„Újra gyerek akartam lenni, hogy azzal a tudattal ébredhessek: az élet örök” – Egy férfi aggodalma édesanyjáért
Féltő, szeretettel teli, őszinte vallomás. A címzett a beteg édesanya.
Féltő, szeretettel teli, őszinte vallomás. A címzett a beteg édesanya.
Hány éves korától döntheti el az ember, hogy akar-e élni?
„A védőoltások egy sor szenvedést okozó, rettegett, gyakorta halálos kimenetelű betegségtől óvják meg a beoltott embereket. Hogy mi lenne velünk nélkülük?” Olvassátok el:
Hogy kerül egyensúlyba a kőkemény és a pánikos, szenzitív én a rossz hírek hatására? Úgy tűnik, a lövészárokban tényleg nincs depresszió és még a nevetés is gyógyír…
„Itt a történetünk vége. Pont.”
A tavasz nem mindig a reményt és az újjászületést hozza el.
Sok nevetés, még több visszanyelt könny. Harminckét évnyi barátság, amelyet most idő előtt szakít szét a betegség. Vajon mikor kell befejezni a nosztalgiázást, és elkezdeni a búcsút egy ilyen helyzetben?
Negyvenéves lenne ma.
Becslések szerint két-hárommillió kóbor macska él körülöttünk, akiket ha nem ivartalanítanak, akkor újabb és újabb, legtöbbször eleve rossz sorsra ítéletett kölyköt hoznak a világra. Igen ám, de ki gondoskodik a senki macskáinak ivartalanításáról?
Ettől az írástól tényleg megszakad a szív…