag, hogy ez könnyen megtéveszthet minket.

Sajnos az iskolák többségében nem oktatják az internet és a média rejtelmeit, otthon a családok természetesnek veszik, hogy „ezt ő már tudja”, és a szülők idő hiányában nem is ülnek a gyerekek mellett addig, amíg rutint nem szereznek. Elhiszik, hogy felkészültek, hogy értik, mi, hogyan van – hiszen a kölykök pillanatok alatt megtanulják kezelni az eszközöket.

Ennek viszont nagyon súlyos következményei vannak. Hogy csak a legfrissebb nemzetközi vizsgálatokból szemezgessünk:

minden második tizenéves lány anorexiát népszerűsítő oldalakon kóborol, a hét-tíz éves srácok egyik legnépszerűbb keresőszava a pornó, minden negyedik gyerek áldozatává válik online zaklatásnak, és a tizenéves lányok kétharmada már szextingelt (azaz küldött magáról meztelen képet valakinek).

Most persze elkezdhetünk amiatt hüledezni, hogy hát, micsoda világ ez! És persze, tényleg micsodavilág. Csakhogy ez a világ a mi jelenünk.  Ebben élünk, és jó eséllyel még egy ideig ebben is fogunk élni. Ott lapul a mobiltelefon a zsebünkben, használjuk az internetet, és lefogadom, hogy a karácsonyfák alatt is  sok gyerek keresi majd izgatottan a laptop vagy tablet alakú dobozt. Fel kell tehát készülni arra, hogy a gyerekeinknek ne csak a nappaliban legyünk „elég jó szülei", hanem a digitális térben is.

Ehhez pedig a következő a tíz pontot ajánljuk megfontolásra, megvitatásra, ízlelgetésre. Nemcsak szülőknek, hanem politikusoknak, telekommunikációval foglalkozó cégeknek, webfejlesztőknek is. Mert mindannyiunk közös felelőssége, hogy mennyire teremtünk a gyerekeinknek barátságos és biztonságos környezetet a neten.

1. Minden gyereknek joga van az internethez való hozzáféréshez

Megfizethető és elérhető internetre van szükség, amit a gyerekek szabadon használhatnak. Az EU egy 2012-es felmérésében például a depriváció (azaz a nélkülözés) egyik formájának számított, ha egy gyermeket nevelő családban nincs internet. Mondhatjuk, hogy azért ez túlzás, de ha belegondolunk, hogy milyen hátrányokat szenved el (az iskolában, a munkaerőpiacon stb.) az, aki nem használhatja a netet, akkor azért lassan kijelenthetjük, hogy az internet alapjoggá válik. Ami pedig feltételezi a digitális írás-olvasás képességét is.

Hiszen az internet nem önmagáért való alapjog, hanem azért is fontos, mert rajta keresztül magához a világhoz jut el a gyerek.

2. Minden gyereknek joga van arra, hogy életkorának megfelelően élvezze az internet nyújtotta előnyöket

Segítenünk kell őket abban, hogy az életkoruknak és a fejlettségi szintjüknek megfelelő tartalmakkal találkozzanak. Azaz akkor, amikor az internet segítségével tanulnak, pihennek, szórakoznak vagy információt keresnek. Sajnos jelenleg hatalmas hiány van jó minőségű magyar nyelvű internetes gyerektartalmakban!

3. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy felkészítsék az internet használatára

Joga van megismerni a média, az online kommunikáció és az internet működését, jellemzőit. Joga van arra, hogy nyíltan beszéljenek előtte a problémákról. Sok szülő aggódik a gyerekéért, hogy ne sérüljön az online térben (ne zaklassák, ne éljenek vissza az adataival, ne közösítsék ki stb.), viszont

az aggodalom önmagában senkit nem óv meg semmitől. A tudás, a tapasztalatok és a segítség viszont annál inkább.

4. A gyerekeknek joguk van az erőszakkal és kizsákmányolással szembeni védelemre az online térben is

Vagyis arra, hogy biztonságban legyenek az interneten. Különösen fontos, hogy ne éljenek vissza a képmásukkal (a gyerekekről készült fotókkal), ne használják őket szexuális vagy egyéb visszaélésekhez, ne váljanak verbális zaklatás vagy kirekesztés áldozatává.

Az interneten a kockázatok, az előnyök és a lehetőségek kéz a kézben járnak. Tudnunk kell, hogy azok a gyerekek kiszolgáltatottak és sérülékenyek az online térben, akik az utcákon, iskolákban is. Viszont az online tér a gyerekek döntő többsége számára egyáltalán nem veszélyesebb közeg, mint az offline!

5. Minden gyereknek joga van arra, hogy elmondhassa a véleményét, és azt figyelembe is vegyék

Az interneten bárki (és mindenki) elmondhatja, hogy mit gondol – néha névvel, sokszor név nélkül. Az anonimitás, amit az internet biztosít, legalább annyira előny, mint kockázat. A gyerekek (ha megtanulják az önkifejezés, a kritika és a véleményalkotás megfelelő módjait) sokat tanulhatnak a véleménynyilvánítás szabadságáról, és arról, hogyan tudják ezt úgy gyakorolni, hogy az ne sértse mások jogait (azaz például ne legyen erőszakos, bántó).

Vigyáznunk kell azonban rájuk, és meg kell tanítanunk nekik, hogy a szavak, képek, hangulatjelek is lehetnek bántóak. Tisztában kell lenniük azzal, hogy milyen hatást vált ki egy-egy mondat vagy tett akkor is, ha ő nem látja a másik arcát (azaz nem szembesül tette következményeivel).

6. A gyereket érintő ügyekben az ő legfőbb érdekének kell érvényesülnie – az interneten is

Minden gyerek egyedi „gyártmány”, ezért lehet általánosságban igaz, hogy egy 12-14 éves gyerek már vidáman elszörfölgethet a neten. Ám az is előfordulhat, hogy a mi gyerekünknek még iránymutatásra, támogatásra, vagy egyszerűen csak segítő jelenlétre van szüksége egy felnőtt részéről. Ez nem jó vagy rossz – egyszerűen csak így van. Alkalmazkodjunk a gyerekünk szükségleteihez, és mindenkor az ő egyedi érdekeit védjük. Időnként akár azzal szemben is, amit ő szeretne.

7. Minden gyereknek joga van ahhoz, hogy az internet segítségével részt vehessen az őt érintő ügyekben

Habár az internetet alapvetően a tömegmédia használja, és mások által gyártott műsorokat töltenek le, néznek, olvasnak a gyerekek, azért van esély arra, hogy maguk is alkotókká váljanak. Videókkal, blogokban, cikkekben mondhatják el a véleményüket, és válhatnak a világunk aktív alakítóivá. Internet nélkül például a WMN-en sem olvashatnátok hétről hétre egy 17 éves vidéki lány írásait. (És az micsoda veszteség lenne!!!)

8. Az internet segítségével jobb szülők lehetünk

Az internet a gyerekek és felnőttek, szülők közötti jobb partnerséghez vezethet. Azt szoktuk mondani, hogy a gyerekeink „digitális bennszülöttek", míg mi „digitális bevándorlók" vagyunk. A generációk közötti szakadék  azonban nem kell, hogy olyan mély legyen, és lassan meghaladottá válhat ez a megkülönböztetés. A net a mindennapi életünk része, és a szülők is értenek hozzá.

Kutatások bizonyítják, hogy ha a szülők magabiztosak a neten, a gyerekeiknek is jobb tanácsokat tudnak adni, ami nem azt jelenti, hogy kioktatják a gyereket, hanem hogy partnerként együtt használják a netet – kölcsönösen tanítják egymást.

Ez a partnerség pedig egy teljesen más minőségű szülői modellhez vezet!

9. Minden gyereknek joga van arra, hogy a szülője is betartsa a szabályokat

Ez elsőre furának tűnik, de ha belegondolunk, a szabálykövetés nekünk szülőknek sem könnyű. Például mit válaszolunk, ha a gyerek még csak 11 éves, de már minden osztálytársa fent van a Facebookon, tehát ő sem akar kimaradni a buliból. Hm? Akkor vagyok elég jó szülő, ha teljesítem a kívánságát, vagy akkor, ha visszautasítom, és betartom azt a szabályt, hogy 13 évesnél fiatalabb nem lehet a közösségi oldalon. Nem könnyű helyzet, amiben nem lehet egyszerűen igennel vagy nemmel válaszolni. Mert persze, a szülőnek is be kell tartania a szabályokat, de ha ezt nem egészíti ki támogató beszélgetéssel, a gyerekkel való közös gondolkozással, alternatívákkal, akkor pillanatok alatt ott találhatja magát, hogy a gyerek gyártott magának egy hamis profilt, ami alatt vígan (és titokban) netezik – annak minden kockázatával és veszélyével együtt.

10. Minden gyereknek joga van arra, hogy ne csak aggódjanak érte, hanem mindent meg is tegyenek azért, hogy biztonságban legyen az interneten

A múlt században, amikor megjelentek a gőzvonatok, az angolok hoztak egy szabályt: felismerve a vasparipában rejlő veszélyeket, minden jármű előtt egy embernek kellett haladnia, piros zászlót lengetve, hogy felhívja a figyelmet a közeledő veszélyre. Idővel a vonatok egyre gyorsabbak lettek, így a piros zászlós emberek elmaradtak. Mégsem lett több a baleset. Miért? Mert az elején túlaggódtuk egy új technikai vívmányban rejlő potenciális veszélyeket. Mert azt hittük, hogy mi emberként mindent kontrollálni tudunk (és ez dolgunk is) – de kiderült, hogy valójában ez nincs így. Mert megismertük a vonatokat, és tudjuk mire számíthatunk, ezért elkerülhetjük a baleseteket. Mert a tudásunk része, hogy hogyan tudunk biztonságosan utazni – megtanítják a szüleink.

Az internet egy szupersebes vonat, és nincs ember, aki előtte tudna szaladni a piros zászlójával. Erre nincs is szükség. Tudásra, ismeretre, felkészültségre, és elég jó digitális szülőkre viszont annál inkább.

Dr. Gyurkó Szilvia