A gyerekvédelem (hiánya) egy örök befogadó család szemszögéből, akik nap mint nap tapasztalják, mennyire nem kap senki semmiféle segítséget. Azok pláne nem, akik leginkább rászorulnának.
„Büszkeséggel tölt el, ha valamelyik nevelt gyerekemet örökbe adhatom” – meséli az SOS gyerekfaluban élő Varga Mária, azaz Marika, aki a saját három fia mellett eddig 37 kisgyereknek volt a nevelőszülője.
Mi segít a várakozás hosszú hónapjaiban? Hogyan lehet felkészülni, hogy valóban terápiás szülővé válhassunk? Örökbefogadási tanácsadó oszlatja el az örökbefogadással kapcsolatos leggyakoribb tévhiteket.
„Talán te hoztad ki a menhelyről, fogadtad be az utcáról, vitted haza valami erdőszélről, de lesznek időszakok, amikor rádöbbensz majd, hogy ő épp annyira vitt haza téged, mint fordítva. Önmagadhoz.”
Hála minden állatért, aki a szenvedések után újra tud bízni az emberben – és minden gazdiért, aki megtanítja nekik, mi az a biztonság.
Igaz történet egy párról, akik felneveltek három saját és több befogadott gyereket. Két tisztességes nevelőszülőről, akiktől egy kisfiút már elvettek, és most elvennék a másikat is. Miközben őket teljesen megsemmisíti a rendszer.
Két anya, egy baba és negyvenkét kemény nap, amíg végleg eldől: melyikük neveli fel a kicsit. Erről az időszakról mesél egy film, amelyet Kurucz Adrienn ajánl a figyelmetekbe:
Szülők, akik megbánták, hogy gyerekük lett. (Kérjük, csak a cikk elolvasása UTÁN kommentelj!)
Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.
A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.