Az elhanyagolás a korai években iszonyatos károkat okozhat egy kisgyerek lelkében. Egy anya mesél arról, hogyan próbálja megszelídíteni örökbefogadott kisfiát.
Vannak beszélgetések, amik egyszerre mélyek és sűrűek. Ez is ilyen. Grecsó Krisztián íróval betegségről, gyógyulásról, a gyógyult rákos betegekre ragasztott cimkékről, örökbefogadásról, az erről való kommunikációról, vidékiségről és világképek összetöréséről is beszélgetett DTK. Nézzétek meg a friss Elviszleket, van benne anyag rendesen.
Te mit tanultál a kutyádtól, a macskádtól vagy az egeredtől?
Mikor és hogyan kell megmondani valakinek, hogy nem vér szerinti utód? Bevallható-e, ha anya-apa nem felhőtlenül boldog az örökbefogadás után, pedig oly sokat vártak egy kisgyerekre? El kell-e mondani egy gyermeknek, hogy cigány származású, ha azok, akik felnevelték, nem azok? Rengeteg kérdés merül fel érintettekben és laikusokban egyaránt az örökbefogadás kapcsán. Riportunk szereplőivel és klinikai szakpszichológus szakértőnkkel arról beszélgettünk, melyek a leggyakoribb kétségei és nehézségei az örökbefogadás utánnak?
És a te kutyádnak mi volt a legdurvább akciója?
Szívet tépő látvány a rács mögött várakozó ebek szomorú szeme, amiből süt, hogy nem értik, miért kerültek ide. Pedig az Illatos úti telep munkatársai mindent megtesznek azért, hogy valakinek hű társai legyenek.
Kutyajó élete lett Marcinak Jocó bácsiéknál.
Kutyát az Insta miatt? Légyszi, ne!
Nem egyszerű, de van, aki belevág.
Rémisztő orvosi beszólások, teljes sikertelenségbe fulladt lombikprogram után Sana és férje, Tomi úgy döntöttek, hogy ha nincs esély máshogyan, akkor örökbefogadással alapítanak családot. Azt várták, hogy megcsörrenjen a telefon, és kiderüljön: szülők lettek. És akkor megfogantak az ikreik. Teljesen természetesen. Aztán megcsörrent a telefon is…