Jobb lett volna, ha meg sem születünk? – Az antinatalisták szerint etikátlan gyereket vállalni

–

Az élet szenvedés – állítják az antinatalista mozgalom hívei, akik szerint a létezéssel járó igazságtalanságoktól, fájdalmaktól, betegségektől és haláltól csak úgy védhető meg az ember, ha meg sem születik. Mintha elfelejtenék, hogy az emberiségnek nem csupán terhe, hanem pozitív hozzájárulása is van a világhoz, legyen szó kultúráról, tudományos fejlődésről vagy közösségi támogatásról. 

Az élet folyamán egyszer-kétszer talán mindenkinek eszébe jut, hogy jobb lett volna meg sem születnie. Például kamaszkorban, amikor úgy érzi, összeesküdött ellene a világ, vagy később, fiatal felnőttként, amikor folyamatos kudarcokkal szembesül a munkavállalás, a pénzkereseti lehetőségek és a jövő felépítésének terén, illetve akkor, amikor tragédia történik, elveszíti a szeretteit, betegségben szenved. Azt hihetnénk, hogy a mélységeket követően előbb-utóbb mindenki egyensúlyi állapotba kerül, mert általában kitisztul az ember körül a tér, megtalálja a válaszokat, dönt, cselekszik, felépül és közben azért élvezi is az életet.

Mert a nehézségek ellenére mégiscsak van értelme: ott a másik ember odafordulásában, ölelésében, támogató jelenlétében. Egy viccben, egy nevetésben, egy házikedvencben. A gyerekben, a családtagokban – vagy épp kinek miben.

Ám vannak olyan emberek, akik egyre növekvő közösségükben hangoztatják, hogy az élet szenvedés, semmi egyéb, csak nehézség. Punktum. És ettől mindenkit óvni kellene – méghozzá azzal, hogy tudatosan vetünk véget az utódnemzésnek.

Az antinatalista filozófia a maga borúlátó megközelítésével hajlamos lehet a depresszió vagy az egzisztenciális szorongás mélyítésére, különösen, ha valakit érzékeny élethelyzetben talál meg, például pont akkor, amikor nem leli az élete értelmét. És rengeteg kárt okozhat, ha csak azt vesszük alapul, hova vezetne, ha a gyerekvállalás teljes elutasítása társadalmi normává válna.

De az antinatalizmus paradoxonjai közé tartozik az is, hogy míg az irányzat a szenvedés elkerülését hirdeti, a gyerekvállalás teljes elutasítása éppen azok számára jelenthet szenvedést, akiknek az élete értelmét a család adja. Továbbá, ha mindenki elfogadná az antinatalista nézeteket, az emberi faj kihalása a kulturális és tudományos örökség teljes elvesztését eredményezhetné. Akkor mégis miért fontos beszélnünk róla? Egyrészt azért, mert bár jelenleg marginális és viszonylag ismeretlen filozófiai irányzat, mégis folyamatosan bővül a követőtábora. 

Valóban jobb lett volna soha meg nem születni?

Az antinatalizmus alaptétele szerint a születés és az élet elkerülhetetlen szenvedésekkel jár, és mivel senki sem adhat beleegyezést a saját világra jöveteléhez, a gyerekvállalás már önmagában erkölcsileg megkérdőjelezhető.

David Benatar filozófus az antinatalizmus egyik legismertebb képviselője és a kifejezés megalkotója szerint, mivel a szenvedés elkerülése egyértelműen jó, érdemesebb nem létezni, mint kockáztatni a szenvedést.

Hívei úgy vélik, az emberiségnek fel kellene hagynia a gyerekvállalással, hiszen az élet több nehézséget hoz, mint amennyi örömöt, így a meg nem született emberek nem maradnak le semmiről. „Ha nem születünk meg, nincs szenvedés” – vallják. Meggyőződésüket ökológiai szemponttal is igyekeznek alátámasztani: mint mondják, az emberi faj folyamatos fennmaradása jelentős ökológiai terheket ró a bolygóra, és a túlnépesedés tovább súlyosbítja a globális problémákat. Ezzel sem vitatkozhatunk. De filozófiájuk – bárhogy nézem – nem mentes a csúsztatásoktól.

A már említett dél-afrikai filozófus, David Benatar Jobb lett volna soha meg sem születni című könyvében írta le először részletesen ezt a gondolkodásmódot, ami kezdetben nem kapott nagy figyelmet, ám az online platformok – főként a Reddit – áttörést hoztak: az elmúlt öt-tíz évben az interneten keresztül egyre többen találkoztak az antinatalizmus vitás érveivel, amelyek sokakban elgondolkodtató társadalmi és filozófiai dilemmákat vetettek fel. Mostanra pedig már sokan Benatarhoz hasonlóan vallják: az emberi élet tele van elkerülhetetlen szenvedéssel, és még a legboldogabb életek sem tudnak akkora örömet nyújtani, ami megindokolná a létezést.

Az antinatalizmusban vallott nézetek egy része egyébként nem új keletű: az ókori filozófusok és bölcsek közül már Szókratész és Buddha is megkérdőjelezték az élet értelmét, sőt Arthur Schopenhauer, a XIX. századi pesszimista filozófus is az élet szenvedéseire fókuszált írásaiban. Ezek a gondolkodók közvetve hozzájárulhattak az antinatalizmus mai formájának kialakulásához, amely a modern társadalmi és ökológiai kihívásokkal szembesülve vált aktuálissá.

Szélsőséges mozgalom vagy létfilozófia?

Azt, hogyan hat az antinatalista mozgalom a hívei életére, Jack Boswell nemrégiben megjelent dokumentumfilmje mutatja be. Az alkotó a mozgalom főként londoni és amerikai követőivel beszélgetett. 

Bemutatja többek közt Raphael Samuel indiai antinatalista történetét, aki 2019-ben beperelte a szüleit, amiért a beleegyezése nélkül hozták őt a világra – ez volt az az eset, ami jelentős médiavisszhangot kapott, és hozzájárult az antinatalizmus által felvetett erkölcsi és jogi kérdések megvitatásához.

A filmben Amanda Sukenick, az amerikai antinatalisták egyik vezető alakja is felszólal, aki már gyerekkorától kezdve megkérdőjelezte a létezése értelmét. Szerinte a szülők gyakran alábecsülik az élet nehézségeit, és az emberek többsége nem gondolja át, milyen következményei lehetnek a gyerekvállalásnak.

Les Knight, az Önkéntes Emberi Kihalás Mozgalmának alapítója egy lépéssel még nála is tovább megy: úgy véli, a születések visszaszorítása nemcsak az egyéni szenvedést csökkentené, hanem jelentősen hozzájárulna a környezeti válság enyhítéséhez is. Knight érvelése szerint a gyerekvállalás szabadságának újraértékelése kulcsfontosságú lehet a fenntartható jövő szempontjából. 

Noha a dokumentumfilmes Boswell nem tartja magát érintettnek, azért interjúalanyai megnyilvánulásai őt is elgondolkodtatták. Amikor valami rossz dolog történt vele, volt, hogy eszébe jutott (ez persze depresszív tünet is lehet), hogy ez elkerülhető lett volna, ha meg sem születik – mondja a Vice magazinnak adott interjújában, kiemelve, hogy a projekt befejezése után újra pozitívabban kezdte szemlélni az életet, és

a sötét gondolatokat felváltotta a „ha már itt vagyok, miért ne hozhatnám ki az életből a legtöbbet?” érzés. 

Különben az antinatalisták maguk is elismerik, hogy nehéz lenne meggyőzni az embereket arról, hogy hagyjanak fel a gyerekvállalással – tegyük hozzá: erre kényszeríteni őket pedig kimondottan jogsértő és veszélyes! Az antinatalisták ennek megfelelően általában ellenséges reakciókat kapnak. Gyakran olyan kérdésekkel fűszerezve, hogy ha ennyire szenvednek az élettől, miért nem ölik meg magukat?  

A filozófia nem az élet elpusztításáról szól, hanem a jövőbeli szenvedések megelőzéséről

Az antinatalizmus támogatói azonban különbséget tesznek az élet megszüntetése és annak megakadályozása között. Azaz ők nem az öngyilkosságot propagálják, hanem az emberiség „természetes” kihalását, aminek egyedüli módját abban az össztársadalmi elhatározásban látják, hogy többé senki nem nemz utódot.

Ám meggyőződésükkel ellentétben, a különböző vallások általában az élet szentségét hangsúlyozzák, így az antinatalizmus szembehelyezkedik a legtöbb elterjedt tanítással. Ezért az elmélet kritikusai túlságosan pesszimistának tartják a filozófiáját, és azzal vádolják, hogy figyelmen kívül hagyja az élet örömeit.

Az élet nem csak szenvedésből áll, sokan úgy érzik, hogy a boldogságra való törekvés ad értelmet a létezésnek. Ugyanakkor azt is hangsúlyozzák, hogy az antinatalizmus elvi alapjai – például a beleegyezés hiányának érve – nem alkalmazhatók a valóságban, mivel a nem létező emberek nem rendelkeznek jogokkal vagy preferenciákkal.

Egy másik gyakori ellenvetés a környezeti érvek kapcsán merül fel. Az elmélet kritikusai szerint a technológiai fejlődés és a fenntarthatóbb életmód bevezetése képes lehet enyhíteni a túlnépesedés által okozott környezeti terheket anélkül, hogy az emberiség reprodukciójáról teljes mértékben le kellene mondani.

Lehet-e jövője egy ennyire radikális, és sok szempontból megkérdőjelezhető meggyőződésnek?

Bár az antinatalizmus még mindig marginális mozgalom, egyre többek számára nyújt olyan világnézeti alapot, amely megkérdőjelezi a társadalmi normákat. 

A dokumentumfilmet forgató Boswell szerint nem egyszerűen egy szélsőséges filozófiáról van szó, mert tükröt tart a társadalom elé: legyen szó a beleegyezés hiányáról, az élet szenvedéseiről vagy a környezeti terhelésről. Az antinatalizmus érvei szerinte olyan kérdéseket vetnek fel, amelyekkel érdemes foglalkozni – még ha a válaszaikban sok a fals, elfogadhatatlan elem. 

Az élet értéke nem csupán a szenvedés minimalizálásában rejlik, hanem abban is, hogy megtaláljuk a boldogságot és a kiteljesedést annak ellenére, hogy az élet nem mentes a kihívásoktól. A szélsőséges megoldások helyett előtérbe kerülhetne a társadalmi diskurzus, amely összpontosíthatna inkább a gyerekvállalás tudatoságának növelésére, az oktatás javítására és a fenntartható életmód kialakítására. Így végre talán mind örülhetünk annak, hogy megszülettünk.

Bereczki Szilvia