Az őszi, téli, tavaszi szünet arra elég, hogy valamelyest kifésüljük a menet közben összekócolódott idegszálakat. De csak nyáron tudjuk igazán felmérni, mennyi mindent vittünk véghez az előző év augusztusa óta.
A Lélektani határ új epizódjában szó lesz az önkövető eszközök, futóappok lélektanáról, a különféle diéták már-már vallásos jellegéről, és arról is, mi adhat biztonságot a szorongásainkkal szemben – a vendégünk dr. Csabai Márta egészségpszichológus.
„Miért vagy ilyen sovány? Kit érdekel ez a csont és bőr ember? Miért nem vagy szebb, miért nem vagy boldogabb?” – a kérdések egy idő után fájdalmassá váltak Ómolnár Nelli számára, nem bírta elviselni a bántást, így hát egyetlen eszközével, a magyarázattal állt a nyilvánosság elé.
Az utazás napján berobbanó rejtélyes lázak, ijesztő kiütések és szülői kétségek: keressek-e azonnal egy ügyeletes kórházat, vagy elég vagyok én is a helyzet kontrollálásához? Közelednek a nyári szabadságolások: dr. Imre Alexandra és dr. Bíró Bernadett gyermekgyógyászokat kérdeztük arról, hogyan lehet felkészülni a kisgyerekes utazásra, mi legyen feltétlenül az úti patikában, és mire figyeljünk a nyaralás alatt.
„Az üzenet az, hogy szaglásunk érzékenysége jelentősebb, mint amennyit tulajdonítunk neki. Csak nem figyelünk rá, és nem használjuk a mindennapi életben” – mondja dr. Keller, a szaglással kapcsolatos kutatás vezetője.
Ja, és a szégyen. Amitől pont hogy meg kellene szabadulnod, hogy újra emelt fővel járhass, de ami csak hatványozódik, amikor szembenézel a romokkal. Amik jelentős részét egy betegség miatt, de mégiscsak te okoztad.
„Sok hozzátartozó úgy van vele, hogy amíg a beteg viszonylag jól van, még otthon elmozog a lakásban, addig nem kérnek segítséget. Sőt a hospice szót kimondani sem engedik, mert az szerintük olyan, mintha lemondtak volna a betegről” – dr. Muszbek Katalinnal, a Magyar Hospice Alapítvány létrehozójával készült interjúnkat ajánljuk:
A hipochondria nem önbeteljesítő jóslat: a krónikus stressz és az állandó szorongás állhat az eredmények hátterében.
Süveges Márta egy éve küzd a túlélésért. Közben elvesztette szintén rákbeteg édesanyját, így a gyásszal is meg kell birkóznia. Erőt a fiából és a barátaiból, orvosaiból merít.
Napra pontosan 22 hónappal azután, hogy megkapta a potenciálisan végzetes leukémiadiagnózist, Anna megírta a hatodik, befejező cikkét. A gyógyulásról.