1. Az ítélkezésről

„A recept az, hogy az életben semmire sincs recept. A látszat borzasztóan csalóka. Ha például egy ötéves kisgyerek a tengerparton kettévág egy gilisztát, akkor mindenki azt mondaná, hogy ez agresszív cselekedet, miközben ha a kisfiú közelében lennének, hallanák, amikor azt mondja: „Te szegényke, most már nem leszel egyedül.” Az ítélkezéssel nagyon óvatosnak kell lennünk, hiszen nem tudjuk, mi van a másik lelkében, nem tudhatom, hogy a másik mit miért csinál."

2. A szeretetről

„Mert végül is, mi a szeretet? Az, hogy a másik ember jó érzése, öröme fontosabb nekem, mint a sajátom. Vagyis az ő öröme nekem is öröm. Ez a dolog lényege, de ez nagyon könnyen sérül. Sikerre nevelünk, de arra nem, hogy kudarcok is jönnek az életben. Ez utóbbiakat rettenetes traumaként élik meg az emberek."

3. A szülői szerepről

„Ha én lennék a Jóisten, akkor beírnám az emberek szívébe már a megszületésük előtt azt a mondatot, hogy az ember nem tulajdon. De a gyerek sem. Egy gyereknek nem az az értéke, hogy ő lesz a szülők életének a folytatása, és ami a mamának vagy a papának nem sikerült, hát neki majd fog, és ezért lesz orvos vagy művész.

Egy gyerek önálló lény, önálló sorssal és jövővel. Én azt gondolom, egy szülőnek az a sorsa és feladata, hogy segítse a gyermekét abban, hogy önmaga lehessen."

4. Az elfogadásról

„Ha elfogadja az ember a saját életét, akkor el tud fogadni majd másokat is. Sokan önmagukban nem boldogok, és azt gondolják, hogy majd egy másik ember boldoggá teszi őket, csakhogy ez teljesen reménytelen vállalkozás, mert a világ és a környezetünk arra felel, amit magunkból kifelé sugárzunk. Külső megváltás nem fog jönni."

5. Az elvárásokról

„Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék, és olyan sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni.

Nem lehetünk jók mindenki szemében (...). Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között.

Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell nemet mondani. Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei."

Az állatokról

„Állat és ember perszonáluniójáról írtam. (A fejlődéspszichológusoktól kölcsönözve ezt a fogalmat, amellyel a csecsemő és az anya kapcsolatát jellemzik.) Persze, állat és ember esetében az emberi kapcsolatoktól különböző sajátosságokról van szó. Nézzünk egy példát. A gazda szomorú. A kutya odasomfordál hozzá, és a térdére fekteti a fejét. Az ember ezt hajlamos úgy értelmezni, hogy az állat észrevette az ember bánatát, és most vigasztalja. Holott nem erről van szó. Hanem arról, hogy a kutya – a közös személyiség következtében – átvette az ember bánatát, most már ő is szomorú, és jött vigaszért az emberhez. Két szomorúság kapaszkodik egymásba.

Az ember talán tudja, miért szomorú. Az állatban ez a kérdés fel sem merül, ő csak a sajátjaként érzi át az ember hangulatát."

7. A halálról

(Az idézet az egyik utolsó levelének utolsó sorából származik, ezt már a kórházból írta a 168 óra című hetilapnak.)

„Kérésemre Kati jól működő barikádot szervezett körém. Csak egy őrült nőnek sikerült telefonon áttörnie. Előadást akart. Mondom: – Intenzív osztályon fekszem. – Mit csinál ott? – kérdezte. – Haldoklom. Kis szünet. Majd: – Különben hogy van? – Különben? Különben jól vagyok."

Both Gabi

A cikk forrásait megtalálod ITT, ITT , ITT és ITT.

Fotó via: www.facebook/popperpeter