–

Egy új írásmód születése

Az egyik kedvenc Weöres Sándor-idézetem így szól: „Mindenki csak a saját sorsát bírja elviselni; a másé alatt összeesne.” Louis Braille élete világosan megmutatja ennek a mondatnak az értelmét. Braille 1809-ben látóként született egy kis francia faluban. Hároméves korában baleset érte, aminek következtében az egyik szemének sérüléséből keletkezett gyulladás átterjedt a másikra, és teljesen elveszítette a látását. Tízévesen ösztöndíjjal egy vak gyerekeknek fenntartott iskolába került, itt dolgozta ki egészen fiatalon, tizenkettőtől tizenötéves koráig a Braille-írást egy katonai kódnyelvből, amit Napóleon egy katonatisztje mutatott be az iskola diákjainak. Így Braille élete abból a szempontból is érdekes, hogy egy ember, egy előadás, egy élmény milyen folyamatokat indíthat be valakiben, közvetve hogyan hathat akár milliók életére is.

Braille esetében a hatás ilyen terjedelmű volt: az általa kidolgozott írásmód millióknak segített és segít azóta is, hogy a tehetségükhöz, vágyaikhoz minél közelebb eső munkát végezzenek.

A kortárs technika ugyan lehetővé teszi, hogy látás nélkül is hozzáférjünk szövegekhez, azonban vak vagy erősen látássérült gyerekek számára még mindig a Braille-írás az írni-olvasni tudás elsajátításának kulcsa.

Louis Braille - Forrás: Getty Images/ullstein bild/ullstein bild

Akadályok által – vagy azok ellenére valakivé válni

„Akinek a látása ép, nem az alapján ítél meg egy vak embert, aki az illető valójában, hanem az alapján, amit a vakságtól való félelem sugalmaz.” Így fogalmazott Pierre Villey, négyéves korától vak francia irodalomtudós, aki a XX. század elején ért el komoly sikereket az irodalomtudományban. Párizsban utcát is elneveztek róla. 

Erik Weihenmayer az első vak hegymászó, aki megmászta a világ legmagasabb hegyét, a Mount Everestet. „Határok nélküli élet” nevű mozgalmával testi, fizikai adottságoktól függetlenül mindenkit arra inspirál, térképezze fel a saját lehetőségeit, és valósítsa meg, amit a fejébe vesz. Weihenmayer egy interjúban azt mondta, munkájának célja, hogy segítsen túllépni azokon a korlátokon, amiket gyakran a társadalom helyez emberek elé, nem a valódi helyzetük. De nem kell a Föld „legtetejéig” mennünk, ha vakoktól érkező motivációra vágyunk: ott van például az egyik korábbi oktatóm, dr. Szentgáli-Tóth Boldizsár kiemelkedő jogtudós, a Tudományos Akadémia munkatársa, felkerült a Forbes Magazin legígéretesebb harmincévesnél fiatalabb kutatóinak listájára. Vírusidőszakon kívül rengeteget utazik, konferenciákon ad elő, tehetséges diákokat mentorál, több közösség fontos tagja, és most éppen könyvet ír. Amúgy gyermekkora óta vak. 

Erik Weihenmayer - Forrás: Getty Images/John Storey/The LIFE Images Collection

A vakság a közeljövőben gyógyítható állapottá válik? 

Az orvostudomány egyik leggyorsabban fejlődő területe a vakság gyógyításának kutatása. A látás bonyolult folyamat, melyben a szem eszköz, de a megjelenő kép létrehozásában, vagy a világ valamilyen fajta leképezésében az agynak van a legnagyobb szerepe. Ennél fogva szó sincs róla, hogy látás nélkül a tudat „sötétséget” tapasztal. A világ a vakok agyában is ugyanúgy megjelenik, mint a látókéban, csupán – főként azoknál, akik születésüktől kezdve vakok – látók számára nem elképzelhető módon, a többi érzékszerv útján. Így a „világtalan” kifejezés egy vak emberre használva nem csupán minősíthetetlenül udvariatlan, de a tudománynak is ellentmond.  

A génterápia ezen a területen is forradalmi újításokhoz vezet, mivel a szem hibás sejtjei működésének újraírására ad lehetőséget. Az ilyen kezelések már a klinikai vizsgálat előrehaladott szakaszában tartanak, több betegen vizsgálják hatékonyságukat. A terület kiemelkedő szakembere, Roska Botond neurobiológus, a Baseli Egyetem kutatója. Roska Botond a Semmelweis Egyetemen végzett, és a vakság gyógyításának kutatásában csapatával együttműködik magyarországi kutatócsoportokkal is.

Talán bárminek a történetét vizsgálja az ember, meglepheti, mekkora szerepe van annak fejlődésében egy-egy esetleges emberi találkozásnak. Ahogy Louis Braille egy iskolai előadás nyomán fejlesztette ki a Braille-írást, Roska Botond egy látással foglalkozó szakemberrel folytatott véletlen beszélgetés hatására kezdett el a témával foglalkozni. 

Kutatásai összehangolják az orvosi és a biológusi munkát, aminek eredményeként a laborokban folytatott tevékenységeket gyorsan és célzottan kapcsolják össze a betegekkel kapcsolatos igényekkel és tapasztalatokkal. A professzor hangsúlyozza a társadalom szerepét a vakság gyógyításának segítésében, hiszen – mint minden orvosi kezelés –, az ilyesmi is nagyon drága, fejlesztéséhez kell a társadalmi akarat és befektetési kedv. 

Összességében a vakság közel sem az, aminek először tűnik, és a vele kapcsolatos fejlődés és fejlesztés megköveteli a megszokott gondolkodási keretek szélesítését. Ez pedig mint képesség, mindenki számára bővíti a lehetőségek és megoldások tárházát az élet különböző területein. 

Baló Sára

További források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt kép: Vak kisfiú Braille-írással tanul az órán a Chongqing-iskolában – Forrás: Getty Images/China Photos