A holtpont – Egy életmódváltás őszinte története

 –

Na, jól kezdem a magamhoz térést, mondhatom. Ma épp azzal, hogy Márton-napi vacsorára megyek a barátommal egy elég előkelő helyre. Óriási trakta lesz. Különleges fogások, finom italok… Ma nem számolom a kalóriákat. És a szénhidrátot sem.

El kell egy kicsit engedni magam, mert gyűlik bennem a feszültség amiatt, hogy nagyon lassan mennek le rólam a kilók, holott hetek óta fegyelmezetten eszem-iszom… (És akkor erre elmegyek enni, értitek, ugye?)

Jó, hát volt azért egy-két (ezzel együtt konkrétan három) kihágásom, de a hétköznapokban tényleg mindent megteszek, ami tőlem telik. A tornát még egyszer sem blicceltem el, és most már az időbeosztásomat is egyre jobban kezelem.

Csak hát a program része lenne a kevesebb stressz, a több pihenés, a korai lefekvés… Na, ezzel kapcsolatban nem vagyok túl büszke az eredményeimre.

Lehet, hogy túl sok mindent csinálok egyszerre? Szeretnék lelassulni, pihenni, nyugalomban lenni, és nem rohanni mindenhová. Állandóan a nyakamon vannak a határidők, mindig mindent az utolsó pillanatban csinálok meg, sokkal magasabb hibaszázalékkal dolgozom, mint eddig, és emiatt gyötröm magam. Ami nem biztos, hogy jót tesz a teljesítményemnek.

Gina szerencsére mellettem áll, és nagyon jó kérdései vannak. Ez például egy megtörtént párbeszéd kettőnk között:

– Alszol eleget?

– Nem.

– Pihensz eleget?

– Nem.

– Akkor meg miért csodálkozol azon, hogy fáradt vagy, és rosszul teljesítesz?

– Tényleg. Miért?

Biztosan ismeritek Lázár Ervin zseniális meséjét, amelyikben Szörnyeteg Lajos szörnyen álmos, és a Négyszögletű Kerek Erdő minden lakójának van valami fantasztikus ötlete arra, hogy mit tehetne álmosság ellen, de szegény ezektől csak egyre álmosabb lesz. (Ha nem ismeritek, akkor mindenképpen olvassátok el!)

Na, én is így éreztem magam egészen addig, amíg Gina fel nem tette nekem ezeket a kérdéseket... Tehát Gina az én Mikkamakkám és olykor Dömdödömöm, aki mindig a megfelelő pillanatban mond valami olyasmit, ami tovább lendít engem a holtponton.

A mozgásban is egyre erőteljesebb a terhelés.

Azt hiszem, lesz még néhány hasra és pofára esésem is, de most már nem hagyhatom abba. Sőt. Úgy érzem, csak most kezdem el igazán. Például azzal, hogy most szépen lefekszem aludni. Holnap is lesz nap, ugye? Inkább vegye át a szót innen Gina, aki a programot irányítja, és Judit, a NoSalty dietetikus szakértője...

Prónay-Zakar Gina életmód-tanácsadó a holtpontról:

Önmagában a fogyási plató és a holtpont természetes jelenség, de mindig érdemes mögé nézni, mi is állhat valójában mögötte. Gabi egy kilencvennapos életmódváltó programban vesz részt, amelynek az elsődleges célja nem az, hogy kampányszerű, látványos, gyors fogyást produkáljanak a résztvevők. Inkább az, hogy megismerjék a testük működését. Megtanulják és megértsék az egyénre szabott étrend és a rendszeres mozgás jelentőségét, és a legfontosabb összefüggéseket. Éppen ezért a program része egy másfél órás előadás, ahol a pulzuskontroll és az edzéselmélet alapjai mellett az életmódváltás öt fő pilléréről is beszélek.

A megfelelő orvosi háttér, az okos diéta, a jól összeállított mozgásprogram mellett ugyanis van még olyan tényező, amelyet hajlamosak vagyunk elhanyagolni. Az egyik a lelki pillér. Vagyis: érdemes kicsit mögé nézni a súlyváltozásunk lelki okainak. Mi okozta ezt a túlsúlyt, mitől védem magam ezzel a jó kis biztonsági zsírfallal magam körül, mi gátol abban, hogy előlépjek a falaim mögül.

A másik pedig a pihenés. Ezért is volt az az első kérdésem Gabihoz, hogy mennyit pihen, milyen minőségű az alvása, hagy-e magának néha egy-egy szusszanásnyi időt regenerálódni. Ugyanis, ha a testünknek nem biztosítjuk a megfelelő mennyiségű és minőségű regenerációs időt, rosszul és keveset alszunk, nincs megállásunk a hétvégén sem, és ezt még megfejeljük egy (a korábbi aktivitásunkhoz képest) intenzív edzésprogrammal, akkor előbb vagy utóbb garantáltan reagálni fog a testünk... és nem úgy, ahogy szeretnénk.

Ezt ugyanis a szervezet komoly stresszként éli meg, ami a stresszhormonok aktiválódásában fog jelentkezni. Ilyen stresszhormon a kortizol. A kortizolszint növekedése pedig zsírraktározáshoz vezet. Vagyis jó esetben nem fogyunk, rossz esetben még hízunk is.

Gabinak ezért azt javasoltam, hogy adjon magának egy hét pihenőt. Válasszon olyan edzéseket, amelyeket nem érez nagyon megterhelőnek, próbáljon több időt szánni a minőségi pihenésre, és teremtsen magának „énidőt", amikor a gyerekek/munka/kutya háromszögtől egy kicsit eltávolodva csak magával foglalkozik. Például nem kötelességszerűen edz, hanem azért, mert a sport örömforrás. És tudom, hogy egy-két hét pihenés után Gabi is újra így fogja látni a helyzetet.

A képek a szerző tulajdonában vannak