Mi kell a megbocsátáshoz? Hogy tudj felejteni? Vagy hogy lásd, egykori kínzóid milyen szánnivalóan senkik? Hogy túl tudj lépni azokon, akik megnyomorították az életed egy szakaszát? Vagy inkább fájdalmas szembenézés szükséges hozzá? Ezekre a kérdésekre kereste a választ négy történeten keresztül Nyáry Luca.
Ki nem fogadta meg gyerekként, hogy ő majd máshogy neveli a gyerekeit bizonyos dolgokban, mint a szülei őt? Aztán szülőként közülünk vajon hányan kaptuk magunkat azon, hogy az ő szavaik csúsznak ki a szánkon? Erről és még sok tudatos szülői döntésről mesél nekünk Orvos-Tóth Noémi. Csak akkor hagyd ki, ha tökéletes vagy!
„Csongor korához képest igen fejlett, de a tanárnőket kérném, ne alázzák azzal, hogy késsel-villával való evésre kényszerítik, mert a finommotorikus mozgása még nem az igazi…” – ismerős?
Ha egy gyerek szemtelen, akkor ezt látja otthon. Leegyszerűsítve ide jutott Tóth Flóra, amikor átgondolta, hogyan lehetnek már ovis korban szemtelenek a lányai, ha egyszer ő maga a legdurvább beszólásait inkább eltitkolja előlük.
Számodra mit jelent a tolerancia? És hogy tudod ezt átadni a gyerekeidnek?
A legtöbb szülő a gyerekvárás időszakában és az első hetekben határozott elvekkel kezd neki a gyerekes életnek. Eleinte evidens, hogy lábujjhegyen járunk a legkisebb családtag körül… aztán valahogy beszivárog a hangos, színes-szagos és kicsit sem steril valóság. Tóth Girlzonboard Flóráéknál például elég éles volt a váltás.
És a te kutyádnak mi volt a legdurvább akciója?
És te kaptál valaha bizarr büntetést?
Ha százszor, ha ezerszer kell is elmondani: gyereket nem verünk, és még soha senkiből nem lett a szülői pofonoktól rendes ember.
„Az a gyerek, aki irányítja a szüleit, családját, akinek senki nem mond nemet, elviselhetetlen szorongásokkal küszködik, csak ő nem a szüleitől fél.”