Miért kezdenek el követni az emberek egy gyászoló anyát?
Katasztrófaturizmus. Mindig másokkal történik. Mindig másokkal történik?
Címke: halál
„Ha egy könyvet igazán el akarsz olvasni, de még nem írták meg, akkor neked kell megírnod” – Toni Morrison nyolvcannyolc feledhetetlen éve
Egy nagy művész, hatalmas szív és lélek, mélységes emberi bölcsesség és igaz tanító távozott közülünk. Szerencsénk, hogy a művei velünk maradnak.
Aki 42 évvel túlélte a saját halálát – Isten veled, Niki Lauda! Kösz mindent…
Örökre elment a Forma–1 aranykorának talán utolsó csodálatos szimbóluma, múzeuma, emlékkönyve és emlékezete.
Violaillat
Viola, te áruló, közönséges kis gyomnövény!
„Úgy csináltál, mintha nem lenne szíved, szar poénok mögé rejtetted a fájdalmat” – Zappe Gábor halálára
Szombat éjjel elhunyt Zappe Gábor, tragikusan korán. Ha az ember azt olvassa, hogy 47 év volt egy élet, mindig összeszorul a szíve. Egykori kollégája, Zimre Zsuzsa emlékezik rá.
„Rájöttem, ha nem tudok segíteni, akkor is lehetek vigasz” – Történetek a nővérpultból
„Az utolsó éjszakán Pauline ébren van, de azt kéri a nővértől, hogy ne hívják be a lányát, szegény biztosan pihen, ne zavarják fel. Ezután csendesen elalszik, egyetlen panaszos hang és szó nélkül. Átalussza magát egy másik valóságba.”
„Az igazi barátaimat nem érdekelte, hogy kihullott a hajam” – szívhez szóló üzenet egy gyerekhospice-részlegről
A világ egyik legszomorúbb helyéről érkezett egy olyan üzenet, amit mindenkinek a szívébe kellene vésnie.
„Mintha kicsit az apánk volnál, drága Tóni” – Prieger Zsolt emlékezik Szerb Antalra halálának évfordulóján
„Mert itt vagy, az egyszer biztos. Olvas gyerek és öreg, mert egyszerre vagy meseíró, lektűrszaki és enciklopédikus, nyugatos és napkeletes, akit urbánus és népies csajok és éltes asszonyok egyszerre kérnének fel táncolni az össznemzeti maszkabálban, ahol végre minden mindennel összekeveredik, és ahol eltűnnek nemcsak a gátlások, de azok a fránya skatulyák és előítéletek is…”
„Csak egy napig kellett volna hallgatni” – Vajna Tímea gyászruhája (vélemény)
„Tényleg ennyire nincsenek határok már, hogy a pár órás özvegyen gúnyolódunk, mert amúgy csípi a szemünket?” Mérő Vera vendégposztja:
Összetört szív szindróma – Egy barátság, ami nem ér véget a halállal
Akit ennyire szeretnek a barátai, azon még a betegség és a halál sem győzedelmeskedhet.