–

A témakör ezerfelé ágazik onnan kezdve, hogy a magyar folyóírás nem teljesen azonos az Amerikában használttal, egészen odáig, hogy milyen készségeket fejleszt ez a típusú írás. Gyakorlati oldalra lebontva a témát: a kulcskérdés az, hogy megéri-e beleszuszakolni a délutánjainkba, hogy fecskefarkakat kanyarítsunk egy vonalas füzetbe vagy kövessem a finnek példáját?

A helyzetértékeléshez némi háttér-információ. Egy gyereket megtanítani magyarul írni és olvasni sok időt és energiát igényel – egy külföldön élő magyar gyereknek megtanítani ugyanezt… hááát, jó lehetőség a szülői kreativitás és időmenedzsment-készség fejlesztésére vagy akár a csináld magad tevékenységekben való elmerülésre.

Mi ugyanis kissé hiányt szenvedünk abból, amiből nagymamámnak bőségesen volt: időből.

A pihenésből és kikapcsolódásból lecsípve, az iskola utáni kevéske szabadidőbe lehet csak belepakolni a plusz magyar Skype-órákat, az online interaktív foglalkozásokat más hasonló cipőben járó gyerekekkel, és a közös játékainkat, amikor a betűkkel ismerkedik – már ha feltételezzük, hogy a gyereket hagyjuk még délután egy kicsit játszani, rohangálni, legózni, mielőtt egy vonalas füzet elé parancsoljuk.

Az olvasással már a hadilábon állás státuszból lépegetünk kifelé – most éppen képregények segítségével –, bár az angolnál általában hosszabb szavakat tartalmazó, számára kevésbé megszokott betűktől (á, é, í, ö, ő, ü, ű, ny, ty, zs, sz) hemzsegő magyar szövegre pillantva időnként határozottan megriad. Vékony mezsgyén mozog a délutáni foglalkozás, és nagy figyelmet igényel, hogy ne csússzon el a „nemszeretem” kategória irányába, ráadásul nálunk a játékos módszerek működnek. Ennek megfelelően napi 8-9 óra munka után is mindig önként és dalolva gyártom a csigás képet a cs hang szemléltetésére vagy rajzolgatok őzikét az ő betűs szókártya alá (nem).

Jelenleg az időmenedzselés és motiválás mellett a legnagyobb kérdőjel számomra a világszerte nagy vihart kavaró téma, a folyóírás fontossága.

A finnek időnként megbolygatják a világ közvéleményét újszerű oktatáspolitikai döntéseikkel. Egy ideje tantárgyak nélkül tanítják és gyakorolják a jövőre nézve hasznosnak ítélt készségeket, és pár éve egyszerűen kivették a folyóírást a nemzeti alaptantervből. Helyette hasznossági okokra hivatkozva kötelezővé tették a tízujjas gépelés oktatását, és az így felszabaduló időt a gépelés mellett egyéb technikai készségek elsajátítására fordítják. Hogy igazuk van-e, arról a mostani diákok nyilatkoznak majd pár évtized múlva, de tény és való, hogy az eddigi oktatási reformjaik olyan jól sültek el, hogy a hetvenes évek óta világszínvonalon is kiemelkedő, minőségi oktatási rendszerük és szemléletük a kontinens gazdasági és társadalmi élvonalába repítette őket, és a kutatás-fejlesztés területén is jó ideje az élmezőnybe tartoznak. Hasonló húzást egyes amerikai államok is megtettek, így

a folyóírás mellett kiálló tábor képviselői nem egyszer hangsúlyozták, hogy a tengerentúlon nem tudják majd aláírni a nevüket egy-egy szerződésen, ahogy a kézzel írt alkotmányt sem tudják majd elolvasni.

A vita két szinten zajlik: a manuális és a digitális írás áll szemben egymással az egyik szinten, míg a másikon a nyomtatott betűkkel való írás és a folyóírás.

A kézírás mellett számtalan érv sorakozik, és ennek szükségességét nem is vitatnám. A folyóírásnak bőven akadnak hívei és ellenzői, bár a tudomány a felsorakoztatott érvek kis részét tudja csak kutatásokkal alátámasztani. Támogatói hangoztatják, hogy ez az írástechnika segít a fogalmazási és szövegalkotási készség fejlesztésében, valamint a finom motoros készségek elmélyítésében. Akik pedig mindenáron kihagynák ezt a tanmenetből, azok a gyakorlati hasznosságra, illetve ez esetben annak hiányára hivatkoznak, és a digitalizált XXI. századra, és a finom motoros készségek gyakorlásához pedig a varrást vagy a barkácsolást ajánlják.

Az érvek egy részét nem tudják kutatásokkal alátámasztani, de azt igen, hogy egy stoppolás során vagy némi kalapálással nem mozgósítunk annyiféle agyterületet, mint a folyóírással, amely a hangformálásra, helyesírásra és a szövegértési képességre is hat. Az agy jelentősen szélesebb területeit működteti, hiszen több képesség és készség együttes alkalmazását igényli.

Pártolói olyan gyakorlati előnnyel is előhozakodtak, hogy ez a módszer gyorsabb, mert nem kell felemelni a tollat minden egyes betű után, mint a nyomtatott betűk esetén, fejlődik a térérzékelés, a kéz és szem összehangoltsága, és javítja a koncentrációs készséget.

Hasonló helyzetben lévő szülők azt tapasztalták, hogy a folyóírás elsajátítása után a gyerekek szebben írtak nyomtatott betűkkel, illetve a rajzkészségüket is fejlesztette.

A saját kérdésemre a cikk írásával párhuzamosan megszületett a válasz, de a döntés nemcsak a fentiekben vázolt hasznosság és hosszú távú jótékony hatások alapján születik majd meg, hanem az érintettől is függ. Ha valakinek van jól bevált módszere, azt örömmel venném – különös tekintettel a motiválás fenntartására.

Trembácz Éva Zsuzsa

Ha tetszett szerzőnk írása, akkor olvasgass bele a többi cikkébe is, amiket megtalálsz a Facebook-oldalán!