Veletek ünnepeltük a munkát: anyák napi pályázatértékelés
Mintha átszakítottunk volna előttetek valamilyen láthatatlan gátat, úgy árasztottatok el minket anyatörténeteitekkel. Alig tíz nap alatt kettőszázharminc írás érkezett az anyák napi pályázatunkra. Igen, 230. Csodálatos szövegeket kaptunk tőletek, még mindig hatása alatt vagyunk annak a sok-sok –lélekkel teli– üzenetnek, melybe bepillanthattunk a leveleiteken keresztül. Édes teher. Fontos teher. Köszönjük!
„Tőled kaptam, továbbadom?” Ezt találtuk ki mottónak, és azt kértük tőletek, hogy írjatok levelet az édesanyátoknak arról, amit megköszönnétek neki. És arról, amit nem. Amit nagyon nem. Ti pedig szépen komolyan vettetek minket. Nem baj, mi is komolyan vettük a zsűrizést. Túlzás nélkül állíthatom, hogy Évával és Gabival együtt, olvasással töltöttük az elmúlt tíz nap nagy részét. Az utolsó kettőben pedig az éjt is nappallá tettük, hogy időben elkészüljünk az értékeléssel. (Legközelebb szóljatok ránk, hogy higgyünk egy kicsit jobban az aktivitásotokban, és ne két napot hagyjunk magunknak a döntésre. Köszi.)
Érdekes, milyen sokan írtátok ezt: „mindegy, hogy győzök-e a pályázaton vagy nem.” Mert ez a felhívás kinyitott bennetek egy kaput, amit már rég ki kellett volna nyitni. Leírtatok mondatokat, amelyeket rég le akartatok írni. A szavak kimosták belőletek a fájdalmat, elfojtott szorongást, hiányérzetet, elfeledett vagy megélt örömöt, dühöt, haragot, feszültséget, régi titkokat és rendezetlen viszonyokat. Word dokumentumokba, emailekbe öntöttétek a szíveteket, és ettől jobb lett nektek. „Köszönöm a lehetőséget, hogy végre...” – írtátok nekünk a kísérőszövegben. „Megvan anyu ajándéka vasárnapra.” Legyen így.
Olvassátok föl neki, ha tehetitek szemtől szembe. Ha nem, akkor telefonon, Skype-on, Facetime-on, kitudjamin. És ha már nincs kinek, akkor álljatok ki az erkélyre vagy menjetek el egy parkba, és olvassátok föl a szélnek, hadd vigye a szavaitokat, bosszúsakat és örömtelieket oda, ahol ő lakik.
És amíg el nem felejtjük: mi köszönjük! Mind a kétszázharmincótoknak egyenként, hogy kinyitottátok a legbelső, legtitkosabb szobátok ajtaját, és engedtétek, hogy benézzünk oda. Hálásak vagyunk azért a sok tapasztalatért és titokért, amit ott láttunk, amivel megtiszteltek bennünket.
Utóirat: A munka menetéről és a díjakról.
Mivel ilyen sokan pályáztatok, úgy döntöttünk, hogy nem három, hanem öt díjat osztunk ki. A három első helyezetten túl, díjazzuk a legjobb kamasz és a legjobb férfi pályamunkát is. A tizenéves levélíróktól tükröt kaptunk a kezünkbe magunkhoz, a férfipályázóktól pedig reményt... nem: megerősítést, hogy vannak körülöttünk érzékeny, az érzelmeiket vállaló férfiak.
Tehát összesen öt pályamunkát publikálunk ezen a hétvégén. Ma hármat, holnap pedig kettőt. A fődíj egy PocketBook, és – aminek külön nagyon örülünk –, hogy ezen kívül is minden helyezett kap ajándékot! A második és harmadik hely, valamint a két különdíj mellé pedig jár egy-egy nyereménykönyv, amit a Bookline volt kedves felajánlani. És akkor nincs más hátra, mint az eredményhirdetés...
10:30-kor jövünk az első különdíjassal!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Lolostock