Tíz bizonyíték arra, hogy a kutyák valójában szőrös gyerekek – Hétköznapi kutyológia
Amikor a három gyerekem mellé befogadtam még egy kutyát, elég sokan mondták, hogy miért vállaltam még egy negyedik gyereket is? Először csak legyintgettem, ugyan már! Nekem nem hiányzott még egy gyerek, hiszen van épp elég. De most már a legkisebb is elmúlt kilencéves, szóval lassan megbarátkoznom a gondolattal, hogy három gyerek helyett három kamasszal kell megosztanom az életemet, és mi tagadás, borzasztóan hiányzik az az érzés, amit csak a kisgyerekes anyukák élnek át nap mint nap… Hát, most megkaptam. Íme, tíz bizonyíték arra, hogy a kutyák pont olyanok, mint a gyerekek, csak szőrösebbek. Ráadásul a WMN szerkesztőinek kutyáit is megnézhetitek a mellékelt képeken. Both Gabi (anyu) írása.
–
1.
A kutyák épp ugyanúgy a szőnyegre hánynak és az ágyra pisilnek, mint a gyerekek. Sehova máshova!
2.
Újra naponta szembesülök egy másik lény végtermékével, csak most a pelenka helyett a kakizacsit dobálom a kukába.
3.
Azt az időt, amit korábban a játszótereken töltöttem, most a játszóterek mellett lévő kutyafuttatókban ütöm el. Az a nagy különbség, hogy a gazdákkal nem kell annyit fecsegni, mint a játszótéri anyukákkal.
4.
Soha nem lehet egy kutyával normális sebességgel haladni az utcán, ahogy a gyerekekkel sem lehetett. Vagy lassan andalog, és minden szart felszed, amit az utcán talál, vagy rohan, mint az őrült („ki letépte láncát”), én meg futhatok utána…
5.
Vége a boldog békeidőknek, már megint nem alhatom végig az éjszakákat! Mert bizony a kutyák is szoktak rosszat álmodni. És olyankor ők is vigaszra szorulnak. Ha mégsem álmodnak rosszat, akkor pedig sétafikálnak egy kicsit, és jó hangosan trappolnak a karmaikkal a padlón. Ha pedig nem sétafikálnak és nem álmodnak rosszat, akkor csak lazán megrázzák a fejüket, és az egész ház fölébred a fülcsattogásra.
6.
Újra átélhetem azt az élményt, hogy a vécére sem mehetek el díszkíséret nélkül.
Mire a gyerekek nagy nehezen leszoktak arról, hogy a vécére is utánam jöjjenek, addigra lett egy Lujzi kutyánk, aki úgy érzi, semmiképp nem maradhat le erről az igen fontos eseményről.
7.
A kutyákat sem lehet meggyőzni bizonyos dolgokról, ugyanúgy, mint a gyerekeket. Igaz, hogy Lujzi nem eszi meg a homokból készült sütit a játszótéren, viszont az összes galambot, macskát és egyéb – számára kevésbé szimpatikus – lényt vadul üldözni kezdi…
8.
Megint órákon keresztül gügyöghetek. És büntetlenül ölelgethetek valakit, aki hálás ezért.
9.
Újra mosolyognak rám az utcán az emberek. (De csak akkor, ha velem van Lujzi kutya, amúgy kutyába se vesznek.)
10.
Ha a kutyák meglátják a köröm (pontosabban karom) vágó ollót, pontosan ugyanazt csinálják, mint a gyerekek. Mindenáron szeretnék megúszni...
Viszont, ha már az óriásoknál tartunk, van egy óóóóóóóriási különbség a gyerekek és a kutyák között: ha egy kutyának azt mondom, hogy indulunk, azonnal az ajtónál terem.
Both Gabi
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Soloviova Liudmyla
