A pironkodva vetkőzést, „kötelező” borotválást el lehetne már felejteni

–

1.

A doktornő a nőgyógyászati találkozó legfontosabb részének tartja a beszélgetést és a tapasztalatcserét. Ars poeticája így szól: „A vágyam az, hogy minden nő értse és szeresse a teste működését és én ehhez csak asszisztálni tudjak. Én is nő vagyok, volt már hüvelygombám, láttam sok negatív terhességi tesztet és egy-két pozitívat is. Szenvedtem visszatérő húgyúti fertőzéstől, feszengtem STD-ambulancián, hánytam kukába nyolchetes terhesen, ültem tanácstalanul az ágy szélén az éhes újszülöttemmel. Emlékszem az elveszettség érzésére is, arra, hogy milyen megnyugtató volt a szakmán belül megtalálni a válaszokat.”

2.

Úgy véli, nincsenek „női bajok”, amelyekről csak azután beszélhetnénk, hogy a férfiak kimentek a szobából.

Egy nő egészségi problémája a háztartásban élők mindegyikét érinti valamilyen formában. „Ha anya rosszul van, akkor mindenki rosszul van. Ha a barátnőd rosszul van, akkor te sem vagy annyira jól.” Benkovics Júlia tapasztalata az, hogy a férfiak egyre támogatóbbak. „Van, hogy hozzák a partnereiket, és ők is szeretnék, hogy legyen végre jobb mindkettőjüknek.”

3.

Úgy tapasztalja, a tinédzserek egyre tudatosabbak a testük működését illetően, sokat segít ebben az internet is, amelyen ők otthonosan mozognak. Ugyanakkor

„nem tartunk még ott, ahol szeretném, ha tartanánk. Amikor nőkkel beszélgetek, sokszor kiderül, hogy az alapok gyakorta hiányoznak.”

4.

Nem kamaszkorban kell elkezdeni nemiegészség-tudatosságra nevelni a gyerekeket! Már egy háromévessel is lehet arról beszélgetni Benkovics Júlia szerint, hogyan működik a nők és a férfiak teste. Sokkal könnyebb lesz nekik majd feltenniük a fontos kérdéseket, ha soha nem tabusítjuk a természetes folyamatokat.

5.

Nem szégyen, hogy egy anya menstruál. Egy kisgyerek előtt sem. Felesleges dugdosni a betétet, tampont, mondja. El lehet minden gyereknek a korának megfelelően magyarázni, hogy ami történik, az egy természetes dolog, anya testében most nagytakarítás van, ez nem fáj anyának, anya jól van, és „majd, ha nagyobb leszel, még beszélgethetünk róla”.

6.

Fontos, hogy már a kisgyerek is ismerje a testrészeit, mi micsoda, mire való. Ki hogyan pisil, kakil, mi történik a testben, amikor vécére megyünk. Ha ezt már pici korban be tudjuk hozni a családi diskurzusba, akkor a pubertás elején tudni fogja a gyerek, hogy lehet beszélgetni nyíltan a szülőkkel a testi változásokról. Nem kell szégyenkezni.

Szülőként az a feladatunk, hogy őszintén, higgadtan válaszoljunk a kérdésekre. Ennek érdekében érdemes előre megfogalmazni magunkban válaszokat, hogy ne kelljen rögtönözni. A gyerekek a legváratlanabb pillanatokban tudnak belekérdezni az ilyen dolgokba.

7.

Vannak nők, akiknek a menstruáció fájdalmas időszakot jelent. Erről is lehet beszélni, kell is, hiszen „úgysem tudjuk elsumákolni” a dolgot, ha érintettek vagyunk. „A felnövekvő kislány is találkozhat menstruáció környéki fájdalommal. […] Amikor kezdődik a menzesz, másfél-két évig a legtöbb kislánynak azért fájdalmas a menstruációja, mert próbál összehangolódni az agy és a petefészek. Fontos elmondani, hogy ez egy bevezető időszak, és sok nem gyógyszeres, nem hormonális támogatási lehetőség van, amivel ezt az időszakot ki lehet bekkelni.” (A doktornő beszél arról is, hogy ha a fájdalmas menstruáció a későbbiekben jelentkezik vagy fennmarad, akkor azt nem szabad természetes dologként kezelni, hanem érdemes orvoshoz fordulni, ugyanis gyakran van valamilyen egészségi ok a háttérben.)

8.

Benkovics Júlia örül annak, hogy ma már oszlóban van az a tévképzet, hogy nőgyógyászhoz a legszebb ruhánkban, frissen borotválva kell menni. „12 évvel ezelőtt, amikor kezdtem, rendszeresen láttam, hogy véresre borotválva, pironkodva vetkőztek a nők. Most már sokszor érzem azt, hogy tudatosult, ez egy egészségügyi találkozó, és jöhetnek úgy, ahogy jól érzik magukat.”

9.

Ellenben a nemi szervek megnevezésével még mindig gondban vannak az emberek, az a benyomása. Ha nem tanulja meg gyerekkorában valaki szégyenkezés nélkül kimondani ezeket a szavakat, akkor később az orvosnál gondban lesz, ha a panaszairól kell beszélnie.

„Szomorú szembesülni azzal, hogy valaki eljön, veszi a fáradságot, az időt, a pénzt, az energiát, és mikor odaül elém, nem meri elmondani, hogy mi a baja, mert nincsenek szavai rá, és szégyelli még kimondani is, hogy neki van nemi szerve. És akkor megpróbáljuk körülírni szépen úgy, ahogy neki komfortos, de azért ez bonyolítja a dolgokat.”

10.

És ha már prüdéria: jó volna, ha nem tartózkodnánk attól, hogy megnézzük a nemi szervünket, mondja a doktornő. „Fontos egészségi információ, hogy hogy nézel ki. Milyen voltál 1997-ben, 2015-ben, és milyen vagy ma? Van valami változás? Oda nőtt valami? Más színű vagy, mint szoktál lenni? Akkor vagy a testednek az ura, hogyha látod is.”

***

Kíváncsi vagy rá, miért lett szülész Benkovics Júlia, holott pszichiáternek készült eredetileg? Hogy miért nem szabad a szülésznek (ha olyan empatikus, mint ő) ránéznie a szülőszobán az apákra, akiknek éppen gyerekük született? Hogy miként adott életet ő a saját gyerekeinek, hogy ott volt-e vele szintén szülész férje? Hogy miért nem vezet már szüléseket, annak ellenére, hogy ez volt az egyik legfontosabb tevékenység az életében? 

Ismerd meg ezt a progresszív gondolkodású, a betegek iránti etikus és empatikus bánásmódért harcoló fiatal doktornőt, aki szerint hiába töltesz el sok évet a biokémiai tankönyvek felett a könyvtárak mélyén, valójában az az igazi tudás, amit akár egy nyolcévesnek is el tudsz magyarázni.

Dr. Benkovics Júlia volt az Elviszlek magammal friss epizódjának vendége. Érdemes megnézni a beszélgetést.

Kurucz Adrienn