Teddy, a csodakutya

Fiala Borcsa: Hogyan került a családodhoz Teddy kutya?

Magyar Bertalan: Tavaly nyáron találtuk ki a feleségemmel, hogy mivel a gyerekek már egy picit nagyobbak, végre  olyan dolgokkal is tudunk foglalkozni, amelyek számunkra fontos értéket képviselnek. Tavaly augusztusban jelentkeztem a vakvezető iskola kölyöknevelő-programján keresztül Schiff Mónikánál. Vele kezdtük el alaposan átbeszélni a részleteket, majd Bajnóczy Enikő kezelésébe kerültünk, ő a kölyöknevelő program koordinátora és kiképzője. Tőle tudtuk meg, mi is kell ahhoz pontosan, hogy az állatból valódi munkakutya válhasson, mire kell odafigyelni. Aztán november 13-án kaptuk meg az akkor még apró, nyolchetes Teddyt, olyan volt, mint egy gombolyag. Fantasztikus egy év áll mögöttünk, mi is rengeteget tanultunk, és a kutya is.

FB: Mivel jár a nevelőszülőség?

MB: A kölyöknevelő programban a kutya másfél éves koráig nevelőszülőknél van. Adott egy keretrendszer, ami szerint a kutyával bánni kell, ezek közé tartozik az ingergazdag környezet, illetve az engedelmességi és viselkedésbeli szabályok.

Gyerekekhez, emberekhez, zajokhoz, közlekedéshez, munkahelyhez kell szoktatni.

FB: Miből áll a vakvezető kutya képzése, és mennyibe kerül?

MB: Egy ilyen kutya kiképzése körülbelül három millió forintot emészt fel, és rengeteg buktatója van. Évente tíz-tizenkét kiképzett kutyát adnak át, de több mint hatvanan vannak a várólistán. A képzés ideje alatt sok kutya kiesik a rostán. A szabályozás roppant egyszerű: csak száz százalékosan egészséges és munkaképes kutyából lehet vakvezető. Az első egészségügyi szűrés féléves korban van, majd egyévesen, amikor teljesen átvilágítják a kutyát, ultrahanggal megvizsgálják a könyökét és az ízületeit. Ezen kívül rendszeresek az idegrendszeri mérések, amikor azt nézik, hogyan reagál a közlekedésben a hirtelen, éles hangokra, mennyire vad, hogyan fér össze a többi kutyával...

FB: Hogy szerepelt Teddy ezeken a vizsgálatokon?

MB: Ő végül kiesett a szűrőn. Egyrészt mert nagyon nagy lett, közel negyven kilós, másrészt diszplázia-gyanús is, ami később problémát jelenthet. Egy vakvezető kutyának maga a munka is borzasztó nagy szellemi és fizikai igénybevételt jelent, ezért nem adnak át olyan állatot, amelyik nem tökéletesen egészséges. Ha nem esett volna ki a rostán, akkor januárban került volna át az iskola kezelésébe. Teddy így végül egy speciális állományban lévő kutya lett. A mérete folytán nem lesz belőle vakvezető kutya, ennek ellenére ki lesz képezve. Az intézettel együtt bemutatókra fog járni.

Olyan programokon vesz majd részt, ahol a gyerekeknek tanítják meg, hogyan kell a vakvezető kutyákhoz viszonyulni, hogyan kell hozzájuk nyúlni. Fontos, hogy a látók is megtanulják a vakvezető kutyákkal való bánásmódot.

Fontos tudni például, hogy ha vakvezető kutyával közlekedő embert látunk, soha nem szabad a kutya oldalára lépni. A kutya általában pontosan tudja, mit kell tennie, de ha mellé lépünk, azzal könnyen összezavarhatjuk az egész helyzetet.

FB: Mit szóltak a kollégák, amikor kiderült, hogy a Teddy is be fog járni dolgozni?

MB: Amikor először szóba került, megdöbbentek. Aztán végigbeszéltük, hogy a kutyának mi lesz majd a sorsa, hogyan kell vele bánni. Elmondtam nekik, hogy nem szabad babusgatni, és mivel nem hobbi-, hanem munkakutya, határozottabb nevelést igényel. Ezek az elvek aztán Teddy első munkanapján megdőltek. A kollégáim meglátták ezt a nyolchetes, fekete pamacsot, aki a farkát csóválva ügetett mindenhová, és mindenkihez odabújt, így persze azonnal elolvadtak. Ma már, ha valamiért nem hozom be, általános a felhördülés.

Teddy igazi jellem, és nagyon jópofa kutya. Reggel mindenkihez odamegy, köszön, végigszalad az irodán, néha pedig kilóg az üzletbe.

Nincs mit tenni, a cég oszlopos tagja lett, ha valamiért nem jön el, mindenkinek hiányzik.

FB: Azt én is látom, hogy Teddy nagyon otthonosan mozog az irodában, jól érzi magát a kollégák között. Hogyan járul hozzá a cég munkájához?

MB: Húsz ember dolgozik a Notebookspecialistánál, és persze előfordul, hogy valakinek rossz napja van.

A kutya azonban egy pillanat alatt kirángat belőle bárkit. Teddy azt is pontosan érzi, mikor lehet csibészkedni, és mikor kell elvonulni az asztal alá, hogy mindenki nyugodtan dolgozhasson.

De amint elmúlt a feszültség, már jön is elő, és csinálja a fesztivált. Kiborítja a kukát, ellopja az összes mandarinhéjat, vagy elcseni az üres palackokat, és felhalmozza őket az egyik kolléganő asztala alatt.

FB: Milyen nehézségei vannak egy ilyen kutya nevelésének?

MB: Két gyerek nevelése után azt mondhatom, nem sok. Nevelőszülőként talán a rendszeresség a legnagyobb kihívás. Fontos, hogy beálljon egy fix rendszer, ugyanabban az időben vidd le, ugyanakkor kapjon enni – függetlenül attól, hogy neked egyébként mi dolgod van. A másik nehézség akkor jelentkezett, amikor elkezdtem vele közlekedni. Hiába van ugyanis vakvezető hámja, sok helyre – bankokba, önkormányzati hivatalokba, irodákba – tiltják a belépést. Ennek a leküzdése jóval nehezebb, mint mondjuk az, hogy reggel hétre már fusson egy nagyot. Tulajdonképpen nem a kutya problémás, hanem az emberek.

FB: Mitől csodakutya Teddy?

MB: Rendkívül okos, és nagyon jól bánik az emberekkel. Remekül fel tudja mérni, hogy kivel meddig szabad elmennie. Nagyon sok helyzetben egyszerűen beleáll a konfliktusba, és ezzel kiveszi belőle a feszültséget.

Mint jellem, ő egy igazi csodakutya. De az is csoda, ami a kutyakiképző intézetben folyik. A központban az állatorvoson kívül öt nő dolgozik, és meg kell hogy mondjam, lenyűgöző az a hivatástudat és szeretet, amit náluk tapasztaltam.

Borzasztó kemény körülmények között dolgoznak, mégsem hallom őket soha panaszkodni. Tényleg csodálatosak.

FB: A gyerekeid hogyan fogadták Teddyt?

MB: A gyerekeim szőrös tesónak hívják a kutyát, és tényleg az, egy szőrös gyerek. A kisebbik fiam most három és fél éves, még cumizik... persze csak akkor, ha Teddy hagyja neki. Néha vannak ebből vitáik, hogy épp kinek a szájában van a cumi. De nagyon szeretik. Otthon például abban állapodtunk meg, hogy minden, ami véletlenül az étkezőasztal alá esik, az Teddyé. Aztán előfordul, hogy egy fél csirkecomb lepotyog, vagy titokban a pörköltet lekotorják a gyerekek a kutyának – ezt elég nehéz kontrollálni.

FB: Ha valaki hozzád hasonlóan kutya-nevelőszülőségre adná a fejét, annak mit tanácsolnál?

MB: Hogy hajrá! Egyrészt egészen kivételes emberekkel fog találkozni. Látássérülttel, aki a világot kapja vissza egy ilyen kutyával. Más kutya-nevelőszülőkkel, akik már a negyedik, ötödik állatot adják át a központnak. Az intézet fantasztikus kiképzőivel. Illetve maga a kutya is egy nagyon szórakoztató tud lenni, temérdek vicces helyzettel. Azért Teddy is csak megrágott ezt-azt, volt, hogy bezabált egy csomó zoknit, én meg rohanhattam vele az állatorvoshoz. Minden pillanatban készen kell állni bármire. De az a szeretet, amit egy kutya adhat, semmivel sem összehasonlítható. Tényleg mindenkinek javaslom. Segít egy picit kilépni önmagunkból, a saját mindennapi problémáinkból, és más felé fordulni.

Képek: Csiszér Goti/Goti Photography

-

Teddyvel és gazdájával a Notebookspecialista budapesti központjában találkoztunk. A cég karácsonyi jótékonysági akciójában a weboldalon megjelölt vásárlások után a 90 éves Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségét és a Vakvezetőkutya-kiképző iskolát támogatja. Céljuk, hogy a vakvezető kutyák kiképzésével foglalkozó iskolának sikerüljön lecserélnie közel 20 éves buszát. Az akcióról ITT olvashatsz bővebben.