Belépsz egy klubba, és már gyanúsított leszel? – A razziák nem orvosolják a drogproblémát

–

Pogány Induló és T. Danny kipécézése, házkutatás ByeAlexnél, a fővárosi Dojóban tartott pupillavizsgálatok és vizeletminták, bilincsbe vert fiatalok, klubok bezárással való fenyegetése, vagy épp Pintér Sándor kijelentése arról, hogy betiltanák a drogok említését különböző művekben – az elmúlt hónapokban egymást érték a nagy visszhangot keltő ügyek, amelyekkel a kormány azt a látszatot próbálja kelteni, hogy a zéró tolerancia nevében komoly akciókat indítanak a szerhasználók ellen.

Mindeközben Sárosi Péter jogvédő, drogpolitikai szakember szerint ezek a razziák nemcsak túlzóak, hanem teljesen hatástalanok is. „Nem lesz kevesebb szerhasználó, és a drogterjesztők elleni eljárásokban sem hoznak valódi eredményeket. Az ombudsman már 2006-ban megfogalmazta azt, hogy ezek az akciók aránytalanul nagy sérelmet okoznak a fiataloknak.”

A szombati esemény szervezői szerint ezért is van szükség arra, hogy a társadalom közösen mondja ki: a félelemkeltés helyett józan, emberséges drogpolitikára van szükség. A szervezők azonban nem pusztán valami ellen szeretnének tiltakozni, hanem valamiért is.

„A klubkultúra, a zene és a tánc mind valódi értékeket hordoznak, ezek szabadságáért szeretnénk kiállni. Ezek a rendőri fellépések tönkreteszik a szórakozást, és azt sugallják, hogy ha valaki belép egy klubba, az máris gyanúsított”

– jegyzi meg a drogpolitikai szakember, aki szerint problémás az is, hogy más ügyekben nem mutatnak hasonló buzgóságot a hatóságok. Ilyen például a szórakozóhelyeken előforduló szexuális zaklatások visszaszorítása, a kistelepüléseken élőket rettegésben tartó erőszakos, uzsorás dílerek elleni fellépés, vagy az, hogy bizonyos budapesti kerületekben a szerhasználók már a lakóházak lépcsőházaiban bukkannak fel.

„Azt sem látom, hogy családon belüli erőszak ügyében olyan elszántan nyomoznának, mint amikor egy tinédzser táskájában kutatnak fű után, vagy amikor egy zenészhez hajnalban tizenöt rendőr érkezik kutyákkal”

– mondja Sárosi Péter.

A szakember hozzáteszi, vannak helyzetek, amikor valóban szükség van a rendőrségre, de az, hogy békésen táncoló fiatalok közül 211 emberből 16 fogyasztót elkapnak, aligha tekinthető komoly eredménynek. „Mit kezdünk ezekkel a fogyasztókkal? Mitől lesz jobb a társadalom attól, hogy őket kriminalizáljuk?”

A 16 évesek közül is egyre többen nyúlnak szerekhez

Sárosi Péter szerint a kormány drogellenes háborúja nem arról szól, hogy a döntéshozók aggódnának a fiatalok, az emberek egészségéért. Sokkal inkább arról, hogy erőt demonstráljanak, megnyugtassák a szavazóikat, és azt mondhassák: rendet tartanak, keményen fellépnek a szerhasználókkal, terjesztőkkel szemben.

„Miközben ha tényleg tenni akarnának valamit, akkor leülnének szakemberekkel, és kidolgoznának egy nemzeti drogstratégiát. Ilyen ugyanis öt éve nincs Magyarországon”

– teszi hozzá a jogvédő, aki úgy véli, a razziákkal, házkutatásokkal azokat a hangokat – többek között zenészeket, influenszereket – próbálják megfélemlíteni, akik kritikát fogalmaznak meg a kormánnyal szemben. „Ha megfogalmazol egy negatív véleményt, akkor számíts rá, hogy figyelni fogunk, akár rendőrök is felbukkanhatnak az otthonodban. Ha viszont beállsz a sorba, mint Curtis vagy Dopeman, akkor védett vadként bánnunk veled.”

Azonban a hatástalan razziák és nagyot mondó kijelentések elterelik a figyelmet a valódi problémákról. „Nagyon sok család szenved ma függőség miatt. Az éjszakában pörög a kristály és a kokain is.

A 16 évesek körében az ESPAD-felmérések azt mutatják, hogy Magyarországon romló trendek figyelhetők meg a szerhasználatban, és ebbe nemcsak a drogok, hanem az alkohol is beletartozik”

– részletezi Sárosi Péter.

Bár a kormány immár 15 éve hirdet zéró toleranciát a kábítószerekkel szemben, a valóság egészen riasztó számokat mutat. Az ESPAD legfrissebb adatai szerint a magyar 16 évesek 4,6 százaléka már használt ecstasyt – 3,5 százalékuk az elmúlt évben is fogyasztotta. Ezzel Magyarország az élmezőnybe tartozik Európában:

az ecstasyhasználat előfordulása itthon nagyjából kétszerese az európai átlagnak.

Hasonlóan kedvezőtlen a helyzet amfetaminnál (speed) is: a 16 évesek 4,3 százaléka próbálta már, és 3,2 százalék az elmúlt évben is használta.

Sárosi Péter szerint az is figyelemre méltó, hogy a nemi különbségek mára szinte teljesen eltűntek a szerhasználatban. „Tíz éve még jelentős olló volt a fiúk és a lányok között – a fiúk jóval több szert fogyasztottak. Ez az olló most gyakorlatilag bezárult: a legfrissebb felmérések azt mutatják, hogy a lányok nagyjából ugyanolyan arányban drogoznak, mint a fiúk.”

Nulla párbeszéd a szakmával

Az agresszív fellépés tehát nem megoldás – felmerül a kérdés, hogy akkor mi lenne az? A jogvédő szerint a döntéshozóknak szakemberek bevonásával először fel kellene térképezniük a problémák gócpontjait, majd közösen megoldásokat keresni. Ehelyett az ország vezetői kineveztek egy olyan drogügyi kormánybiztost, Horváth Lászlót, aki hajtóvadászatokkal és kizárólag rendészeti eszközökkel próbálja kezelni a helyzetet – amely Sárosi Péter szerint egyenesen kontraproduktív.

A szakember azt mondja, a Magyar Addiktológiai Társaság több levelet is küldött Orbán Viktornak, Takács Péter egészségügyi államtitkárnak és Horváth László drogügyi biztosnak – ám csak üres, semmitmondó válaszokat kaptak.

„Nulla párbeszéd van a szakmával. Olyan konferenciákra sem hívnak meg hiteles szakembereket, ahol pedig alapvető lenne a jelenlétük.”

A drogpolitikai szakember ugyanakkor hangsúlyozza: vannak pozitív folyamatok is. Hiszen egyre többet beszélünk a függőségekről, azok okairól és a gyógyulás lehetőségeiről, és számos alulról jövő kezdeményezés jött létre, amelyek biztonságos teret kínálnak a felépülni vágyóknak.

Sárosi Péter szerint hosszú út vezet odáig, hogy Magyarországon valóban hatékony drogstratégia működjön. A józan drogpolitika egyik alappillére a megelőzés, amely nem merülhet ki abban, hogy rendőrök tartanak elrettentő előadásokat iskolákban a drogokról.  

„Kérdéseket kellene feltenni azzal kapcsolatban, hogyan érzik magukat a fiatalok. Vannak-e módszereik az érzéseik kifejezésére? Hogyan kezelik a szorongásaikat? Mi történik a családokban?” – sorolja Sárosi Péter, aki szerint a második és harmadik pillér az ellátás és az ártalomcsökkentés, vagyis azok a programok, amelyek segítenek megelőzni a baleseteket, haláleseteket – akár a szórakozóhelyeken is.

A negyedik pillér pedig a kínálatcsökkentés, amelyet a kormány most gyakorlatilag az egyetlen fontos feladatnak tart. „Igen, foglalkozni kell a terjesztőkkel is, ez elsősorban a rendészet feladata. De ennek semmiképpen sem szabad a fogyasztók kriminalizálásába torkollnia.”

A függőség – legyen szó szerencsejátékról, alkoholról vagy különféle szerekről – a fájdalomcsillapításáról és a szorongás elnyomásáról is szól. Olyan kapaszkodók hiányáról, amelyekhez felnőttként is nehéz lenne hozzáférni, kamaszként pedig szinte lehetetlen. Nemrég egy székesfehérvári lányrehabon jártunk, ahol három ott lakó tinédzser személyes történetével osztotta meg velünk tapasztalatait. Ha teheted, ezt is olvasd el.

Kaiser Orsolya