Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.
A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.
Igaz történet egy kislányról, aki azt érzi, ő senkinek nem kell.
Nem akadékoskodás, hanem fontos és hasznos kérdéssor, amely segít eldönteni, belefér-e az életedbe egy háziállat. Plusz tippek, mit tehetsz, ha jelenleg nem fogadhatsz örökbe, de mégis szeretnél segíteni.
Vannak történetek, amiket el kell mesélni – azért, hogy tudja három gyerek, hogyan kerültek a szüleikhez. Meg azért, hogy más gyerekek feltegyék a fontos kérdéseket, más szülők meg nyeljék a könnyeiket a színházban. És van egy előadás, ami ezt mind tudja nyújtani.
Hogy miért ne bombázz effajta üzenetekkel valakit, aki amúgy is segít? Mert fogalmad sincs, való-e neki az adott élethelyzetében kisállat. És nemet mondani épp ugyanolyan felelős döntés, mint kihozni egy kutyát a menhelyről.
„Persze az is lehet, hogy csupán az én naiv illúzióimban létezik olyan film, amelyet megnézve mindenki magán tud röhögni. Az ultrák az állandóan fölbugyogó toxikus maszkulinitáson és a tényleg létező (de nem mindenkinél és nem általánosan létező) fajgyűlöleten, a nézők pedig azon, hogy vajon mennyivel nemesebb az ultrákról egybites, semmirekellő baromként beszélni, mint más csoportokról állítani en bloc ugyanezt.”
A Beszélnünk kell! történetének rendhagyó adásában most nem ketten, hanem hárman ülnek a stúdióban: Grecsó Krisztián író, szerkesztő, apuka mesél D.Tóth Krisztának és Orvos-Tóth Noéminek őszintén arról, mit él meg, milyen folyamatokon megy keresztül egy örökbefogadó szülő, mire megérkezik az, akire mindennél jobban vágyott. Hallgassátok:
Lehet a régi kutyusunkra sírás nélkül emlékezni?!