–

Mostanában kevesebbet gyakoroltam a szakmámat. Annyi mindennel foglalkoztam, hogy nem maradt rá időm... pedig engem a mesék töltenek fel igazán. Talán ezért is fáradtam el annyira. Engedelmeskedtem tehát Prónay-Zakar Gina életmód-tanácsadó kérésének, és most végre alaposan kimeséztem magam. Elmesélem, jó?

Az én mesém...

Igazi boldogságban volt részem a múlt héten! Képzeljétek, bemutattuk a legújabb mesekönyvemet, amihez Rippl Renáta rajzolt ilyen szellemes és vicces képeket.

Rippl Renáta illusztrációja a Kakaókatona és Tejhercegnő című meséhez. Ő itt személyesen Nassasszony, aki rendszerint a pénztáraknál foglal helyet, és toporzékol, ha az anyukák nem akarják hazavinni. Ismerős helyzet, ugye?

Ünnep volt a javából a Katona József Színház zsúfolásig megtelt előcsarnokában üldögélni, és az új könyvünkről beszélgetni az illusztrátorral és a Kolibri Kiadó főszerkesztőjével, Balázs Eszter Annával. De nem csak a friss, ropogós mesék miatt.

Amikor Budapestre költöztem 18 évesen (1986-ban), akkor mindenképpen a Katona József Színházban szerettem volna dolgozni, mert ez volt a legeslegjobb színház Magyarországon. És én akkor még azt hittem, hogy színésznő leszek majd egyszer. Nagy elszántsággal bekopogtam a színház kapuján, senkit nem ismertem, és közöltem a portás nénivel, hogy itt szeretnék dolgozni. Nem küldött el a francba, hanem felvitt a műszaki vezetőhöz, aki azt mondta, hogy épp takarítónőt keresnek.

Én voltam legboldogabb takarítónő Magyarországon! Örömmel töröltem fel a Csirkefej előadása közben a műhányást, amit Csomós Mari dobott ki,

boldogan mostam fel éjjel fél tizenkettőkor a Három nővér (mindig katartikus) előadása után a besározott fehér padlólapot, lélegzet-visszafojtva néztem a takarásból, hogy a nagy színészek is esendő emberek. Hamar befogadtak, kedvesek voltak velem, egy nagyon szép évadot töltöttem el ott. Azóta azért nagyon sok minden történt velem, de a lényeg, hogy most, harminc évvel később, épp ebben az épületben mutatták be a mesekönyvemet. (Mondom, ez igazi ünnep volt.)

Ugyanezen a napon még egy könyvbemutatón voltam. Az Adventi népmesék és legendák, 24 ünnepváró történet a világ minden tájáról című kötet is napvilágot látott. A meséket Bajzáth Mária válogatta, és a paloznaki Meseközpont Alapítvány adta ki a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekek megsegítésére. Annyira szerencsés vagyok, hogy én szerkeszthettem ezt a fantasztikus könyvet. Közelről látom, hogyan dolgoznak a Meseközpont munkatársai a mesékkel és a gyerekekkel. Tisztelem a hatalmas elszántságukat, és bámulom a végtelen szeretetüket. Ha igazán remek ajándékot szeretnétek a szeretteiteknek, akkor mindenképpen vegyetek egy ilyen kötetet! Ezzel TÉNYLEG segíthettek azoknak a gyerekeknek, akik önhibájukon kívül kénytelenek nélkülözni a szüleiket. Sokkal többet kaphattok a könyvtől, mint amennyit adtok érte!

adventi

Na, de a sok ünnep után azért térjünk vissza egy kicsit az életmódváltásra is...

Izmok a láthatáron!

Azért azt még bónuszként megosztom veletek, milyen remek érzés a zsírhalmok alól lassan előbukkanó izmokat érezni a testemen, és felismerni az egykori formáimat: most már látni vélem a derekamat is! Nyilván még négy hét múlva sem lesz belőlem Világszép nádszálkisasszony, amikor véget ér a START 90! program, de annyi biztos: nem bántam meg, hogy belevágtam az életmódváltásba! És az is biztos, hogy nem hagyom abba, amit elkezdtem.

Az evéssel kapcsolatos (főleg időhiányból fakadó) gondjaimra megint a NoSalty dietetikusa, Bodon Judit ad remek tippeket. Olvassátok el! KATT IDE!

Kiemelt kép: Fotó: Németh Dániel/Kolibri Kiadó