Igaz történet egy párról, akik felneveltek három saját és több befogadott gyereket. Két tisztességes nevelőszülőről, akiktől egy kisfiút már elvettek, és most elvennék a másikat is. Miközben őket teljesen megsemmisíti a rendszer.
Két anya, egy baba és negyvenkét kemény nap, amíg végleg eldől: melyikük neveli fel a kicsit. Erről az időszakról mesél egy film, amelyet Kurucz Adrienn ajánl a figyelmetekbe:
Szülők, akik megbánták, hogy gyerekük lett. (Kérjük, csak a cikk elolvasása UTÁN kommentelj!)
Nagy adománya az életnek, hogy az ember nem tudja, mi vár rá. Sok mindent képesek vagyunk így kibírni, mindig azt gondolva, hogy ennél már nem lehet nehezebb.
A várva várt telefon, a találkozás az örökbe adó szülőkkel, akiknek még hat hetük van meggondolni magukat, majd a kisfiú, Ábel megpillantása a koraszülöttosztályon. Még két hónapig nem kellett volna megszületnie, mégis van egy pár, amelyik 12 éve rá vár.
Igaz történet egy kislányról, aki azt érzi, ő senkinek nem kell.
Nem akadékoskodás, hanem fontos és hasznos kérdéssor, amely segít eldönteni, belefér-e az életedbe egy háziállat. Plusz tippek, mit tehetsz, ha jelenleg nem fogadhatsz örökbe, de mégis szeretnél segíteni.
Vannak történetek, amiket el kell mesélni – azért, hogy tudja három gyerek, hogyan kerültek a szüleikhez. Meg azért, hogy más gyerekek feltegyék a fontos kérdéseket, más szülők meg nyeljék a könnyeiket a színházban. És van egy előadás, ami ezt mind tudja nyújtani.
Hogy miért ne bombázz effajta üzenetekkel valakit, aki amúgy is segít? Mert fogalmad sincs, való-e neki az adott élethelyzetében kisállat. És nemet mondani épp ugyanolyan felelős döntés, mint kihozni egy kutyát a menhelyről.